Vizuál

Parókai Mór és társai – Karikatúra és fotográfia az 1860-70-es években

fényképTár
2019.06.27. 15:25
Ajánlom
Mi a fotográfia haszna? Köteteket töltene meg a téma, kiállítások tömegét lehetne rendezni róla. Arról, amihez hozzájárult, amit felfedett, amit meggyorsított, amit elterjesztett, s ami valószínűleg nem lenne, vagy nem ilyen lenne nélküle. Ezek egyike a karikatúra.

Kiváltképp a politikai karikatúra, ami – akár leszármazottja, a mém – nehézkes, nehezen értelmezhető lenne az arcok összetéveszthetetlensége, naturális valójukban való ismerete nélkül.

02-121602.jpg

A „sokkarú” Jókai (Klics Károly rajza) Borsszem Jankó, 1868. aug. 23. (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár)

A fényképalbum nyitott lapján egy arckép volt látható félreismerhetetlen parányiságban

– írta Jókai a Szerelem bolondjaiban. A fényképek elraktározzák az agyban a „fiziognómiai állandót”, amit aztán torzított formában is sikeresen azonosít annak arcfelismerő rendszere. Alapvető különbözőségük ellenére – a karikatúra lényege a valóság átalakításában rejlik, míg a fotográfia, az általános felfogás szerint azonos a valósággal ­– a művészet e két mostohagyermekének egymásra találása a 19. század közepén mégis magától értetődő volt: mindkettő a pillanat művészete, s  mindkettő természete a tekintélyrombolás. 

A politikai karikatúra – amely nem is nagyon éli túl a pillanatot – széleskörű elterjedésének feltétele volt, hogy

a karikírozott arcok a gyors képi olvasás érdekében mindenki számára első pillantásra felismerhetők legyenek.

03-121605.jpg

Jókai Mór, 1871., vizitkártya, albumin (Fotó/Forrás: Veress Ferenc / Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár)

Így a nedveslemez felfedezése (1851) és a vizitkártya fénykép (1850-es évek vége) bevezetése utáni fényképgyűjtési láz sajátos kapcsolatot hozott létre karikatúra és fénykép között. Az utóbbi módot adott a valósággal való összehasonlításra, amivel a karikatúra kifejezési eszköze, a torzítás új lehetőséget nyert. Az azonosíthatóság lehetősége mellett a fénykép – a fényképész minden igyekezete ellenére – feltárta a testi tökéletlenségeket, az alacsony, aránytalan alkatot, az esetleges rútságot: a kendőzetlen valóságot. A karikatúra pedig, ahogy Kárpáti Aurél jellemezte a műfajt, „destruáló jellegű, támadás minden nagyság ellen”, „az átlagnak rokonságkeresése a kiválósággal.”

04-121630.jpg

„Parókai Mór authenticus fényképe” (Jankó János rajza) Borsszem Jankó, 1872. jan. 21. (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár)

A fiatalon kopaszodó Jókai arcát jól ismerték rajongói, a népszerűség természetével familiáris író számtalan képe vándorolt a vizitkártya albumokba. Első ismert parókás fotográfiáját Veress Ferenc készítette, s a kor legkedveltebb „élclapjának”, a Borsszem Jankónak 1872 januárjában megjelent karikatúráján már ezzel az új „viselettel” látható.

Talán nem véletlen, hogy fényképészből lett karikaturista, Klics Károly honosította meg a Borsszem Jankóban, s tette szinte a lap védjegyévé a karikatúrának egy olyan válfaját, amelynek úttörője a francia karikaturistából fényképésszé lett Nadar. A portrait charge, mely a fénykép és a karikatúra házasságának különös gyermeke, azzal ért el komikus hatást, hogy a némileg eltúlzott arcvonásokkal felruházott, többnyire fénykép után megrajzolt, óriásivá duzzasztott fejhez apró testet kapcsolt. A kor családi lapjaihoz hasonlóan, amelyek mindig egy-egy híres ember portréját hozták a címlapon, a Borsszem Jankó is éveken keresztül az első oldalon egy arcképpel, egy charge-zsal jelent meg. Ezt a szokást Klics utódja, Jankó János is folytatta.

A feltörő nevetés szökőkútját az újságot forgató közönség „képeszméi,” – szerkesztőséghez küldött ötletei és fényképei, valamint a szerkesztők elképzelései – táplálták, akik gyakran egyenesen a rajzoló Klics, majd 1870-től a több, különböző pártállású élclap számára dolgozó, elfoglalt Jankó János lakására vitték a lerajzolandó témát, a fényképet. A gyors felismerhetőség kedvéért a karikaturisták általában

ugyanazokat a fényképkereskedőktől megvásárolható, s más lapillusztrátorok által is feldolgozott, sajtóképekből is jól ismert fotográfiákat használták.

(A közvetlen nyomdai sokszorosíthatóságig, 1882-ig a fényképek fametszetek közvetítésével kerültek a lapokba.) Példának nézzük a korszak egyik mind jellegzetes megjelenését, mind beszédmodorát tekintve élclapba kívánkozó, s ott valóban gyakran fel is tűnő alakját, Madarász apót! A szélbali, üres nemzeti retorikát állandó pátosszal harsogó Madarász Józsefet mindig Mayer György 1861 körül felvett vizitkártya képéből lépteti át Klics rajzirónja a Borsszem Jankó oldalaira. Ugyanez a portré fordul meg kilenc rajz formájában a tengelye körül egy képviselőházi szónoklatban – a második fázisban a Mayer képén látható pózt szinte teljes hűséggel visszaadva –, a mozgással is karikírozva az öreg néptribun fellengzős, tartalmatlan körmondatait, immár Jankó János remek karikatúráján.

06-121630.jpg

„Hadarász József” (Klics Károly rajza) Borsszem Jankó, 1868. aug. 9. (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár)

Az arcok felismerhetőségéért cserébe a karikatúra olyan eszközzel járult hozzá az ábrázoltak jellemzéséhez, amire a fotográfia nem volt képes: a mozdulattal. A karikaturisták a fényképtől kölcsönzött arcot mozgásban lévő testre helyezték, s a gyakran ismétlődő mozdulatok esetében feltételezhető, hogy a megrajzolt személy jellemző, esetleg sehonnan máshonnan nem – vagy esetleg csak irodalmi leírásból – ismerhető szokásával találjuk szembe magunkat. Egy képen például Deák Ferenc keresztbe vetett lábbal, szájában szipkával, benne szivarral adomázik a háznagyi szoba kanapéján, épp úgy, ahogy politikai pályájának negyven éves évfordulóján, 1873-ban lefestette őt a Magyaroroszág és a Nagyvilág:

kényelmesen ül a pamlagra, mert a kényelmet szereti; szájában szivar, a mi kedves szokásának látszik lenni…

09-121656.jpg

Deák Ferenc (Jankó János rajza) Borsszem Jankó, 1873. jún. 29. (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár)

Szoros volt tehát a kapcsolat karikatúra és fotográfia között Magyarországon is, ha nem is annyira mint Franciaországban, ahol neves rajzolók, karikaturisták kezdtek fényképezéssel foglalkozni, mint Nadar vagy Carjat. Nálunk a cseh származású Klics Károlyon kívül a két művészet közötti átjárás nem volt jellemző, ám az 1860-70-es évek magyar élclapjainak karikatúrái nehezen lettek volna értelmezhetők a fényképes előképek ismerete nélkül. E szoros kapcsolat az 1870-es évek első harmadától kezdett meglazulni.

A Borsszem Jankóban 1873-tól kezdve ritkulnak a charge-ok, míg végül egészen eltűnnek, s mozgalmasabbá válnak a karikírozott alakok, gyengül, míg végül egészen elhalványodik fényképszerűségük. Ez a jelenség arra enged következtetni, hogy ekkorra teljesen felkészült a közönség a közéleti szereplők arcmásainak azonosítására, a „fiziognómiai állandó” felismerésére. A karikatúra így – sok egyéb funkciója mellett – hasznos mérőeszköze a vizuális kultúra alakulásának, annak, hogyan és milyen ütemben itatta át a fotográfia a 19. század emberének látásmódját.

További képeket nézegethet a témáról galériánkban. Kattintson:

Lásd bővebben ide kattintva>>>

FÉNYKÉPTÁR

Mi ez a sorozat?

A Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárával együttműködésben minden héten megosztunk olvasóinkkal egyet a náluk őrzött kivételes felvételek közül.

Magyarország legrégibb és legnagyobb történeti fényképgyűjteménye több mint száz esztendős múltra tekint vissza. Legkorábban nyilvántartásba vett darabja a Rosti-album, amely 1859-ben került a gyűjteménybe. A Történelmi Képcsarnok fényképgyűjteménye és a Legújabbkori Történeti Múzeum fényképtára a gyűjtemény fontosabb elődei. A Történeti Fényképtár a teljesség igényével gyűjti, rendszerezi, dolgozza fel a magyar történelemre vonatkozó fényképfelvételeket, emellett fotótörténeti és fotótechnika-történeti fényképanyaga is jelentős.

A Történeti Fényképtár 1995-től a Magyar Nemzeti Múzeum önálló főosztálya. Jelenleg több mint 1 millió felvételt őriz, ebből közel 360 ezer darabot egyedileg nyilvántartva, a többit időrendi, tematikus rendszerezésben.

További érdekességeket olvashatsz a Fényképtárról sorozatindító cikkünkben.

A sorozat korábbi részeiért KATTINTS>>>

Legnépszerűbb

Klasszikus

Itt követheti élőben Martha Argerich koncertjét, ha már nem kapott jegyet!

December 12-én este fél 8-kor a Liszt Ferenc Kamarazenekarral lép fel Martha Argerich. A hangverseny teltházas, de a Medici TV közvetíti. Mutatjuk, hol.
Színház

Megszavazta a Parlament az új színháztörvényt

115 igen szavazattal elfogadta az Országgyűlés a kulturális törvénycsomagról szóló törvényjavaslatot, amely miatt hétfőn ezrek tüntettek a Madách téren.
Zenés színház

Kiderült, mit gondol a Metropolitan Opera főigazgatója az énekesekről

Tizenhárom éve áll a New York-i operaház élén, Peter Gelb mindennel találkozott már.
Klasszikus

A 13 éves Rozsonits Ildikó sikere a grazi ifjúsági zongoraversenyen

Rozsonits Ildikó megnyerte a 13-15 évesek korosztályát, de a többi csoportban is akadnak magyar befutók a VI. Nemzetközi Ifjúsági Bartók Zongoraversenyen.
Vizuál

Illusztrátoroktól kérhetsz személyre szóló rajzot karácsonyra

A legviccesebb kérésekről vagy a legemlékezetesebb kliensekről kérdeztük az illusztrátorokat a Pagony lassan hagyományosnak számító karácsony előtti jótékony rajzolása kapcsán.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál gyász

Elhunyt Danny Aiello amerikai színész

Rövid betegség után, péntekre virradóra egy New Jersey-i kórházban meghalt Danny Aiello amerikai színész.
Vizuál képregény

KÉP-regény: Lövésem volt

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezen a héten arról mesél, hogy milyen volt, amikor majdnem lelőtték.
Vizuál Esterházy Art Award

Kiosztották az Esterházy Art Award 2019 díjait

Győri Andrea Éva, Nemes Márton és Puklus Péter az Esterházy Art Award 2019 díjazottjai.
Vizuál

Christopher Plummer Oscar-díjas kanadai színész 90 éves

Ma ünnepli kilencvenedik születésnapját Christopher Plummer Oscar-díjas kanadai színész, aki eddig csaknem 100 filmben szerepelt, és ma is egymás után kapja a felkéréseket.
Vizuál szentpétervár

22 kilométernyi múzeum - Szentpétervár és az Ermitázs kincsei a mozivásznon

Mától látható a mozikban A művészet templomai sorozat legújabb része, amely látványos felvételekkel átfogó képet nyújt a világ egyik legnagyobb múzeuma, az Ermitázs történetéről és páratlan gyűjteményéről, valamint a múzeumnak otthont adó Szentpétervár kultúrtörténeti nevezetességeiről.