A római Tor Vergata Egyetem kutatói az alapján jutottak a következtetésre, miután elkészítették Raffaello Sanzio (1483-1520) arcának háromdimenziós rekonstrukcióját. „Minden bizonnyal a valóságosnál finomabb vonásúnak festette meg az orrát. Az övé ugyanis finoman szólva, valamivel feltűnőbb volt” - fogalmazott Mattia Falconi, az intézmény molekuláris biológusa.
Raffaello 1520-ban 37 éves korában halt meg, feltehetőleg tüdőgyulladás következtében. Sírját a római Panteonban egész évben egy szál vörös rózsa jelzi. Híres önarcképe, amely általában a firenzei Uffizi Képtár falán lóg, ám jelenleg egy római kiállításon látható, nagyjából 15 évvel a halála előtt készült, és frissen borotválva örökíti meg a mestert.
A portrén ugyanaz a sasorr látható, amely Raffaello több másik, saját magát megörökítő munkáján is szerepel.
Raffaello sírját 1833-ban XVI. Gergely pápa utasítására kibontották, és földi maradványait márvány szarkofágba zárták. Ekkor koponyájáról egy gipszmintát készítettek. A szakértők azonban nem voltak biztosak abban, hogy a földi maradványok a mesteré, mivel a sír feltárásakor más teljes és részleges csontvázakat is találtak. Több csontváz a festő diákjainak földi maradványa volt, a többit azonban nem tudták azonosítani.
A világ idén ünnepli a reneszánsz mester halálának 500. évfordulóját, ezért az egyetemi kutatók elkészítették a gipszminta 3D-s rekonstrukcióját. Falconi szerint nagyjából 85 százalék az esélye, hogy a koponya valóban Raffaellóé, mivel az elkészült arcrekonstrukció nagyon hasonlít a mesterről más festők által készített portrékhoz, csakúgy mint saját önarcképeihez.

Kapcsolódó
A világ leghíresebb angyalai csak mellékszereplők Raffaello Sixtusi Madonnáján
A két kis kerub nagy karriert futott be, ahhoz képest, hogy épp csak ráfértek az 1512-ben festett műre. Alakjukhoz több anekdota is fűződik, festőjük ma 500 éve hunyt el.
A kutató reményei szerint egy nap újra lesz lehetőség a sírhely felnyitására, hogy közvetlen vizsgálatokat végezhessenek a koponyán. Ez számos rejtély megoldásában segítene, köztük annak megerősítésében, hogy mi okozta a mester halálát.