Farkas Franciska október 24-én a pécsi Uránia Moziban vett részt közönségtalálkozón, ahol Sopsits Árpád legújabb, Mellékszereplők című filmjét promotálta, amelyben az egyik főszerepet alakítja. Az eseményen a terv szerint a vetítés után a színművészt Balogh Róbert író, újságíró kérdezte volna, aki azonban húsz perc késéssel érkezett meg – erről Farkas Franciska számolt be egy héttel később Facebook-posztjában. Mint írta, Balogh késése miatt egyedül is elkezdte a közönségtalálkozót.
„Mire megjött Róbert, már elkezdtem beszélgetni a közönséggel, hogy ne menjenek el és haladjunk a programmal. A moderátor csak ekkor kezdett igazán bele a műsorába, szóval miután elvétette a közönségtalálkozó napját, a filmet nem látta, késve érkezett, az első kérdése az volt, színésznőnek tartom-e magam” – írta a művész. Szavai szerint Balogh ezt követően folyamatosan sértegette és lenézve, lesajnálva provokálta, bántotta, például olyan kérdésekkel, hogy:
Téged a magyar emberek elfogadnak?
Miért akarsz kilépni a svájci k*rva szerepkörből?
„Rasszista, rosszindulatú és korlátolt volt az összes megszólalása, én bírtam egy darabig, mert a gandhis diákok is részt vettek az eseményen, és azt akartam lássák, hogyan kell türelmesen, nyitottan és intelligensen reagálni egy teljesen egyértelműen rasszista és kirekesztő szituációban. De a végén már olyan szinten volt bántó Róbert, a moderátor, hogy a nézők felálltak és elkezdtek bekiabálni és leállították az egészet” – idézte fel a történteket.
Kitért arra is, hogy
az Uránia vezetősége azóta elnézést kért tőle, és kijelentették, hogy elhatárolódnak Balogh Róberttől, akit azóta elbocsájtottak, és nem áll szándékukban újra együtt dolgozni vele.
Bejegyzését azzal zárta, hogy azóta Balogh bejelölte ismerősnek, „pedig a végén már büdös cigányozás ment”.
Balogh Róbert reakciója
Farkas bejegyzésére rövidesen az újságíró is reagált közösségi oldalán „Hogyan lettem rasszista?” címmel. Balogh – akinek Durva a nyár című regényét a 2008-2009-es romagyilkosságok ihlették – felidézte, a történtek előtt épp Farkas egyik filmjét nézte otthon, abban a hiszemben, hogy a beszélgetés csak másnap lesz, amikor megcsörrent a telefonja. „Zakót húztam és kocsiba vágtam magam, és rohantam, hogy mentsem a menthetőt, a lehető legkevesebbet késsek, és bár a filmet sajnos már nem tudtam megnézni, legalább a színésznőt és a közönséget ne várassam még tovább. Amikor beléptem a moziterembe, már a színpadon beszélt a színésznő. Ő is mentette a menthetőt, és ezzel mentett engem is, a későt, aki eltévesztette a napot. És aki emiatt nagyon restellte magát” – írta.
Balogh szerint ekkor már egy jó hangulatú beszélgetésbe csöppent, ebben a helyzetben pedig késése miatt ő maradt a „rosszfiú”.
Balogh állítása szerint Farkas több helyen kihangsúlyozta, hogy nemcsak színésznő, hanem modell, drámatanár és szociális munkás is, ezért kérdezte meg, hogy melyik is igazán. Kihangsúlyozta, a kérdése semmiképpen sem arra irányult, hogy Farkas színésznőnek tartja-e magát. „[L]ehet róla tudni, olvasni, hogy sok mindent csinál, ezért adja magát a kérdés, hogy mi az identitása, a színésznő-e vagy fontosabb más tevékenysége. Ez engem, mint írót, mint újságírót, mint filmeket, színházat szerető és arról rendszeresen író embert kifejezetten érdeklő kérdés, és nyilván azt reméltem, hogy másokat is érdekel. Ő viszont azt írta, hogy én sértegetem. Ami nyilvánvalóan nem állt sem most, sem soha előtte szándékomban. Beszélgetni szerettem volna vele” – fogalmazott.
Balogh kitért rá, arra nem számított, hogy minden kérdéséből „sértődés támad”. A színésznő jól látható mimikájából, a kérdései közbeni félhangos reakcióiból azt érezte, hogy semmi sem tetszik neki. Hozzátette, azt ugyanakkor nem tagadhatja el, hogy mindezt Farkas hogyan élte meg.
Az újságíró úgy fogalmaz:
Farkas Franciska szabadon ironizált azon, amit mondok, már a kérdés közben közbevágott, vagy éppen minősített.
A beszélgetés közbeni színpadi viszonyt talán érzékelteti, hogy egy általa kedvelt, vagy leginkább kedvelt filmről kérdezve is mellélőttem. Azzal is baja volt, amikor különböző formában arra kérdeztem rá, hogy a származása miatt érte-e sérelem a pályája során. Sértődés volt a reakció erre is.”
Balogh Róbert állítása szerint Farkas Franciska volt az, aki először szóba hozta a „svájci k*rva szerepkört”, ő pedig visszautalt a színművész gondolatára.
Ez a mondat sem pontosan így hangzott el, arról nem is beszélve, hogy minden kérdés a kontextusában érvényes, nem pedig kiragadva abból
– tette hozzá. Az író egyúttal visszautasította, hogy azt mondta volna, „büdös cigány”.
Kitért arra is, az esemény végén felajánlotta, hogy üljenek le még egyszer és készítsenek egy interjút, erre Farkas előbb igent mondott, rövidesen azonban visszakozott. Balogh bejegyzése végén kitért rá, hogy azóta számtalan támogató és bántó üzenetet kap, ezek közül meg is osztott egyet-egyet.
Farkas Franciska posztjának kommentszekciójából az derül ki, hogy az eseményről hivatalosan nem készült felvétel, és egyelőre a közönségben ülőktől sem került nyilvánosságra hang vagy képi anyag.
Fejléckép: Farkas Franciska (Fotó/Forrás: Kaszás Tamás / Fidelio)