Marcantonio Raimondi Raffaello kortársa volt, és szorosan együtt is működtek. Raimondi nyomtatta ki például Raffaello festményeit, amellyel hozzájárult ahhoz, hogy Európában elterjedjen a reneszánsz művészet.
És a művészet mellett a pornográfia is. Raffaello, amellett, hogy korának egyik legjelentősebb festője volt, a libertinusok körének is tagja, sőt központi figurája volt a reneszánsz Rómában. Az említett kör egy vatikáni pénzember, bizonyos Agostino Chigi birtokán tartott hedonista összejöveteleket. Chigi szintén a libertinusok köréhez tartozott – csak azért vette el későbbi feleségét, Francesca Ordeaschit, hogy legitimálja akkor már négy világra jött gyermeküket, miután hosszú évek óta együtt éltek. Chigi azonban élete párja mellett viszonyt folytatott korának egyik híres kurtizánjával, Imperia Cognatival is. A hedonista elhajlások egyik visszatérő vendége volt Arezzói Péter (Pietro Aretino) reneszánsz költő is, aki így írt a villában uralkodó hangulatról:
Miért ne láthatná a szem azt, amiben a legnagyobb örömét leli?
Chigi és hitvese hálószobáját egy Sodoma című freskó díszítette, amely Nagy Sándort ábrázolta, amint feleségével, Roxane-nal bújik éppen ágyba. Raffaello saját maga festette a villa leghíresebb festményeit, de – ahogy Raffaello életrajzírója, Vasari 1550-es feljegyzéseiből megtudható – Raffaello annyira függött saját szexualitásától, hogy nem igazán tudott koncentrálni a festésre; szeretőjének külön hálószobát alakított ki a villában, így a különböző erotikus tartalmú festmények készítése közben át-átment hozzá, hogy csillapítsa nemi vágyait, majd tovább folytatta az alkotást.
Vasari leírásából azt is megtudhatjuk, hogy Raffaello csillapíthatatlan szexuális éhsége vezetett 1520-as halálához, mindössze 37 évesen. Egy vad éjszaka után kimerülten érkezett haza a villába, belázasodott és meghalt.
Raffaello saját munkáit legtehetségesebb asszisztensére, Giulio Romanóra hagyta, aki elgondolkodott azon, hogyan lehetne felhasználni Raimondi nyomtatásban való jártasságát. Fantasztikus ötlettel állt elő.
Romano rajzolt egy sorozatot, amelyben meglepő nyíltsággal ábrázolta a szexuális aktust, majd mindezt odaadta Marcantonio Raimondinak, hogy készítsen belőle metszetet, és nyomtassa ki I Modi (Pozitúrák) címmel. A könyv átültette az érzékiséget a reneszánsz művészetekbe, az pedig pornográfiába fordult. A pápa valószínűleg szemet hunyt a Chigi Villában lévő freskók felett, ám az I Modi kinyomtatásával Raimondi könnyen elérhetővé tette a pornót a hétköznapi emberek számára is, emiatt börtönbe csukták.
Romano eközben elhagyta Rómát, és Mantuában állt be udvari festőnek, így kerülve el a felelősségre vonást. Raimondi továbbra is a börtönben sínylődött, könyvét bezúzták és megsemmisítették. Arezzói Péter sietett Raimondi segítségére; petíciót írt a pápának, hogy engedje szabadon a művészt. Sikerrel is járt. 1527-ben aztán újra kiadták a botrányos könyvet, méghozzá Arezzói Péter szabatos verseinek illusztrációiként, és egész Európában hatalmas siker lett. Ez volt az első pornográf bestseller, amely megnyitotta az utat a további pornográf könyveknek. Ki mondta, hogy a reneszánsz művészet túl finomkodó?
Fejléckép: Marcantonio Raimondi (forrás: Wikipedia)