Almodóvar az őszinteségben hisz, és még kegyes hazugságokra sem képes. Ezúttal kifejezetten életrajzi ihletésű filmet készített, szinte terápiás jelleggel. Igazi szerzői filmesként a témáihoz, alkotótársaihoz és motívumaihoz ragaszkodik, nem pedig a filmtörténeti műfajokhoz: most is a vágy, a szenvedély törvényei és a múlt feldolgozása érdekli. Közelebbről a függőség, a test, a fájdalom és az öregedés kérdéseit vizsgálja. Történetmesélése kevésbé burjánzó és fordulatos, mint korábbi filmjeiben, de aprólékosan kidolgozott, őszinte és pontos – és kell-e ennél több, ha a legmélyebben elfojtott kétségeinkről próbálunk beszélni.
A Fájdalom és dicsőség a 72. Cannes-i Filmfesztivál versenyprogramjában mutatkozott be a múlt héten, az újságírók és kritikusok az egyik legjobb filmnek tartják. Ki tudja, ezúttal talán a zsűri is így gondolja majd, és először életében Pedro Almodóvaré lesz az Arany Pálma. Megérdemelné.
Az új spanyol film legnagyobb rendezője élete legszemélyesebb filmjét készítette el.
Almodóvar már pályája kezdetén a járatlan utakat választotta, filmjeiben már akkor rámutatott a hihetetlen gyorsan változó spanyol társadalom tabutémáira, legyen az szexus vagy vallás, hogy aztán melodramatikusabb fordulatot vegyen. A 69 éves rendező rég túl van már a tabukon, de továbbra is szabálytalan, ha tetszik radikális döntéseket hoz, például most, a Fájdalom és dicsőségben. Még akkor is így van ez, ha fiktív jelenetek és motívumok is alakítják az életrajzi ihletésű történetet: főhőse egy filmrendező, Salvador Mallo, akinek alakját felvállaltan önmagáról mintázta meg, olyannyira, hogy saját madridi házában forgatott.
Fájdalom és dicsőség
A történet szerint a filmrendező, Salvador Mello élete egyik legnehezebb időszakát éli. Depresszióban és alkotói válságban szenved, bizonytalannak és öregnek érzi magát, gerincproblémái miatt erős fájdalmai vannak. Nem tudja, képes lesz-e még újra filmet forgatni – vagyis élni. Gyerekkora és ifjúkora felidézéséből próbálja megérteni a jelen válságát, félrecsúszott kapcsolatait. Magányosan él madridi házában, ahová bejárónőjén és személyi titkárán kívül alig léphet be valaki. Ha mégis, az dramaturgiai fordulattal bír.
Soha nem jelentem még meg ennyire egyik filmemben sem, de mindegyik filmemben magamról beszélek”
- mondta a Cannes-i filmfesztivál sajtótájékoztatóján, és jó tudni, hogy a filmbeli rendezővel ellentétben Almodóvar nem heroin-, hanem alvásfüggő.
A Fájdalom és dicsőségben mintha összegzésre készülne, újra legrégebbi alkotótársaival dolgozik, Antonio Banderas-szal, Julieta Serranóval, Jose Luis Alcaine operatőrrel és egyik legkedvesebb múzsájával, Penelope Cruzzal.
Antonio Banderas és Leonardo Sbaraglia a Fájdalom és dicsőség c. filmben (Fotó/Forrás: Cinetel Film)
Alteregója megformálását egyik legkedvesebb színészére és régi barátjára, Antonio Banderasra bízza, akinél jobbat nem is választhatott volna.
Kulcsfontosságú számára az édesanyja alakjának felidézése is, amihez kettős szereposztás mellett döntött: Penelope Cruz a fiatal, Julieta Serrano az idős édesanyját alakítja. És természetesen kisgyerekként is megismerjük Almodóvart, az érzékeny, a másságát épp csak megsejtő angyali tekintetű kisfiút a ’60-as évek mélyszegény Valenciájából. Tényleg, mint egy terápiában.
Banderas összemosódik Almodóvarral, és mindent elhiszünk neki.
A szenvedélyes színész most visszafogott, mikrorezdülésekkel és minimalista gesztusokkal dolgozó, zárkózott figurát alakít. Kétségek gyötrik és bizonytalan, sokszor dönt rosszul, de legalább őszinte. Egyik pillanatban megtört idős ember arcával néz a kamerába („Megvénültem”, mondja), szemében fájdalom és (visszatartott) könnyek, a másik pillanatban ráncai kisimulnak, és az is megesik, hogy felcsillan a tekintete.
Almodóvar ebben a filmjében is egyetlen kamerával dolgozik régi operatőre Jose Luis Alcaine oldalán, aki kitartott, ráérős szuperközelikben kalandozik el az arcokon, vagy festményszerű nagytotálokban fogalmazza meg a törékeny múltat és a bizonytalan jelent. Belénk ég a nyitójelenet kéksége, Banderas az uszoda medencéjében, nyugodt tekintettel a víz alatt, és mély kétségbeesésben a felszínre törve.
Élet és film szétválaszthatatlanul összegabalyodik Almodóvar alkotásában, a különleges inkább az, hogy nem csinál titkot belőle és nem bonyolítja túl.
Ezúttal is visszatérő alapszíneivel, a pirossal, a kékkel, a zölddel és az elmaradhatatlan fehérrel fest: az önarcképe előtt állunk.
Fájdalom és dicsőség
Forgatókönyvíró és rendező: Pedro Almodóvar
Főszereplők: Antonio Banderas, Penélope Cruz, Raúl Arévalo, Cecilia Roth, Asier Etxeandia
Bemutató: 2019. május 23.
Magyarországon forgalmazza: a Cinetel Kft.
Fejléckép: Antonio Banderas a Fájdalom és dicsőség c. filmben (Fotó: CinetelFilm)