Vizuál

Parókai Mór és társai – Karikatúra és fotográfia az 1860-70-es években

fényképTár
2019.06.27. 15:25
Ajánlom
Mi a fotográfia haszna? Köteteket töltene meg a téma, kiállítások tömegét lehetne rendezni róla. Arról, amihez hozzájárult, amit felfedett, amit meggyorsított, amit elterjesztett, s ami valószínűleg nem lenne, vagy nem ilyen lenne nélküle. Ezek egyike a karikatúra.

Kiváltképp a politikai karikatúra, ami – akár leszármazottja, a mém – nehézkes, nehezen értelmezhető lenne az arcok összetéveszthetetlensége, naturális valójukban való ismerete nélkül.

02-121602.jpg

A „sokkarú” Jókai (Klics Károly rajza) Borsszem Jankó, 1868. aug. 23. (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár)

A fényképalbum nyitott lapján egy arckép volt látható félreismerhetetlen parányiságban

– írta Jókai a Szerelem bolondjaiban. A fényképek elraktározzák az agyban a „fiziognómiai állandót”, amit aztán torzított formában is sikeresen azonosít annak arcfelismerő rendszere. Alapvető különbözőségük ellenére – a karikatúra lényege a valóság átalakításában rejlik, míg a fotográfia, az általános felfogás szerint azonos a valósággal ­– a művészet e két mostohagyermekének egymásra találása a 19. század közepén mégis magától értetődő volt: mindkettő a pillanat művészete, s  mindkettő természete a tekintélyrombolás. 

A politikai karikatúra – amely nem is nagyon éli túl a pillanatot – széleskörű elterjedésének feltétele volt, hogy

a karikírozott arcok a gyors képi olvasás érdekében mindenki számára első pillantásra felismerhetők legyenek.

03-121605.jpg

Jókai Mór, 1871., vizitkártya, albumin (Fotó/Forrás: Veress Ferenc / Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár)

Így a nedveslemez felfedezése (1851) és a vizitkártya fénykép (1850-es évek vége) bevezetése utáni fényképgyűjtési láz sajátos kapcsolatot hozott létre karikatúra és fénykép között. Az utóbbi módot adott a valósággal való összehasonlításra, amivel a karikatúra kifejezési eszköze, a torzítás új lehetőséget nyert. Az azonosíthatóság lehetősége mellett a fénykép – a fényképész minden igyekezete ellenére – feltárta a testi tökéletlenségeket, az alacsony, aránytalan alkatot, az esetleges rútságot: a kendőzetlen valóságot. A karikatúra pedig, ahogy Kárpáti Aurél jellemezte a műfajt, „destruáló jellegű, támadás minden nagyság ellen”, „az átlagnak rokonságkeresése a kiválósággal.”

04-121630.jpg

„Parókai Mór authenticus fényképe” (Jankó János rajza) Borsszem Jankó, 1872. jan. 21. (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár)

A fiatalon kopaszodó Jókai arcát jól ismerték rajongói, a népszerűség természetével familiáris író számtalan képe vándorolt a vizitkártya albumokba. Első ismert parókás fotográfiáját Veress Ferenc készítette, s a kor legkedveltebb „élclapjának”, a Borsszem Jankónak 1872 januárjában megjelent karikatúráján már ezzel az új „viselettel” látható.

Talán nem véletlen, hogy fényképészből lett karikaturista, Klics Károly honosította meg a Borsszem Jankóban, s tette szinte a lap védjegyévé a karikatúrának egy olyan válfaját, amelynek úttörője a francia karikaturistából fényképésszé lett Nadar. A portrait charge, mely a fénykép és a karikatúra házasságának különös gyermeke, azzal ért el komikus hatást, hogy a némileg eltúlzott arcvonásokkal felruházott, többnyire fénykép után megrajzolt, óriásivá duzzasztott fejhez apró testet kapcsolt. A kor családi lapjaihoz hasonlóan, amelyek mindig egy-egy híres ember portréját hozták a címlapon, a Borsszem Jankó is éveken keresztül az első oldalon egy arcképpel, egy charge-zsal jelent meg. Ezt a szokást Klics utódja, Jankó János is folytatta.

A feltörő nevetés szökőkútját az újságot forgató közönség „képeszméi,” – szerkesztőséghez küldött ötletei és fényképei, valamint a szerkesztők elképzelései – táplálták, akik gyakran egyenesen a rajzoló Klics, majd 1870-től a több, különböző pártállású élclap számára dolgozó, elfoglalt Jankó János lakására vitték a lerajzolandó témát, a fényképet. A gyors felismerhetőség kedvéért a karikaturisták általában

ugyanazokat a fényképkereskedőktől megvásárolható, s más lapillusztrátorok által is feldolgozott, sajtóképekből is jól ismert fotográfiákat használták.

(A közvetlen nyomdai sokszorosíthatóságig, 1882-ig a fényképek fametszetek közvetítésével kerültek a lapokba.) Példának nézzük a korszak egyik mind jellegzetes megjelenését, mind beszédmodorát tekintve élclapba kívánkozó, s ott valóban gyakran fel is tűnő alakját, Madarász apót! A szélbali, üres nemzeti retorikát állandó pátosszal harsogó Madarász Józsefet mindig Mayer György 1861 körül felvett vizitkártya képéből lépteti át Klics rajzirónja a Borsszem Jankó oldalaira. Ugyanez a portré fordul meg kilenc rajz formájában a tengelye körül egy képviselőházi szónoklatban – a második fázisban a Mayer képén látható pózt szinte teljes hűséggel visszaadva –, a mozgással is karikírozva az öreg néptribun fellengzős, tartalmatlan körmondatait, immár Jankó János remek karikatúráján.

06-121630.jpg

„Hadarász József” (Klics Károly rajza) Borsszem Jankó, 1868. aug. 9. (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár)

Az arcok felismerhetőségéért cserébe a karikatúra olyan eszközzel járult hozzá az ábrázoltak jellemzéséhez, amire a fotográfia nem volt képes: a mozdulattal. A karikaturisták a fényképtől kölcsönzött arcot mozgásban lévő testre helyezték, s a gyakran ismétlődő mozdulatok esetében feltételezhető, hogy a megrajzolt személy jellemző, esetleg sehonnan máshonnan nem – vagy esetleg csak irodalmi leírásból – ismerhető szokásával találjuk szembe magunkat. Egy képen például Deák Ferenc keresztbe vetett lábbal, szájában szipkával, benne szivarral adomázik a háznagyi szoba kanapéján, épp úgy, ahogy politikai pályájának negyven éves évfordulóján, 1873-ban lefestette őt a Magyaroroszág és a Nagyvilág:

kényelmesen ül a pamlagra, mert a kényelmet szereti; szájában szivar, a mi kedves szokásának látszik lenni…

09-121656.jpg

Deák Ferenc (Jankó János rajza) Borsszem Jankó, 1873. jún. 29. (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár)

Szoros volt tehát a kapcsolat karikatúra és fotográfia között Magyarországon is, ha nem is annyira mint Franciaországban, ahol neves rajzolók, karikaturisták kezdtek fényképezéssel foglalkozni, mint Nadar vagy Carjat. Nálunk a cseh származású Klics Károlyon kívül a két művészet közötti átjárás nem volt jellemző, ám az 1860-70-es évek magyar élclapjainak karikatúrái nehezen lettek volna értelmezhetők a fényképes előképek ismerete nélkül. E szoros kapcsolat az 1870-es évek első harmadától kezdett meglazulni.

A Borsszem Jankóban 1873-tól kezdve ritkulnak a charge-ok, míg végül egészen eltűnnek, s mozgalmasabbá válnak a karikírozott alakok, gyengül, míg végül egészen elhalványodik fényképszerűségük. Ez a jelenség arra enged következtetni, hogy ekkorra teljesen felkészült a közönség a közéleti szereplők arcmásainak azonosítására, a „fiziognómiai állandó” felismerésére. A karikatúra így – sok egyéb funkciója mellett – hasznos mérőeszköze a vizuális kultúra alakulásának, annak, hogyan és milyen ütemben itatta át a fotográfia a 19. század emberének látásmódját.

További képeket nézegethet a témáról galériánkban. Kattintson:

Lásd bővebben ide kattintva>>>

FÉNYKÉPTÁR

Mi ez a sorozat?

A Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárával együttműködésben minden héten megosztunk olvasóinkkal egyet a náluk őrzött kivételes felvételek közül.

Magyarország legrégibb és legnagyobb történeti fényképgyűjteménye több mint száz esztendős múltra tekint vissza. Legkorábban nyilvántartásba vett darabja a Rosti-album, amely 1859-ben került a gyűjteménybe. A Történelmi Képcsarnok fényképgyűjteménye és a Legújabbkori Történeti Múzeum fényképtára a gyűjtemény fontosabb elődei. A Történeti Fényképtár a teljesség igényével gyűjti, rendszerezi, dolgozza fel a magyar történelemre vonatkozó fényképfelvételeket, emellett fotótörténeti és fotótechnika-történeti fényképanyaga is jelentős.

A Történeti Fényképtár 1995-től a Magyar Nemzeti Múzeum önálló főosztálya. Jelenleg több mint 1 millió felvételt őriz, ebből közel 360 ezer darabot egyedileg nyilvántartva, a többit időrendi, tematikus rendszerezésben.

További érdekességeket olvashatsz a Fényképtárról sorozatindító cikkünkben.

A sorozat korábbi részeiért KATTINTS>>>

Legnépszerűbb

Színház

Ők az évad legjobbjai a kritikusok szerint

A Színházi Kritikusok Céhe idén 40. alkalommal ismeri el az előző évad legkiemelkedőbb színházi teljesítményeit. A díjátadót szeptember 22-én tartják a Katonában.
Tánc

Novák Ferenc "Tata": Egyszer csak rájöttünk, hogy a Táncszínház nem a miénk

Elkészült a Nemzeti Táncszínház épülete, aztán kiderült, hogy nem is az övék. „Megalázó volt” – mondta az ügyről Novák Ferenc „Tata” Kossuth-díjas koreográfus.
Színház

Ilyen volt a Sztalkert csoport új Vízkeresztje - Galéria

A Shakespeare Fesztiválon mutatták be a Sztalkert Csoport második önálló produkcióját, a Vízkereszt, de amúgy mindegy című előadást, amely legközelebb a Szentendrei Teátrum FRISS programsorozatában, majd Zsámbékon vendégeskedik.
Vizuál

14 érdekesség Rembrandt épp restaurálás alatt álló Éjjeli őrjáratáról

A Rijks Múzeum július elején megkezdte a festmény nyílt színi restaurálását. A projektet online és a helyszínen is nyomon követhetik az érdeklődők. Ennek apropóján összegyűjtöttünk néhány izgalmas tényt a képről.
Klasszikus

Hiphopra gyúrja a zongorát, és kavicsot dob a klasszikus zene állóvizébe

Chloe Flower az idei Grammy-gálán tűnt fel, most pedig leszerződtette a Sony. Nem, nem klasszikus zenész a szó szoros értelmében, de a hiphopban is előny lehet, ha egy zongoraművész a Juilliard Schoolban tanult.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál galéria

14 érdekesség Rembrandt épp restaurálás alatt álló Éjjeli őrjáratáról

A Rijks Múzeum július elején megkezdte a festmény nyílt színi restaurálását. A projektet online és a helyszínen is nyomon követhetik az érdeklődők. Ennek apropóján összegyűjtöttünk néhány izgalmas tényt a képről.
Vizuál galéria

Strucctojással alapított gyűjteményt a magyar világutazó

A keleti tárgyak magyar gyűjtői mind más céllal utaztak távoli tájakra, ahonnan eleinte saját kedvükre hoztak haza érdekességeket. Hopp Ferenc sem állt meg a tárgyaknál, villája kertjét is ritka növényekkel népesítette be.
Vizuál uránia

Újonnan felfedezett NASA-archívokkal jön az Apollo 11

Egyetlen alkalommal, eredeti nyelven vetíti az Uránia a Holdra szállás 50-ik évfordulója alkalmából készült új dokumentumfilmet. Az Apollo 11 expedíció küldetéséről szóló Todd Douglas Miller-film, a NASA filmarchívumának újonnan felfedezett filmjeiből és hanganyagából válogat.
Vizuál ajánló

Colostokból és kalászból készült ruhák

Király Tamás (1952-2013) alkotásaihoz a legolcsóbb anyagokat használta fel, a ruhákat, illetve ezek elemeit is gyakran újrahasznosította. A divattervező több mint három évtizedes pályafutását mutatja be az a retrospektív kiállítás, amely Out of the box címmel látható a Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeumban.
Vizuál Film

Az újjászületett Meseautóval jön a III. Budapesti Klasszikus Film Maraton

A film és a zene közös történetére fókuszáló fesztiválon magyar és európai filmarchívumok restaurált filmritkaságai láthatók, a némafilmes korszak női rendezőinek alkotásaitól kezdve, Dziga Vertov klasszikusán át a rendszerváltás filmjeiig.