Martin Drolling Parasztcsalád című festményével toppanunk be az izgalmas intimitások és történelmi mindennapok könyvébe. Az éppen megérkező családfőt kutyája üdvözli, a mezőről tavaszi napsugár dereng, az asztal terítve, az arcokon mosoly. Drolling Napóleon waterlooi vereségének évében, 1815-ben készítette a festményt. Persze nyoma sem látszik a császár bukásának, a vidék túl messze esik a nagypolitikától. A képen szemünk láttára elevenedik meg a Code civil, vagyis a polgári törvénykönyv által kívánatosnak leírt családmodell. A sugárzó arcú asszony fő feladata az anyaság, és az ízletes étel asztalra tétele. A férj jó kedéllyel dolgozik a boldogulásért, a gyerekek ámulattal fogadják a munkája végeztével hazaérkező férfit. A Code civil a forradalom vívmányait ötvözi a régi kor hagyományaival. A könyv átböngészése után megbizonyosodhatunk felőle, hogy így fest a magánélet, ilyen elegyet alkotnak a mindennapok Napóleon korában.

A Corvina Kiadó Mindennapi történelem sorozatában megjelent kötet sokszínű, érvényes képet fest a 19. század első évtizedének Franciaországáról. Az első fejezetben a családi élet kulisszái mögé kukkanthatunk be, sőt a lakosság erkölcseiről is megtudunk egyet-mást. Az illedelmes franciák ezután hellyel kínálnak lakásukban, kitárják előttünk ruhásszekrényüket, végül pedig kávézni, fagylaltozni hívnak egy kellemes étterembe. A kötet erőssége a változatos, remek szemmel válogatott képanyag. Akvarellek, metszetek, rajzok, korabeli bútorok és használati tárgyak fotói segítenek abban, hogy elvesszünk a koszos párizsi utcák forgatagában. Louis Léopold Boilly társasági jelenetei, Jean-Charles Tardieu mozgalmas utcarészletei, Drolling vidéki életképei, Jean-Francois Bosio szalon-festményei vezetik tekintetünket.

A kép ugyanis gyakran többet mond a kísérő szövegnél. Egy metszetről olvassuk le a jó anya attribútumait. Az ideális asszony eszerint szelíd és naphosszat a kanapén ücsörög, hiszen odaszögezik karán lógó gyermekei. A rossz anya - mutat rá az ábrázolás - kacér nő. Öltözéke divatos, ő maga szenvedélyes művészetrajongó, és ha színházba indulhat, már meg sem hallja az utódok veszekedését. Kötelességszerű kéjelgő, rutinból szeretőt tart, akinek a megölése rajtakapás esetén a Code civil szerint vétségnek sem számít. Metszetek mutatják meg a házassági szerződés hitelesítését, meg a harcban elesett katonák özvegyeinek kétségbeesett temetőjárását is.

De vissza a lagzihoz! Ahogy Töpffer Falusi esküvő című képén jól látszik, a lakodalom igazi ünnep, kiváló alkalom a mulatozásra. A festményen a templom felől érkező násznépet jó kedélyű flótás vezeti a vacsora helyszíne felé, a dalos kedvű tömeg útját csaholó kutyák kísérik. Az emberek ünnepélyeken, bálokon, vásárokon, istentiszteleteken ismerkedtek. A sorok és a képek teljes társadalmi tablót rajzolnak fel. Földművesek, polgárok, katonák, arisztokraták, inasok és prostituáltak életét és erkölcseit ismerjük meg az első fejezetből. 

A második rész az otthonoké. Drolling festménye faragott bútorokkal, pianínóval felszerelt, kecses vázákban és festményekben dúskáló, pompás polgári lakásba kísér. Könnyen felismerhető az antik művészet hatása, valamint az egyenes vonalú, tiszta szerkezet iránti vonzalom. A falakra nem ritkán fegyvereket, hadi jelvényeket aggatnak. A militáns szellem, a császár ízlése és mentalitása egészen az enteriőrökig ér. A lakások kevés komforttal bírnak. Erről magunk is meggyőződhetünk a vizet hordó cselédek, a gyertya-világította lámpaernyőknél olvasó ifjú arisztokraták láttán.

Párizsban akkortájt a rövid, hullámos, loknis haj a divat. A parókaárusok álla felkopik, gyors karriert csinálnak viszont a frizurakészítők, akik fodrászati katalógus híján Napóleon frissen rablott antik szobrairól veszik a mintát. A rizspornak leáldozott, egekbe szökik azonban a különféle hajfestékek ázsiója. Az arisztokrata nők, ha fürdőkádat nem is, mogyoróbarna fürtöket mindenképpen remélhettek. A gloire-ral hintett császárság korában az evés is művészet, a torkoskodó pedig ínyenc. Drasztikusan növekszik a húsfogyasztás, megjelennek az első konzervek és elindul a gasztronómiai kritika műfaja is. Mire végigérünk a könyv ígérte mindennapok menüjén, számunkra is otthonosabb, belakhatóbb lesz ez a letűntnek hitt, pompázatos és mégis egyszerű világ. 

Dänzer-Kantof, Boris: Magánélet Napóleon korában (Corvina Kiadó 2011, 80 oldal, 1690 Ft)