Vizuál

Parókai Mór és társai – Karikatúra és fotográfia az 1860-70-es években

fényképTár
2019.06.27. 15:25
Ajánlom
Mi a fotográfia haszna? Köteteket töltene meg a téma, kiállítások tömegét lehetne rendezni róla. Arról, amihez hozzájárult, amit felfedett, amit meggyorsított, amit elterjesztett, s ami valószínűleg nem lenne, vagy nem ilyen lenne nélküle. Ezek egyike a karikatúra.

Kiváltképp a politikai karikatúra, ami – akár leszármazottja, a mém – nehézkes, nehezen értelmezhető lenne az arcok összetéveszthetetlensége, naturális valójukban való ismerete nélkül.

02-121602.jpg

A „sokkarú” Jókai (Klics Károly rajza) Borsszem Jankó, 1868. aug. 23. (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár)

A fényképalbum nyitott lapján egy arckép volt látható félreismerhetetlen parányiságban

– írta Jókai a Szerelem bolondjaiban. A fényképek elraktározzák az agyban a „fiziognómiai állandót”, amit aztán torzított formában is sikeresen azonosít annak arcfelismerő rendszere. Alapvető különbözőségük ellenére – a karikatúra lényege a valóság átalakításában rejlik, míg a fotográfia, az általános felfogás szerint azonos a valósággal ­– a művészet e két mostohagyermekének egymásra találása a 19. század közepén mégis magától értetődő volt: mindkettő a pillanat művészete, s  mindkettő természete a tekintélyrombolás. 

A politikai karikatúra – amely nem is nagyon éli túl a pillanatot – széleskörű elterjedésének feltétele volt, hogy

a karikírozott arcok a gyors képi olvasás érdekében mindenki számára első pillantásra felismerhetők legyenek.

03-121605.jpg

Jókai Mór, 1871., vizitkártya, albumin (Fotó/Forrás: Veress Ferenc / Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár)

Így a nedveslemez felfedezése (1851) és a vizitkártya fénykép (1850-es évek vége) bevezetése utáni fényképgyűjtési láz sajátos kapcsolatot hozott létre karikatúra és fénykép között. Az utóbbi módot adott a valósággal való összehasonlításra, amivel a karikatúra kifejezési eszköze, a torzítás új lehetőséget nyert. Az azonosíthatóság lehetősége mellett a fénykép – a fényképész minden igyekezete ellenére – feltárta a testi tökéletlenségeket, az alacsony, aránytalan alkatot, az esetleges rútságot: a kendőzetlen valóságot. A karikatúra pedig, ahogy Kárpáti Aurél jellemezte a műfajt, „destruáló jellegű, támadás minden nagyság ellen”, „az átlagnak rokonságkeresése a kiválósággal.”

04-121630.jpg

„Parókai Mór authenticus fényképe” (Jankó János rajza) Borsszem Jankó, 1872. jan. 21. (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár)

A fiatalon kopaszodó Jókai arcát jól ismerték rajongói, a népszerűség természetével familiáris író számtalan képe vándorolt a vizitkártya albumokba. Első ismert parókás fotográfiáját Veress Ferenc készítette, s a kor legkedveltebb „élclapjának”, a Borsszem Jankónak 1872 januárjában megjelent karikatúráján már ezzel az új „viselettel” látható.

Talán nem véletlen, hogy fényképészből lett karikaturista, Klics Károly honosította meg a Borsszem Jankóban, s tette szinte a lap védjegyévé a karikatúrának egy olyan válfaját, amelynek úttörője a francia karikaturistából fényképésszé lett Nadar. A portrait charge, mely a fénykép és a karikatúra házasságának különös gyermeke, azzal ért el komikus hatást, hogy a némileg eltúlzott arcvonásokkal felruházott, többnyire fénykép után megrajzolt, óriásivá duzzasztott fejhez apró testet kapcsolt. A kor családi lapjaihoz hasonlóan, amelyek mindig egy-egy híres ember portréját hozták a címlapon, a Borsszem Jankó is éveken keresztül az első oldalon egy arcképpel, egy charge-zsal jelent meg. Ezt a szokást Klics utódja, Jankó János is folytatta.

A feltörő nevetés szökőkútját az újságot forgató közönség „képeszméi,” – szerkesztőséghez küldött ötletei és fényképei, valamint a szerkesztők elképzelései – táplálták, akik gyakran egyenesen a rajzoló Klics, majd 1870-től a több, különböző pártállású élclap számára dolgozó, elfoglalt Jankó János lakására vitték a lerajzolandó témát, a fényképet. A gyors felismerhetőség kedvéért a karikaturisták általában

ugyanazokat a fényképkereskedőktől megvásárolható, s más lapillusztrátorok által is feldolgozott, sajtóképekből is jól ismert fotográfiákat használták.

(A közvetlen nyomdai sokszorosíthatóságig, 1882-ig a fényképek fametszetek közvetítésével kerültek a lapokba.) Példának nézzük a korszak egyik mind jellegzetes megjelenését, mind beszédmodorát tekintve élclapba kívánkozó, s ott valóban gyakran fel is tűnő alakját, Madarász apót! A szélbali, üres nemzeti retorikát állandó pátosszal harsogó Madarász Józsefet mindig Mayer György 1861 körül felvett vizitkártya képéből lépteti át Klics rajzirónja a Borsszem Jankó oldalaira. Ugyanez a portré fordul meg kilenc rajz formájában a tengelye körül egy képviselőházi szónoklatban – a második fázisban a Mayer képén látható pózt szinte teljes hűséggel visszaadva –, a mozgással is karikírozva az öreg néptribun fellengzős, tartalmatlan körmondatait, immár Jankó János remek karikatúráján.

06-121630.jpg

„Hadarász József” (Klics Károly rajza) Borsszem Jankó, 1868. aug. 9. (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár)

Az arcok felismerhetőségéért cserébe a karikatúra olyan eszközzel járult hozzá az ábrázoltak jellemzéséhez, amire a fotográfia nem volt képes: a mozdulattal. A karikaturisták a fényképtől kölcsönzött arcot mozgásban lévő testre helyezték, s a gyakran ismétlődő mozdulatok esetében feltételezhető, hogy a megrajzolt személy jellemző, esetleg sehonnan máshonnan nem – vagy esetleg csak irodalmi leírásból – ismerhető szokásával találjuk szembe magunkat. Egy képen például Deák Ferenc keresztbe vetett lábbal, szájában szipkával, benne szivarral adomázik a háznagyi szoba kanapéján, épp úgy, ahogy politikai pályájának negyven éves évfordulóján, 1873-ban lefestette őt a Magyaroroszág és a Nagyvilág:

kényelmesen ül a pamlagra, mert a kényelmet szereti; szájában szivar, a mi kedves szokásának látszik lenni…

09-121656.jpg

Deák Ferenc (Jankó János rajza) Borsszem Jankó, 1873. jún. 29. (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár)

Szoros volt tehát a kapcsolat karikatúra és fotográfia között Magyarországon is, ha nem is annyira mint Franciaországban, ahol neves rajzolók, karikaturisták kezdtek fényképezéssel foglalkozni, mint Nadar vagy Carjat. Nálunk a cseh származású Klics Károlyon kívül a két művészet közötti átjárás nem volt jellemző, ám az 1860-70-es évek magyar élclapjainak karikatúrái nehezen lettek volna értelmezhetők a fényképes előképek ismerete nélkül. E szoros kapcsolat az 1870-es évek első harmadától kezdett meglazulni.

A Borsszem Jankóban 1873-tól kezdve ritkulnak a charge-ok, míg végül egészen eltűnnek, s mozgalmasabbá válnak a karikírozott alakok, gyengül, míg végül egészen elhalványodik fényképszerűségük. Ez a jelenség arra enged következtetni, hogy ekkorra teljesen felkészült a közönség a közéleti szereplők arcmásainak azonosítására, a „fiziognómiai állandó” felismerésére. A karikatúra így – sok egyéb funkciója mellett – hasznos mérőeszköze a vizuális kultúra alakulásának, annak, hogyan és milyen ütemben itatta át a fotográfia a 19. század emberének látásmódját.

További képeket nézegethet a témáról galériánkban. Kattintson:

Lásd bővebben ide kattintva>>>

FÉNYKÉPTÁR

Mi ez a sorozat?

Hogyan, milyen elvek szerint épül fel, majd gyarapodik egy történeti fényképgyűjtemény? Mit jelent, hogy az analóg fényképek nemcsak képi tartalmak hordozói, hanem tárgyak is? Mire tanít egy fotóarchívum testközelből? A fénykép vajon elválasztható-e a tértől, időtől és attól a társadalmi környezettől, amelyben keletkezett, vagy kimondhatjuk: a fényképek története egyúttal használatuk története? Milyen forrásokkal dolgozunk? Mihez kezd – és mihez kezdhet még – egy történész a fényképekkel?

Sorozatunk írásaiban a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának történész-muzeológusai – többek közt – e kérdésekre keresik a választ egy-egy konkrét példán keresztül.

Magyarország legrégibb és legnagyobb történeti fényképgyűjteménye több mint százesztendős múltra tekint vissza. Munkatársai gyűjtik, rendszerezik, és feldolgozzák a magyar történelemre vonatkozó fényképfelvételeket, emellett a tár fotótörténeti és fotótechnika-történeti fényképanyaga is jelentős. Jelenleg összesen több mint 1 millió felvételt őriz, ebből több mint 200 ezret egyedileg nyilvántartva, a többit időrendi, tematikus rendszerezésben. A gyűjtemény műtárgynak számító fényképei kutathatók és a folyamatos digitalizálásának hála, egyre több kép érhető el a Nemzeti Múzeum online adatbázisában.

További érdekességeket olvashatsz a Fényképtárról sorozatindító cikkünkben.

A sorozat korábbi részeiért KATTINTS>>>

Legnépszerűbb

Könyv

„Írás és olvasás ikrek” - Vámos Miklós a Lírástudókban

A könyvesboltok újdonságai között segít eligazodni a Líra Könyv és a Fidelio május 12-én, szerda este fél 8-kor jelentkező irodalmi podcastja. A friss könyvajánlókat és tartalmas beszélgetéseket kínáló műsor házigazdája Szabó T. Anna, az adás vendége Vámos Miklós író.
Színház

Gyabronka József, Háy János és Alföldi Róbert az újranyitó Átrium színpadán

Május 21-től újra élő előadásokat tart az Átrium. A budai intézmény első produkciója a Fehér nyuszi, vörös nyuszi című darab Gyabronka József előadásában, ezt követően egy Háy János-premierrel, valamint a Mefisztó című kortárs zenés kabaréval várják a közönséget.
Színház

Eredeti Örkény-egypercessel köszöntötték Mácsai Pált a jubileumi Azt meséld el Pista! után

Május 12-én különleges évfordulót ünnepelt az Örkény Színház, ugyanis 700. alkalommal tűzték műsorra Mácsai Pál egyszemélyes előadását, az Azt meséld el, Pista!-t.
Klasszikus

A Budapesti Fesztiválzenekar emlékkoncertet tart a koronavírus áldozatainak emlékére

A május 26-i ingyenes emlékkoncertet a Budapest Kongresszusi Központban rendezik meg, ahol a Budapesti Fesztiválzenekar és egy erre az alkalomra összeálló kórus, Fischer Iván vezényletével Mozart Requiemjét adja elő. A koncertet aznap az RTL Klub-on is meg lehet tekinteni.
Jazz/World

"Tragikus végű játszma" – A kékszakállú herceg várát új formába öntötte Sárik Péter

Bartók Béla A kékszakállú herceg vára című operájára Sárik Péter zeneszerző, jazz-zongoraművész készített jazzátiratot, melyet először élőben augusztusban hallhat a közönség a Zempléni Fesztiválon.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál magazin

KÉP-regény: A Gyilkos tó kémiája

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal Gyilkos-tónál megélt pálinka-történeteket mesélt.
Vizuál aukció

Új kiállítótérrel bővül a Virág Judit Galéria

Rippl-Rónai, Bortnyik és Munkácsy remekművei láthatók a május 15-én nyíló, csaknem 400 négyzetméteres területtel kibővülő Virág Judit Galériában, ahol a 105 kortárs és 157 klasszikus művet felvonultató új aukciós tárlat is megtekinthető.
Vizuál hír

Jelentős elismerésben részesül Marina Abramović

Marina Abramović világhírű performanszművész kapja idén a spanyol Nobel-díjnak is nevezett Asztúria hercegnője-díjat művészeti kategóriában – adta hírül a Papageno, a Pledge Times hírportálra hivatkozva. Az Asztúria hercegnője Alapítvány minden évben nyolc kategóriában osztja ki az elismerést, melynek első kihirdetett győztese a szerb művész.
Vizuál premier

Online premieren mutatják be a frissen felújított Habfürdőt

Kovásznai György születésének 87. évfordulóján a Nemzeti Filmintézet-Filmarchívum Igazgatósága videomegosztó csatornáján két alkalommal, május 15-én és 16-án este 7 órakor bemutatja a legendás animációs film restaurált változatát. 
Vizuál hír

106 éves korában elhunyt Norman Lloyd amerikai színész-rendező

Az Emmy-díjra jelölt színészt Los Angeles-i otthonában érte a halál - adta hírül az MTI. Norman Lloyd pályafutása kezdetén együtt dolgozott Orson Wellesszel, Alfred Hitchcockkal és Charlie Chaplinnel is.