Valamikor 1723-35 között az egykori Batáviában (ma Jakarta, Indonézia) hiába várakoztak azok a holland megrendelők, akik Pan Tingcai kantoni kereskedőn keresztül rendelték meg egzotikus áruikat. A dél-vietnami Cà Mau-foktól nem messze a hajó fedélzetén tűz ütött ki, és ez pár év híján háromszáz esztendőnyi késedelmet okozott a rakomány célba jutásában. A következő hír a hajóról 1998 júniusában jelent meg egy vietnami újságban, az európai megrendelők, illetve az egykori potenciális vevők kései utódai pedig 2007-ben láthatták először a távoli földrészen számukra gyártott, varázslatos mesevilágot idéző porcelántárgyakat. Ők jól jártak.

A több mint harminc méter mély hullámsírban fekvő hajót két vietnami halászember találta meg, akik felfedezésüket követően hal helyett porcelánokkal kezdtek kereskedni. Amint a hivatalos szervek is tudomást szereztek az elsüllyedt rakományról, azonnal megindult a leletmentés, melyet az első önálló vietnami vízi régészeti feltárás követett dr. Nguyễn Đình Chiến, a hanoi Nemzeti Történeti Múzeum főkurátora vezetésével.

A körülbelül 23 méter hosszú és nyolc méter széles hajóról mintegy 130 ezer tárgyat sikerült felszínre hozni. A kereskedelmi forgalomra szánt porcelánok és kerámiák mellett megtalálták az egykori legénység tagjainak személyes tárgyait is - csonttűket, lámpákat, lakatokat a hozzájuk tartozó kulcsokkal, talizmánt, pecsétet, tust, feliratos táblákat és ruhákat, továbbá Kangxi császár uralkodási éveiből (1723-1735) származó pénzeket is.

A leletek túlnyomó többségét jelentő rakományt különböző kínai porcelán- és kerámiaműhelyek termékei alkották. A porcelánokat a Jiangxi tartománybeli Jingdezhen és a Fujian tartománybeli Dehua, a kőcserepeket pedig a dél-kínai Guangzhou műhelyei gyártották. A szállítmány meghatározó része az európai piacra, kisebb része muzulmán és délkelet-ázsiai kínai kolóniák, illetve más délkelet-ázsiai közösségek számára készült.

Muzulmán vevőknek készültek a majom alakú edények és a kék-fehér festésű úgynevezett kendik (csőrös kiöntők) és kancsók. A délkelet-ázsiai kínai kolóniák magas szintű elvárásait teljesítették a rakományban található ecsettartók, kanalak, ólommázas edények, füstölők, szeladonmázas tárgyak és a bravúros technológiával gyártott, máz alatti kék és vörös festéssel készült vázák. Délkelet-ázsiai vevők számára készültek az egymásba rakható kozmetikai dobozkák, amelyek Európában is kedveltté váltak, valamint a kisméretű kerek, fedeles edénykék. Szinte bárhol gazdára találhattak az ember, állat és hajó alakú szobrocskák.

A Cà Mau hajóroncsról előkerült tárgyak értékes információkkal szolgálnak a Tengeri selyemút néven ismertté vált tengeri kereskedelmi rendszer tanulmányozásához, illetve az olyan, eddig nem ismert tárgytípusok, mint például a majom alakú edény, a máz alatti kék-fehér, máz feletti színes festésű teáskannák, a tájképes kancsók újabb adalékul szolgálnak a történelem globális kirakós játékához. A Zelnik-féle Cà Mau gyűjtemény, melyben szinte minden tárgytípus képviselve van, nemcsak a hajó teljes leletegyütteséről ad átfogó képet, de a rakomány tárgyain keresztül földrészek és kultúrák találkozására is fényt vet.

Zelnik István múzeumáról a megnyitó alkalmából beszámoltunk, itt lehet elolvasni, hogy mit láttunk.