Brassaï, aki Halász Gyula néven született és 1924-től Párizs legfelsőbb művészköreiben mozgott, 1932-ben azzal a céllal érkezett Picasso műtermébe, hogy a művész kérésére lefotózza néhány szobrát. Amint azonban belépett a La Boétie utcai műterembe,

És valóban, Picasso rengeteg bölcsességet megosztott vele a művészetről és az életről, amiket ő hazaérve mindig lejegyzetelt. Igazi szellemi társak lettek egymás számára, és harminc éven keresztül gyakorta jártak össze diskurálni, amelyek során olyan témákon elmélkedtek, mint az ego, a kreatív folyamat mibenléte, a romantika szerepe a művészetben, az univerzum és ami azon túl van.

He was pals with Dali, Picasso, and Matisse, but Brassaï’s big influence was Toulouse-Lautrec - hence the fascination with those who keep us night owls satiated... pic.twitter.com/ODETJa2J13

— The Great Curate (@greatcurate) September 9, 2020

1964-ben aztán Brassaï, aki nemcsak tehetséges fotós, de kvalitásos író is volt, úgy döntött, megosztja a nagyérdeművel feljegyzéseit, és Beszélgetések Picassóval címen könyvet adott ki. Az egyik beszélgetésük során, 1944. május 3-án Picasso afelől érdeklődött, Brassaï – aki mindemellett tehetséges festő és szobrász is volt, és akinek Picasso csodálta a rajzkészségét – miért hagyta el a ceruzát és az ecsetet. Bár Picasso látta, hogy Brassaï hatalmas tehetségének egy részét sikeresen kibontakoztatta a fotózásban, felismerte, hogy ez egy kompromisszum volt, amit Brassaï a biztos megélhetés jegyében kötött. Ekkor tanácsolta a következőket neki, amely üzenetet a fotóművész egész életén keresztül hordozott magával:

Ha van valami mondanivalód, amit ki szeretnél fejezni, ne nyomd el magadban, mert az hosszú távon elviselhetetlen teherré válik. A „második karrier” lehetősége egy illúzió!

Én is gyakran megtörtem, de mindig ellenálltam a kísértésnek, hogy másból éljek meg, mint a festményeimből. A kezdetekben nem tudtam magas áron eladni a képeimet, de mégis eladtam őket valahogy. A rajzaim, vásznaim eljutottak emberekhez. Csak ez számít.”

Picasso festménye előtt (Fotó/Forrás: George Stroud / Getty Images Hungary)

Amikor Brassaï azzal védekezett, hogy nagyon kevés művész elég tehetséges ahhoz, hogy meg tudjon élni a művészetéből, Picasso egy Matisse-idézettel válaszolt: „Erősebbnek kell lenned a képességeidnél, hogy megvédd őket”. Picasso beszélt az elefántcsonttorony lebontásáról is, és arról a művészeket övező mítoszról, miszerint a művészet abban a pillanatban elértéktelenedik, amint fizetnek érte.

Nos, a siker igenis fontos dolog! Gyakran mondogatják, hogy a művésznek csak a belső motiváció, és a művészet szeretete miatt szabad dolgoznia, és meg kell vetnie a sikert. Ez nem igaz!

A művésznek szüksége van a sikerre. És nemcsak azért, hogy jól megfizessék, hanem azért is, hogy legyen kedve dolgozni. Még egy gazdag festőnek is szüksége van a sikerre. Néhány ember mindent ért a művészetből, másoknak viszont semmi érzéke a festészethez. A legtöbben a művészvilágot így a siker mértékéről ítélik meg. A siker ugyanakkor nem egyenlő az eladott festmények számával. Hol van az leírva, hogy a siker a közízlés kielégítésével jár együtt? Én személy szerint szeretném bebizonyítani, hogy sikeres lehetsz kompromisszumok nélkül is."

Fejléckép/Forrás: Getty Images