Részlet a KULT50 magazinban megjelent interjúból.
A cannes-i fesztivál főszervezője, Thierry Frémaux bejelentette, hogy a 2018-as versenyprogramban nem szerepelhetnek a Netflix filmjei. Az ok: az amerikai online tartalomszolgáltató filmjeinek nem a mozikban van a premierje. Tétettek más intézkedések is: az újságírók csak a világpremier időpontjában nézhetik meg a filmeket, nem pedig a díszbemutatót megelőző napon. Továbbá nem támogatják a szelfizést a vörös szőnyegen. Értem. Szeretnék visszaadni a mozi becsületét és méltóságát, arra vágynak, hogy a cannes-i fesztivál rendes, régimódi filmünnep legyen.
Csakhogy éppen ezek az intézkedések jelzik, hogy ez a mérkőzés vesztésre áll.
Hiába szedegeted a szöszt a szmokingodról, megjósolható, hogy a cannes-i válogatás filmjeit sokkal többen látják majd online, mint a mozikban vagy multiplexekben. A kritikusokat senki és semmi nem akadályozhatja meg abban, hogy akár a vetítésről egyenesben tolják a kütyüjükről a gondolataikat. És ha már ragaszkodnak a vörös szőnyeghez, miért is tiltakoznak a szelfik ellen? Elég viszolyogtató szokás, de mostanság része a sztármustra reklámjának, hiszen megosztod, ugye.
Az idősebbek – pl. én – még emlékeznek rá, amikor a filmvilág kiválóságai hitet tettek a celluloidszalag mellett, ezzel tapintatosan jelezve, hogy a digitális kép nem az igazi. Amikor viszont a mozik megváltak a meghitten kerregő vetítőgépektől, elfogadták, hogy filmjeik mindenféle obskúrus számítógépes eszközök és projektorok segítségével jussanak el a nézőkhöz. Mert különben el sem jutnának. A mostani helyzet talán ennél is cifrább, mert nem egyszerűen a technológiát érinti, hanem a tartalomhoz – filmekhez – való hozzáférés egészét. És – mint látod majd – a tartalmak és a befogadási módok változását is.
Az elmúlt évben Észak-Amerikában közel 3 százalékkal esett a mozik bevétele. Ez nézőszámban sokkal csúfabb szám lenne, de a jegyárak emelkedése folytán ez a visszaesés üzleti szempontból még nem tűnik annyira drámainak. Hogy miért beszélek az Egyesült Államokról és Kanadáról? Mert ez a régió meghatározó a mozibizniszben, és ha még az USA filmgyártását is hozzátesszük, látható, hogy egyelőre onnan fújnak a szelek. (Kétségtelen, hogy a filmek számát tekintve az USA csupán a harmadik legnagyobb gyártó India és Nigéria mögött, de a világ nézőinek elérésében iszonyatos súlya van.) S bár a világ többi része, az a bizonyos rest of the world jól áll, nagyon is lehetséges, hogy az amerikai mozi változásai sok mindent előre jeleznek.
Nem szeretnék adathegyeket idezúdítani, hiszen ezek megtalálhatóak a világhálón, fontosabb, hogy nézzük meg a trendeket. Először is úgy tűnik, hogy a nézők fiatalodnak. (Ha öregnek érzed magad, járj többet moziba!) A piacot a 18–36-as korosztály húzza, de ezen belül is látható, hogy a huszonévesek azért jóval lelkesebbek, mint a negyvenhez közeledők. A valamivel idősebbek ugyanis már elmozdulnak a sorozatok felé. Nem szabad elbagatellizálni ennek a jelentőségét! Mert ha fel akarsz szedni valakit, nem mindegy, hogy A jedi visszatérrel vagy A szolgálólány meséje várható új évadával indítod a beszélgetést.
És ez nem kizárólag azt fejezi ki, hogy a negyvenesek már nehezen mozdulnak ki hazulról, hanem azt is, hogy egyre kevesebb mozifilm készül számukra – szemben az egyre komolyodó és profi módon megmunkált sorozatokkal.
Olvasson tovább!
A teljes cikk a Fidelio gondozásában megjelent KULT50 magazinban olvasható.
A kiadvány kapható az újságárusoknál, a Líra, Líra-Móra, a Rózsavölgyi és Társa könyvesboltokban, valamint megrendelhető a Líra weboldalán.