Legalábbis ebben reménykedik az angol filmrendező, akinek filmes munkái mindig is merítettek a klasszikus képzőművészetből. Elég csak A Szakács, a Tolvaj, a Feleség és a Szeretője című filmjére vagy legutóbbi munkájára, a Rembrandt Éjjeli őrjárat című alkotásának címét viselő, és témáját feldolgozó, legutóbbi filmjére gondolnunk.
Greenaway, további 250 művésszel egyetemben, még decemberben látogatott a Vatikánba, a pápa meghívásának eleget téve. A találkozó célja az egyház és a művészek közötti párbeszéd fejlesztése volt. A rendező tervei szerint a látványos előadás helyszíne a Sixtus-kápolna lenne, a show pedig a világ legkiválóbb műalkotásaira, például a kápolna egyik oltárfreskójára épülne.
Az utóbbi években Greenaway keveset forgatott, ehelyett kísérleti videomunkákon és színpadi előadásokon dolgozott, amelyek korábbi munkásságának reciprokaként, nem a képzőművészetet csempészték a filmezésbe, hanem a filmezés eszközeit használták fel képzőművészeti és egyéb művészeti alkotásoknál.
De konkrétan ezen elképzelése sem előzmény nélküli, inkább kiterjesztése Kilenc festmény projektjének, aminek keretében modern szemmel kíván reflektálni a nyugati kultúra szerinte kilenc meghatározó festményére. Ennek a projektnek a keretében készült milánói fény show-ja, ahol az Utolsó vacsora adta az alapot míg a Velencei Biennálén Paolo Veronese Kánai mennyegzőjére készített hasonlóan látványos előadást. Ezen művek mellett hasonló "eljárás" vár Picasso Guernicájára Madridban, és egy Jackson Pollock képre New Yorkban. És még az is lehet, hogy a Sixtus-kápolna egy oltárképére is.
Forrás: Independent
hírlevél
