- A művészvilágban gyakran merítenek egymásból az alkotók. Számotokra hogyan jött az ötlet, hogy Pasolini-estet készítsetek?
- Pier Paolo Pasolini, vagy ahogy a világ leginkább ismeri: P.P.P. világhírű rendező, író, költő, nyelvész, teoretikus volt; egyike a 20. század legjelentősebb és legsokoldalúbb művészeinek, aki mind magánéletével, mind pedig művészeti tevékenységével örökös viták és támadások kereszttüzében állt. Filmjei megosztóak, felzaklatóak - kíméletlen őszinteséggel, tabukat nem ismerve ábrázolta a világot. Jövőre lesz 40 éve, hogy 1975-ben, 53 évesen, a november elsejéről másodikára virradó éjszakán a mai napig tisztázatlan körülmények között meggyilkolták a Róma melletti Ostia településen. Az előadás ennek az éjszakának az emlékére készült. Az est rendezőjére, Szemán Bélára Pasolini erőteljes hatást gyakorolt művészi értelemben, többször dolgozott a témával, legutóbb egy hétnapos fesztivállal emlékezett rá. Beszélgettünk egyszer, és felvetette, hogy megcsinálhatnánk ezt együtt. Innen indult a P.P.Pasolini project.
- Izgalmas csapat dolgozott az előadáson. Hogyan állt össze a stáb?
- Pasolini nyitott szellemiségű ember volt, ezt szerettük volna képviselni nem csupán az előadással, hanem azzal is, ahogyan létrehozzuk azt. Összegyűjtöttük az ötleteket, így került képbe a miskolci, egri, pécsi balett és a Nemzeti Táncszínház. Bár az egyeztetés bonyolulttá teszi a helyzetünket, nagyon jó élmény volt számomra megélni azt a fajta összefogást, amely összehozta a vidéki balett társulatokat. Elgondolkoztunk, ki tudná Pasolini szellemiségét hitelesen visszaadni, és felmerült Szakály György neve. Nagyon örültünk, mikor igent mondott, majd Zarnóczai Giza is vállalta a felkérésünket. Fantasztikus színpadi emberek, akik bármit csinálhatnának a színpadon, mert legapróbb mozdulataik is tánccá válnak.
- Mivel számíthat az, aki jegyet vált az estre?
- Pasolini halálának estéjét látjuk majd megelevenedni. Az utolsó pillanatban filmként lepörög az élete, megjelennek a fontosabb személyek, képek, események. Még mindig lezáratlan az ügy: akit elítéltek a gyilkosságáért, nemrég szabadult, és kiderült, hogy ő csak magára vállalta az egészet, mert megfenyegették a családját. Most tárta nyilvánosság elé, mert nem él már senkije. Másnap drogot találtak nála, és visszazárták a börtönbe. Tizenhét éves volt a gyilkosság idején, húsz évet ült, egy napot volt kint, és megint börtönben van. Szeretnénk ezeket a Pasolinitől elválaszthatatlan mellékszálakat is jelezni, fókuszba helyezni. Pasolinire minden bélyeget rányomtak, míg ő maga éppen a bélyegek ellen harcolt. Törekszünk arra, hogy legyen benne humor, és átsüssön az az életszeretet, amely mindenek ellenére megvolt benne, és nagyon fontos volt számára. Úgy gondolom, az élet szépségeiről beszélt, még akkor is, amikor ezzel tabukat döngetett.
- Koreográfusként milyen táncokban gondolkodsz?
- A naturális szépséget keresem, ami a természetből és a testből fakad. Szeretek játszani a mozdulatokkal, hagyom, hogy hasson rám a téma, és meglátjuk, mit ad ki mindez a mozdulat nyelvén. Azt próbálom megtalálni, hogy Pasolini művészetének dinamikáját hogyan lehet a tánc eszközeivel visszaadni, ami azért formálisabb dolog. A jelenetek fogják eldönteni, hogy mennyire lesz naturális vagy éppen formális a kifejezés. Másrészt arra is használom ezt a helyzetet, hogy bennem is nyisson meg dolgokat, hogy átvágja a kliséimet, bélyegeimet, hogy leoldjam azokat - amennyire tudom - magamról. Valami nem tetszik, jó, de mi van akkor, ha nem tetszik?... Ezért is izgalmas számomra rendezővel dolgozni.
- Hogyan működik a stáb dinamikája? Érződik valamilyen hierarchia?
- Tisztelet van. Az az alázat, amivel például Gyuri egy készülő mű felé viszonyulni tud, példaértékű. Rengeteget tanulunk a vele együtt töltött pillanatokból. A fiatal alkotóknak is meghatározó lehet ezt látni. És biztos, hogy hat rájuk, ami nagyon fontos számomra.
hírlevél
