Vizuál

Parókai Mór és társai – Karikatúra és fotográfia az 1860-70-es években

fényképTár
2019.06.27. 15:25
Ajánlom
Mi a fotográfia haszna? Köteteket töltene meg a téma, kiállítások tömegét lehetne rendezni róla. Arról, amihez hozzájárult, amit felfedett, amit meggyorsított, amit elterjesztett, s ami valószínűleg nem lenne, vagy nem ilyen lenne nélküle. Ezek egyike a karikatúra.

Kiváltképp a politikai karikatúra, ami – akár leszármazottja, a mém – nehézkes, nehezen értelmezhető lenne az arcok összetéveszthetetlensége, naturális valójukban való ismerete nélkül.

02-121602.jpg

A „sokkarú” Jókai (Klics Károly rajza) Borsszem Jankó, 1868. aug. 23. (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár)

A fényképalbum nyitott lapján egy arckép volt látható félreismerhetetlen parányiságban

– írta Jókai a Szerelem bolondjaiban. A fényképek elraktározzák az agyban a „fiziognómiai állandót”, amit aztán torzított formában is sikeresen azonosít annak arcfelismerő rendszere. Alapvető különbözőségük ellenére – a karikatúra lényege a valóság átalakításában rejlik, míg a fotográfia, az általános felfogás szerint azonos a valósággal ­– a művészet e két mostohagyermekének egymásra találása a 19. század közepén mégis magától értetődő volt: mindkettő a pillanat művészete, s  mindkettő természete a tekintélyrombolás. 

A politikai karikatúra – amely nem is nagyon éli túl a pillanatot – széleskörű elterjedésének feltétele volt, hogy

a karikírozott arcok a gyors képi olvasás érdekében mindenki számára első pillantásra felismerhetők legyenek.

03-121605.jpg

Jókai Mór, 1871., vizitkártya, albumin (Fotó/Forrás: Veress Ferenc / Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár)

Így a nedveslemez felfedezése (1851) és a vizitkártya fénykép (1850-es évek vége) bevezetése utáni fényképgyűjtési láz sajátos kapcsolatot hozott létre karikatúra és fénykép között. Az utóbbi módot adott a valósággal való összehasonlításra, amivel a karikatúra kifejezési eszköze, a torzítás új lehetőséget nyert. Az azonosíthatóság lehetősége mellett a fénykép – a fényképész minden igyekezete ellenére – feltárta a testi tökéletlenségeket, az alacsony, aránytalan alkatot, az esetleges rútságot: a kendőzetlen valóságot. A karikatúra pedig, ahogy Kárpáti Aurél jellemezte a műfajt, „destruáló jellegű, támadás minden nagyság ellen”, „az átlagnak rokonságkeresése a kiválósággal.”

04-121630.jpg

„Parókai Mór authenticus fényképe” (Jankó János rajza) Borsszem Jankó, 1872. jan. 21. (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár)

A fiatalon kopaszodó Jókai arcát jól ismerték rajongói, a népszerűség természetével familiáris író számtalan képe vándorolt a vizitkártya albumokba. Első ismert parókás fotográfiáját Veress Ferenc készítette, s a kor legkedveltebb „élclapjának”, a Borsszem Jankónak 1872 januárjában megjelent karikatúráján már ezzel az új „viselettel” látható.

Talán nem véletlen, hogy fényképészből lett karikaturista, Klics Károly honosította meg a Borsszem Jankóban, s tette szinte a lap védjegyévé a karikatúrának egy olyan válfaját, amelynek úttörője a francia karikaturistából fényképésszé lett Nadar. A portrait charge, mely a fénykép és a karikatúra házasságának különös gyermeke, azzal ért el komikus hatást, hogy a némileg eltúlzott arcvonásokkal felruházott, többnyire fénykép után megrajzolt, óriásivá duzzasztott fejhez apró testet kapcsolt. A kor családi lapjaihoz hasonlóan, amelyek mindig egy-egy híres ember portréját hozták a címlapon, a Borsszem Jankó is éveken keresztül az első oldalon egy arcképpel, egy charge-zsal jelent meg. Ezt a szokást Klics utódja, Jankó János is folytatta.

A feltörő nevetés szökőkútját az újságot forgató közönség „képeszméi,” – szerkesztőséghez küldött ötletei és fényképei, valamint a szerkesztők elképzelései – táplálták, akik gyakran egyenesen a rajzoló Klics, majd 1870-től a több, különböző pártállású élclap számára dolgozó, elfoglalt Jankó János lakására vitték a lerajzolandó témát, a fényképet. A gyors felismerhetőség kedvéért a karikaturisták általában

ugyanazokat a fényképkereskedőktől megvásárolható, s más lapillusztrátorok által is feldolgozott, sajtóképekből is jól ismert fotográfiákat használták.

(A közvetlen nyomdai sokszorosíthatóságig, 1882-ig a fényképek fametszetek közvetítésével kerültek a lapokba.) Példának nézzük a korszak egyik mind jellegzetes megjelenését, mind beszédmodorát tekintve élclapba kívánkozó, s ott valóban gyakran fel is tűnő alakját, Madarász apót! A szélbali, üres nemzeti retorikát állandó pátosszal harsogó Madarász Józsefet mindig Mayer György 1861 körül felvett vizitkártya képéből lépteti át Klics rajzirónja a Borsszem Jankó oldalaira. Ugyanez a portré fordul meg kilenc rajz formájában a tengelye körül egy képviselőházi szónoklatban – a második fázisban a Mayer képén látható pózt szinte teljes hűséggel visszaadva –, a mozgással is karikírozva az öreg néptribun fellengzős, tartalmatlan körmondatait, immár Jankó János remek karikatúráján.

06-121630.jpg

„Hadarász József” (Klics Károly rajza) Borsszem Jankó, 1868. aug. 9. (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár)

Az arcok felismerhetőségéért cserébe a karikatúra olyan eszközzel járult hozzá az ábrázoltak jellemzéséhez, amire a fotográfia nem volt képes: a mozdulattal. A karikaturisták a fényképtől kölcsönzött arcot mozgásban lévő testre helyezték, s a gyakran ismétlődő mozdulatok esetében feltételezhető, hogy a megrajzolt személy jellemző, esetleg sehonnan máshonnan nem – vagy esetleg csak irodalmi leírásból – ismerhető szokásával találjuk szembe magunkat. Egy képen például Deák Ferenc keresztbe vetett lábbal, szájában szipkával, benne szivarral adomázik a háznagyi szoba kanapéján, épp úgy, ahogy politikai pályájának negyven éves évfordulóján, 1873-ban lefestette őt a Magyaroroszág és a Nagyvilág:

kényelmesen ül a pamlagra, mert a kényelmet szereti; szájában szivar, a mi kedves szokásának látszik lenni…

09-121656.jpg

Deák Ferenc (Jankó János rajza) Borsszem Jankó, 1873. jún. 29. (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár)

Szoros volt tehát a kapcsolat karikatúra és fotográfia között Magyarországon is, ha nem is annyira mint Franciaországban, ahol neves rajzolók, karikaturisták kezdtek fényképezéssel foglalkozni, mint Nadar vagy Carjat. Nálunk a cseh származású Klics Károlyon kívül a két művészet közötti átjárás nem volt jellemző, ám az 1860-70-es évek magyar élclapjainak karikatúrái nehezen lettek volna értelmezhetők a fényképes előképek ismerete nélkül. E szoros kapcsolat az 1870-es évek első harmadától kezdett meglazulni.

A Borsszem Jankóban 1873-tól kezdve ritkulnak a charge-ok, míg végül egészen eltűnnek, s mozgalmasabbá válnak a karikírozott alakok, gyengül, míg végül egészen elhalványodik fényképszerűségük. Ez a jelenség arra enged következtetni, hogy ekkorra teljesen felkészült a közönség a közéleti szereplők arcmásainak azonosítására, a „fiziognómiai állandó” felismerésére. A karikatúra így – sok egyéb funkciója mellett – hasznos mérőeszköze a vizuális kultúra alakulásának, annak, hogyan és milyen ütemben itatta át a fotográfia a 19. század emberének látásmódját.

További képeket nézegethet a témáról galériánkban. Kattintson:

Lásd bővebben ide kattintva>>>

FÉNYKÉPTÁR

Mi ez a sorozat?

Hogyan, milyen elvek szerint épül fel, majd gyarapodik egy történeti fényképgyűjtemény? Mit jelent, hogy az analóg fényképek nemcsak képi tartalmak hordozói, hanem tárgyak is? Mire tanít egy fotóarchívum testközelből? A fénykép vajon elválasztható-e a tértől, időtől és attól a társadalmi környezettől, amelyben keletkezett, vagy kimondhatjuk: a fényképek története egyúttal használatuk története? Milyen forrásokkal dolgozunk? Mihez kezd – és mihez kezdhet még – egy történész a fényképekkel?

Sorozatunk írásaiban a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának történész-muzeológusai – többek közt – e kérdésekre keresik a választ egy-egy konkrét példán keresztül.

Magyarország legrégibb és legnagyobb történeti fényképgyűjteménye több mint százesztendős múltra tekint vissza. Munkatársai gyűjtik, rendszerezik, és feldolgozzák a magyar történelemre vonatkozó fényképfelvételeket, emellett a tár fotótörténeti és fotótechnika-történeti fényképanyaga is jelentős. Jelenleg összesen több mint 1 millió felvételt őriz, ebből több mint 200 ezret egyedileg nyilvántartva, a többit időrendi, tematikus rendszerezésben. A gyűjtemény műtárgynak számító fényképei kutathatók és a folyamatos digitalizálásának hála, egyre több kép érhető el a Nemzeti Múzeum online adatbázisában.

További érdekességeket olvashatsz a Fényképtárról sorozatindító cikkünkben.

A sorozat korábbi részeiért KATTINTS>>>

Legnépszerűbb

Plusz

Horgas Eszter: „Prés alatt vagyunk mindannyian”

Csak ülünk és teázunk. Két különböző lakásban, a monitor két oldalán. Hiába, az ember olyan könnyen megszokja a személyes találkozások luxusát. Interjú karantén idején – a gépeken keresztül – Horgas Eszter fuvolaművésszel.
Színház

Így mennek tovább a budapesti színházak - itt a megállapodás és néhány vélemény

Hosszú hetek egyeztetései után ma megállapodott a kormány és a Fővárosi Önkormányzat a színházak működtetéséről.
Klasszikus

Ez az időszak próbatétel, nem büntetés

Kokas Katalin és Kelemen Barnabás nagycsaládi körben töltik az önkéntes izoláció idejét: fiuk, Gáspár oktatóvideókat készít, ők Leclair-műveket tanulnak. Ez az időszak próbatétel és kihívás, mondják.
Könyv

Gergely Ágnes: „Egyszer csak újra eszméletéhez tér a világ”

A napokban jelentették be: a Tiszatáj folyóirat 2019-es díját Gergely Ágnesnek ítélték oda. A 87 éves Kossuth-díjas költőt, írót, műfordítót Karácsony Ágnes hívta föl telefonon.
Vizuál

A világ leghíresebb angyalai csak mellékszereplők Raffaello Sixtusi Madonnáján

A két kis kerub nagy karriert futott be, ahhoz képest, hogy épp csak ráfértek az 1512-ben festett műre. Alakjukhoz több anekdota is fűződik, festőjük ma 500 éve hunyt el.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál magazin

A népharag miatt nem pótolta a Milói Vénusz karjait a Louvre restaurátora

A karokon kívül ékszerek és festék is volt eredetileg a szobron. Kétszáz éve, 1820. április 8-án fedezte fel az alkotást egy földműves.
Vizuál gyász

Elhunyt Honor Blackman, egykori Bond-lány

A brit színésznőt 94 éves korában érte a halál, békésen, otthonában halt meg természetes okok következtében.
Vizuál magazin

A világ leghíresebb angyalai csak mellékszereplők Raffaello Sixtusi Madonnáján

A két kis kerub nagy karriert futott be, ahhoz képest, hogy épp csak ráfértek az 1512-ben festett műre. Alakjukhoz több anekdota is fűződik, festőjük ma 500 éve hunyt el.
Vizuál hír

„Nemcsak ez a helyzet kivételes, hanem az idei döntésünk is” - A MúzeumCafé idei díjazottjai

Mivel ez az időszak is rendhagyó – meg persze rendkívüli –, a MúzeumCafé című folyóirat idei díjkiosztása is csúszik a vészhelyzet feloldása utáni időkre. De már nyilvánosságra hozták, kinek ítélték oda 2020-ban a rangos MúzeumCafé-díjat.
Vizuál gyász

Elhunyt Shirley Douglas színésznő, Kiefer Sutherland édesanyja

A kanadai egészségbiztosítás megalapítójának lánya 86 éves volt. Fia azt közölte, tüdőgyulladással kapcsolatos komplikációk okozták az ünnepelt színésznő halálát, de nem a koronavírus-fertőzés.