Vizuál

Pláza: a mindennapok átka vagy áldása?

2015.01.30. 06:58
Ajánlom
Nemcsak a mindennapi vásárlási szokásainkat változtatták meg a plázák, csaknem húsz évvel ezelőtti megjelenésük óta, hanem egy teljesen új szórakozási formát, saját kultúrát és látogatói réteget is létrehoztak. Hatásuk alól pedig még azok sem tudnak kibújni, akik nem plázáznak. KRITIKA

A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum kiállítása bemutatja a hazai plázák történetét, azok jellegzetes elemeinek felsorakoztatásával lefesti az ott zajló életet, és többek közt ízelítőt ad a plázalátogatási szokásainkból is. Egy plázakultúráról szóló tanulmány szerint a fizikai tér maga is kultúrateremtő, sőt az életmódunkat is képes meghatározni. Ilyen szempontból érdekes dologra vállalkozik a Plázavilág - A plázák szerepe a mindennapokban című időszaki kiállítás, mely e tér történeti és kritikai vizsgálatába bocsátkozik.

A tárlat erőssége, hogy folyamatosan kérdésfeltevéssel készteti gondolkodásra a látogatókat, akik a legégetőbb problémakörrel mindjárt a kiállítás bejárataként szolgáló mágneskapura biggyesztve szembesülnek: "Szabadok vagyunk a plázában?" Ha igen, akkor ez valódi vagy csak látszólagos szabadság csupán, amely addig tart, amíg meg nem szólal a biztonsági kapu és ott nem terem az őr? Vagy lehet-e egyáltalán szabadságról beszélni egy olyan térben, melyben több ezer, gyakran észre sem vehető kamera figyeli minden lépésünket?

A pláza ajtaja tehát elválasztja a külvilágot a valóságtól - azt átlépve egy teljesen más szabályrendszer szerint működő miliőben találhatjuk magukat. Egy olyan manipulatív közegben, mely művi csillogásával irreális vágyakat ébreszt az emberben, és által, hogy folyamatos fogyasztásra ösztönöz, fokozza bennünk az elégedetlenség érzését. Ahhoz, hogy valamennyire meg tudjuk érteni ennek a világnak a működését, ismernünk kell történetét is: a tárlatból nemcsak a plázák csaknem húsz évvel ezelőtti hazai megjelenését követhetjük nyomon, hanem visszatekinthetünk az amerikai gyökerekre, illetve azt is megtudhatjuk, mi a különbség a plázák és a bevásárlóközpontok között. Megismerhetjük azokat a hazai szereplőket is, akik által a magyar köztudatnak - sőt, a mindennapoknak - is része lett a pláza.

A tárlaton bemutatott ismeretanyag mennyisége nem nagy, viszont annál tartalmasabb, töményebb: a plázák hazai elterjedésének folyamatát, valamint az általuk "megmozgatott" látogatószám ábrázolását grafikonok segítik. Továbbá egy rövid kitérőből azt is megtudhatjuk, milyen szerep jut vidéken ezeknek a kereskedelmi tereknek és hogyan befolyásolják az egész város, vagy régió életét. Ennek nyomán pedig arra a kérdésre is választ kapunk, hogy mitől lehet igazán sikeres egy pláza.

A kiállítótér első részében a plázák szerves részét képező, amerikai típusú gyorsétkezdék is helyet kapnak: a folyosószerű térben elhelyezett asztalokon a legnagyobb étteremláncok termékeinek csomagolásával, dobozokkal és poharakkal találkozhatunk. A gyorsétkezdék által képviselt "nyugati életérzés" mellett nincs helye a hagyományos, nemzeti konyha specialitásainak, így a lángosnak vagy a pacalnak sem.

A kiállítás pontosan rámutat, hogy a pláza általa nyújtott széleskörű szolgáltatásokkal egyfajta városként funkcionál a városban - még térbeli elrendezésében is, hiszen a benne található "sétálóutcákat" padok szegélyezik, kívül pedig parkosított részeket találunk. A vásárlás mellett kiemelt szerep jut a szórakoztatásnak. A kiállítás annak a problémakörnek is külön figyelmet szentel, hogy a plázák megnyitásával a szabadidős közösségi terek új formája jött létre, átalakultak velük a szórakozási szokások is - legfőképp a fiataloké. Nekik ugyanis ez a tevékenység önmagában is programot, kikapcsolódást jelent, és nem kell hozzá feltétlenül még vásárolniuk vagy moziba menniük sem. A kiállítás ezt a kérdést részletesen körüljárja: interaktív táblák segítségével, grafikonokon mutatja be a különböző korosztályok plázázási szokásait, illetve az iskolai szolgálatos diákok által készített videókból azt is megtudhatjuk, hogy pontosan milyen élményeket, érzéseket kapcsolnak a középiskolás gyerekek a plázákhoz.

Annak ellenére, hogy a kiállítási anyag kicsiny térben helyezkedik el, a plázákhoz szervesen kapcsolódó összes fontos elem képviselteti magát, így még a reklám fogalmáról és a vásárlás összetett folyamatáról is képet kaphatunk. Természetesen utóbbi kérdéskörből nem maradhatnak ki a leárazások sem, melynek kapcsán teljesen jogosan merül fel kérdésként, hogy mennyire tekinthető a vevő józan ítélőképességgel bíró egyénnek. De emellett a plázák lehetséges jövőjét is felvázolják benne, külön kitérve az internetes vásárlás elterjedésére, a plázastop jelenségére, illetve többek közt a változó vevői viselkedésre is. (A vasárnapi zárva tartásra nem reflektál a tárlat, hiszen a megnyitó megelőzte az erről való döntést.)

A kiállítás több ponton kínál interaktív bekapcsolódási lehetőséget: a plázákban elhelyezett infópultokhoz hasonló gépen még egy kérdőívet is kitölthetünk, melynek segítségével a saját plázázási szokásainkkal szembesülhetünk. A tárlat erőssége továbbá, hogy nem foglal élesen állást, igyekszik a plázázás mindennapjainkra kifejtett negatív hatásai mellett a pozitívumokat is felmutatni, a jól irányzott kérdésekkel állandó gondolkodásra késztet, a véleményformálást azonban teljes mértékben ránk hagyja.

Programkereső

Legnépszerűbb

Plusz

Kiderült, kik ők: Kult50 – A kultúra 50 arca

Megvan A kultúra 50 arca, a legújabbak, akik 2018-ban „pörgették a magyar kultúrát”, és jelentős teljesítményük miatt tíz kategóriában bekerültek az idei Kult50-be. A Fidelio kiadványát és egész évre kiterjedő programját ma délelőtt mutatták be a Rózsavölgyi Szalonban.
Klasszikus

"Tartozunk Bartóknak és Kodálynak" – Rohmann Ditta és a Söndörgő a Kult50-ben

Indul a Kult50 videósorozata! Hetente két alkalommal jelentkezünk videóval, melyekben párosával mutatjuk be az idei Kult50 szereplőit. Az első részben Rohmann Ditta csellóművészt és Eredics Benjamint, a délszláv népzenét játszó Söndörgő zenekar egyik tagját ültettük le beszélgetni, akik korábban soha nem találkoztak személyesen.
Klasszikus

Túlélte a Notre Dame orgonája, de nem tudjuk, meg fog-e szólalni

A hangszerben három-négy évszázad orgonaépítői tapasztalata egyesült, különlegessége éppen a korában rejlett. Szívfájdító belegondolni, hogy lehet, soha nem fog megszólalni.
Tánc

Elmaradó előadások az Experidance Társulatnál (FRISSÍTETT CIKK)

A Román Sándor vezette társulat közleménye szerint a repertoár bemutatása csak időszakosan szünetel, amelynek oka nyolc táncművész távozása. (CIKKÜNK FRISSÜLT.)
Vizuál

Modern rabszolgák, akiket a félelem tart fogva

Maris modern rabszolgaként él napjaink Budapestjén egy családnál, ahol megalázzák, és fizikailag is bántalmazzák. Tuza-Ritter Bernadett másfél évig követte kamerájával az 52 éves asszony mindennapjait, hogy bemutassa, hogyan lehet valakit tíz évig fogva tartani rácsok helyett rettegéssel. 

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál morphoto

KÉP-regény: A Notre-Dame lángjai

Ezt az egészet igazándiból sosem akartam megírni, de most olyan helyzetet teremtett az élet, hogy egyszerűen muszáj! 1992 nyarát Párizsban hédereltem végig egy cimbimmel, és ez megváltoztatta az egész életemet. Előtte ugyanis szerelmes voltam, utána meg már nem. Miközben állítólag Párizs a szerelmesek városa. Hát, nekem sikerült ezt is inverzben lehozni!
Vizuál Cannes 2019

A nagy visszatérők fesztiváljának ígérkezik Cannes

Jim Jarmusch zombifilmjével nyílik a 72. cannes-i fesztivál május 14-én. Visszatér és versenybe száll az Arany Pálmáért Pedro Almodóvar, Ken Loach, Xavier Dolan, Terrence Malick és a Dardenne fivérek is, a zsűri elnöke Alejandro González Inárritu lesz.
Vizuál fényképTár

Róbert bácsi – jótevő vagy csaló?

A nagylelkű adakozót mindenki csak így ismerte Budapesten: Róbert bácsi. A városhoz tartozó egyik jellegzetes figura volt ő. Hogy ki is ő valójában, az már a kortársaknak is komoly fejtörést okozott, sőt rendőrségi nyomozás is volt az ügyben..
Vizuál interjú

Modern rabszolgák, akiket a félelem tart fogva

Maris modern rabszolgaként él napjaink Budapestjén egy családnál, ahol megalázzák, és fizikailag is bántalmazzák. Tuza-Ritter Bernadett másfél évig követte kamerájával az 52 éves asszony mindennapjait, hogy bemutassa, hogyan lehet valakit tíz évig fogva tartani rácsok helyett rettegéssel. 
Vizuál születésnap

Aki nélkül elképzelhetetlen a magyar film - 80 éves Ragályi Elemér

Régi idők focija, Az ajtó, 1945 - néhány film a magyar operatőri iskola egyik nagy alakjától, aki 1991-ben a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díj sikerében is osztozhatott. Április 18-án ünnepli nyolcvanadik születésnapját Ragályi Elemér Kossuth- és Emmy-díjas operatőr, filmrendező.