Vizuál

Pláza: a mindennapok átka vagy áldása?

2015.01.30. 06:58
Ajánlom
Nemcsak a mindennapi vásárlási szokásainkat változtatták meg a plázák, csaknem húsz évvel ezelőtti megjelenésük óta, hanem egy teljesen új szórakozási formát, saját kultúrát és látogatói réteget is létrehoztak. Hatásuk alól pedig még azok sem tudnak kibújni, akik nem plázáznak. KRITIKA

A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum kiállítása bemutatja a hazai plázák történetét, azok jellegzetes elemeinek felsorakoztatásával lefesti az ott zajló életet, és többek közt ízelítőt ad a plázalátogatási szokásainkból is. Egy plázakultúráról szóló tanulmány szerint a fizikai tér maga is kultúrateremtő, sőt az életmódunkat is képes meghatározni. Ilyen szempontból érdekes dologra vállalkozik a Plázavilág - A plázák szerepe a mindennapokban című időszaki kiállítás, mely e tér történeti és kritikai vizsgálatába bocsátkozik.

A tárlat erőssége, hogy folyamatosan kérdésfeltevéssel készteti gondolkodásra a látogatókat, akik a legégetőbb problémakörrel mindjárt a kiállítás bejárataként szolgáló mágneskapura biggyesztve szembesülnek: "Szabadok vagyunk a plázában?" Ha igen, akkor ez valódi vagy csak látszólagos szabadság csupán, amely addig tart, amíg meg nem szólal a biztonsági kapu és ott nem terem az őr? Vagy lehet-e egyáltalán szabadságról beszélni egy olyan térben, melyben több ezer, gyakran észre sem vehető kamera figyeli minden lépésünket?

A pláza ajtaja tehát elválasztja a külvilágot a valóságtól - azt átlépve egy teljesen más szabályrendszer szerint működő miliőben találhatjuk magukat. Egy olyan manipulatív közegben, mely művi csillogásával irreális vágyakat ébreszt az emberben, és által, hogy folyamatos fogyasztásra ösztönöz, fokozza bennünk az elégedetlenség érzését. Ahhoz, hogy valamennyire meg tudjuk érteni ennek a világnak a működését, ismernünk kell történetét is: a tárlatból nemcsak a plázák csaknem húsz évvel ezelőtti hazai megjelenését követhetjük nyomon, hanem visszatekinthetünk az amerikai gyökerekre, illetve azt is megtudhatjuk, mi a különbség a plázák és a bevásárlóközpontok között. Megismerhetjük azokat a hazai szereplőket is, akik által a magyar köztudatnak - sőt, a mindennapoknak - is része lett a pláza.

A tárlaton bemutatott ismeretanyag mennyisége nem nagy, viszont annál tartalmasabb, töményebb: a plázák hazai elterjedésének folyamatát, valamint az általuk "megmozgatott" látogatószám ábrázolását grafikonok segítik. Továbbá egy rövid kitérőből azt is megtudhatjuk, milyen szerep jut vidéken ezeknek a kereskedelmi tereknek és hogyan befolyásolják az egész város, vagy régió életét. Ennek nyomán pedig arra a kérdésre is választ kapunk, hogy mitől lehet igazán sikeres egy pláza.

A kiállítótér első részében a plázák szerves részét képező, amerikai típusú gyorsétkezdék is helyet kapnak: a folyosószerű térben elhelyezett asztalokon a legnagyobb étteremláncok termékeinek csomagolásával, dobozokkal és poharakkal találkozhatunk. A gyorsétkezdék által képviselt "nyugati életérzés" mellett nincs helye a hagyományos, nemzeti konyha specialitásainak, így a lángosnak vagy a pacalnak sem.

A kiállítás pontosan rámutat, hogy a pláza általa nyújtott széleskörű szolgáltatásokkal egyfajta városként funkcionál a városban - még térbeli elrendezésében is, hiszen a benne található "sétálóutcákat" padok szegélyezik, kívül pedig parkosított részeket találunk. A vásárlás mellett kiemelt szerep jut a szórakoztatásnak. A kiállítás annak a problémakörnek is külön figyelmet szentel, hogy a plázák megnyitásával a szabadidős közösségi terek új formája jött létre, átalakultak velük a szórakozási szokások is - legfőképp a fiataloké. Nekik ugyanis ez a tevékenység önmagában is programot, kikapcsolódást jelent, és nem kell hozzá feltétlenül még vásárolniuk vagy moziba menniük sem. A kiállítás ezt a kérdést részletesen körüljárja: interaktív táblák segítségével, grafikonokon mutatja be a különböző korosztályok plázázási szokásait, illetve az iskolai szolgálatos diákok által készített videókból azt is megtudhatjuk, hogy pontosan milyen élményeket, érzéseket kapcsolnak a középiskolás gyerekek a plázákhoz.

Annak ellenére, hogy a kiállítási anyag kicsiny térben helyezkedik el, a plázákhoz szervesen kapcsolódó összes fontos elem képviselteti magát, így még a reklám fogalmáról és a vásárlás összetett folyamatáról is képet kaphatunk. Természetesen utóbbi kérdéskörből nem maradhatnak ki a leárazások sem, melynek kapcsán teljesen jogosan merül fel kérdésként, hogy mennyire tekinthető a vevő józan ítélőképességgel bíró egyénnek. De emellett a plázák lehetséges jövőjét is felvázolják benne, külön kitérve az internetes vásárlás elterjedésére, a plázastop jelenségére, illetve többek közt a változó vevői viselkedésre is. (A vasárnapi zárva tartásra nem reflektál a tárlat, hiszen a megnyitó megelőzte az erről való döntést.)

A kiállítás több ponton kínál interaktív bekapcsolódási lehetőséget: a plázákban elhelyezett infópultokhoz hasonló gépen még egy kérdőívet is kitölthetünk, melynek segítségével a saját plázázási szokásainkkal szembesülhetünk. A tárlat erőssége továbbá, hogy nem foglal élesen állást, igyekszik a plázázás mindennapjainkra kifejtett negatív hatásai mellett a pozitívumokat is felmutatni, a jól irányzott kérdésekkel állandó gondolkodásra késztet, a véleményformálást azonban teljes mértékben ránk hagyja.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Modigliani napi száz rajzot is készített, de ugyanilyen tempóban meg is semmisítette műveit

1920. január 24-én, alig 36 évesen hunyt el Amedeo Modigliani olasz festő, szobrász. A szegénységben élő művész jellegzetes elnyújtott alakjai ma már csillagászati összegekért kelnek el az árveréseken.
Vizuál

Az első önarckép, amely tükrözte Van Gogh elmeállapotát

Vincent Van Gogh munkásságának vezető szakértői igazolták, hogy az oslói Nemzeti Múzeum gyűjteményében található önarcképet valóban a holland mester festette. A különleges alkotás 1889-ben készült, mikor a művész pszichózisa miatt többször is kezelésre szorult.
Könyv

Bartis Attilának adják a Bartók Imre által visszautasított Térey-díjat

Ezzel az író lesz a 45. Térey-ösztöndíjas, miután Bartók nem kívánt élni az ösztöndíj kínálta lehetőséggel - közölte a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) szerdán.
Klasszikus

Egy nő nem csupán a gitárját tudja behangolni, hanem akár zenét is írhat

Egyre nyilvánvalóbb, hogy a nők legalább annyira értenek a zenéhez, mint a férfiak. De milyenek a lehetőségeik, és mennyi terük van alkotni? Erről kérdeztük Barna Emília szociológust.
Zenés színház

Világhírű baritonunk – 80 éves Miller Lajos

A hetvenes években aratta első komoly sikereit az Operaház színpadán, és baritonszerepekben sokak szívébe belopta magát. Európa és Amerika legrangosabb operaházaiban énekelt, az utóbbi években pedig a magyar vidéken szervezett koncerteket. Miller Lajost köszöntjük.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál BIDF

„Nincs izgalmasabb, mint ott lenni és látni"

Müller Péter Sziámi, a BIDF zsűritagjaként a valóságéhség és a filmezés összefüggéseiről, a dokumentumfilm fontosságáról beszél, a K polgártárs, a Bukjon minden! és Az underground kórház című filmek kapcsán. 
Vizuál vincent van gogh

Az első önarckép, amely tükrözte Van Gogh elmeállapotát

Vincent Van Gogh munkásságának vezető szakértői igazolták, hogy az oslói Nemzeti Múzeum gyűjteményében található önarcképet valóban a holland mester festette. A különleges alkotás 1889-ben készült, mikor a művész pszichózisa miatt többször is kezelésre szorult.
Vizuál buszmegálló

Kortárs festményekkel találkozhat a buszmegállókban

Az irodalom már meghódította a tömegközlekedést a megállókban olvasható novellákkal és a könyvautomatákkal, most a képzőművészeten a sor!
Vizuál gyász

Elhunyt A kockásfülű nyúl alkotója

Televíziós sorozatok, egész estés tévé- és mozifilmek, gyermeknek készülő produkciók egész sora kötődik nevéhez. Generációk nőttek fel az általa készített A kockásfülű nyúl és a Kíváncsi Fáncsi kalandjain. Richly Zsolt rajzfilmrendező 79 éves volt.
Vizuál portré

Modigliani napi száz rajzot is készített, de ugyanilyen tempóban meg is semmisítette műveit

1920. január 24-én, alig 36 évesen hunyt el Amedeo Modigliani olasz festő, szobrász. A szegénységben élő művész jellegzetes elnyújtott alakjai ma már csillagászati összegekért kelnek el az árveréseken.