Kutatási témája a somogyi képzőművészet. Mi az oka annak, hogy ez a terület ilyen gazdag képzőművészekben?
Rippl-Rónai Józseffel csaknem egyidőben született, és vele hasonló úton indult el a művészi pályán a somogytúri Kunffy Lajos és az ugyancsak kaposvári születésű Vaszary János. Utána Galimberti Sándor, illetve az 1910-es években Bernáth Aurél és Martyn Ferenc. Őket követte egy második generáció az 1950-es években, akikre az elődök közül különösen Bernáth Aurél tájlírája volt nagy hatással. Az 1960-as években a Képzőművészeti Egyetemen végzett fiatal művészek tértek vissza tanulmányaik végeztével Kaposvárra: ők már a modern látásmódot képviselték. A tájkultúra, a nagy művésznevekkel bíró tradíció és a tehetséges fiatal művészek sora mind hozzájárult ahhoz, hogy Somogyban máig hangsúlyos a képzőművészeti kifejezésmód.
Rippl-Rónai József kezdetben családi nyomásra patikusi pályára lépett, majd – felhagyva a biztos egzisztenciával – a művészet felé fordult.
Ő mindig is festészettel akart foglalkozni, ezért hamar rájött, számára a hagyományos, jól bejáratott út kevés. A művészi pálya viszont eleinte – rendkívüli képességei ellenére is – nehéz és küzdelmes volt.
Miután egy vidéki közép státuszú polgári családba született, az, hogy külföldön tanulhasson, csak ösztöndíj útján valósulhatott meg. Kaposvártól kapott csekély támogatás mindössze a müncheni útiköltségre volt elegendő. Rippl-Rónai mind a müncheni, mind a párizsi tartózkodása alatt szűkösen élt, ezért sokat jelentett számára az itthonról érkező bátorítás és a családja rendszeres élelmiszerküldeménye.
A képre kattintva galéria nyílik!
A müncheni Művészeti Akadémia elvégzését követően Párizsban Munkácsy Mihály segédje lett. Ez egy kiválasztott pozíció volt?
Amikor Rippl-Rónai József Párizsba érkezett, bekopogtatott a mesterhez és felajánlotta a szolgálatait. Munkácsy már nagynevű művész volt. Szüksége volt tanult festőinasokra, akik keze alá dolgoztak – például elkészítették képei alapját vagy vázlatát –, így Rippl-Rónait is felfogadta. Ez külföldön a fiatal művész számára kiindulási lehetőséget jelentett és egyben fogódzót is, de szerencsére nem ragadt bele ebbe a helyzetbe. Festőinasként Munkácsy vendégköréből kapcsolatokat teremtett, a legjelentősebb ezek közül James Pitcairn Knowles festő, egy tehetős skót család sarja, aki bevezette Rippl-Rónait a párizsi művészet világába, megismertette a modern művészet új irányzataival: az ekkor kibontakozó szecesszióval és szimbolizmussal.
Munkácsy nem volt nyitott az új festőnyelvre, így Rippl-Rónai – komoly belső küzdelem révén – arra jutott, fel kell hagynia a festősegédi munkával, mert nem viszi előre.
A szűkölködő párizsi időszakot követően hogyan tudott a kor meghatározó és keresett festőművészévé válni?
Miután hazatért, visszaköltözött Kaposvárra, ahol ugyan szerető család vette körül, de a pályatársai nem fogadták szívesen. Ekkor még nem volt sem gyűjtőköre, sem közönsége, mindent fokozatosan kellett kialakítania. Folyamatosan kereste a lehetőségeket: egyrészt a somogyi grófi családoknál és különböző vidéki kúriákban fordult meg, hogy a portréfestés révén kapcsolatokat építsen, másrészt 1900-ban, mikor hazatért, rögtön kiállítást rendezett Budapesten, majd két évre rá Kaposváron.
A siker azonban csak 1906-ban, a Könyves Kálmán Szalonban rendezett tárlatával köszöntött be, ettől kezdve vált híressé és tehetőssé.
Ahhoz, hogy elfogadják, hozzájárult a nagybányai művésztelep évenkénti kiállítása is: a magyar modern művészet újfajta látásmódjához első ízben ők szoktatták hozzá a közönséget.
Híresen gyorsan dolgozott. Az elkészült képeit utólag sem módosította?
Bár Rippl-Rónai elsajátította az akadémiai festésmódot, nem a hagyományos, több rétegből felépített, hosszasan eljárás nyomán alakította ki kompozícióit. Párizsi képei az akadémikus képépítéshez képest finoman stilizálók voltak, és ezen a közvetlenül egyszerű képalakításon belül ért el rendkívül bravúros hatásokat, míg kukoricás képei nagyon frissek és frappánsak. Utóbbiak folyamatos építkezést igényeltek, és nem érzékelni rajtuk változtatást vagy módosítást.
A kukoricás képek az ő jellegzetesen saját stílusa. Milyen festészeti technikát jelöl?
A kifejezést egy újságíróval történt beszélgetés során alkalmazta a művész, amikor megpróbálta jellemezni nagyon újszerű, dekoratív, színkontrasztos képeit. A kukoricás festésmód annyit tesz, hogy különálló, színes foltokból áll a kép, a festő széles ecsetvonással, mozaikszerű festékfelrakással dolgozik, nagyon kevés színt használ, viszont ezek nagyon felfokozottak és kontrasztosak – vörösek, sárgák, zöldek, kékek. Közel áll a francia Fauves (Vadak) képviselte festészeti irányzathoz. Ez a festői nyelv Rippl-Rónai védjegye, még a hamisítók is főképp ezt próbálják másolni.
Művészetének legfőbb pártolói a Nyugat íróinak köréből kerültek ki, Babits Mihály A festő halála címmel egy verssel is megemlékezett róla.
Amit a Nyugat nemzedéke jelentett az irodalomban, az volt Rippl-Rónai a festészetben: ugyanazért a polgári Magyarországért küzdöttek, ugyanazt a modern látásmódot képviselték.
Éppen ezért a Nyugat első nemzedékének tagjaival magától értetődő volt a kapcsolata. Rippl-Rónai vendégeként személyesen megfordult Kaposváron Ady Endre, Móricz Zsigmond vagy Szabó Lőrinc, és jó kapcsolatban volt Kosztolányi Dezsővel, Babits Mihállyal: értékelték egymás munkásságát, a későbbiek során Rippl-Rónai portrét is készített barátairól. „Le akarom festeni mindazokat, akik ezt a viszontagságos kis maradék országunkat naggyá, kultúrájában elismertté teszik” – írta Ernst Lajosnak 1923-ban.
A hátrahagyott alkotásainak csak egy része ismert. Mekkorára tehető a valós életmű?
Körülbelül négyezer mű létezhet, amiből nagyjából 3800-ról tudnak a szakértők. Számos olyan kép van, ami lappang, csak a fekete-fehér reprodukciója ismert. Rippl-Rónai József rengeteget rajzolt, a társas együttlétek során is kisebb méretű papírlapra skicceket, vázlatokat készített, illetve iparművészként is tevékenykedett, így lett több ezer darabból álló a munkáinak száma.
Rippl-Rónai József munkái esetében a mű piaci értéke és a muzeális értéke fedésben van?
Rippl-Rónai József a magyar műkincspiac csúcsa, mind kereskedelmi, mind művészeti szempontból az élvonalat képviseli. Beilleszkedett a nyugati művészetbe, tagja volt a párizsi Nabis csoportnak, elfogadottá és ismertté vált külföldön is. A magyar művészek számára a történelem folyamán ritkán adódott lehetőség arra, hogy szervesen bekapcsolódjanak a művészeti élet központjaiban zajló munkába, hogy tevékeny alkotórészesei legyenek a legújabb művészetalakító törekvéseknek. Ez Rippl-Rónainak sikerült, ami a magyar képzőművészetben ritka és kimagasló teljesítmény, és ezt tükrözi a rangja és műveinek értékelése is.
Képeinek magas ára feltételezi azt is, hogy sok hamisítvány van forgalomban?
Rippl-Rónait nagy kedvvel hamisítják, már egészen korán, a húszas évektől utánozták a festőmodorát – az olajképeit és a pasztell munkáit is. Amikor szakértői vélemény miatt felkeresnek minket, úgy tapasztaljuk, hogy nagyjából tíz képből nyolc a hamis. Egy-egy mű eredetiségének megállapításához nemcsak azt kell ismerni, hogy a művész miket festett, hanem azt is, milyen vászonra vagy papírra dolgozott, illetve a festéstechnikáját, keze járását. Minden olyat, ami az festői tevékenységhez kapcsolódik, de azt is, ami a képeinek szellemiségéhez hozzátartozik. Természetesen meg kell vizsgálni, hol és mikor bukkant föl egy-egy mű, milyen körből jön, mi áll a megjelenésének hátterében. Legutóbb idén nyáron kerestek meg minket azzal, hogy egy, a múzeumban kiállított pasztell képnek, melyet Horváth János művészettörténész korábban egy aukción vásárolt, Párizsban létezik egy olajváltozata is. Miután alaposan megvizsgáltuk, arra jutottunk, hogy a francia kép hamisítvány.
Kaposvár a Rippl-Rónai képek bázisa: a múzeum mellett a festőművész korábbi otthona, a Róma villa is emlékmúzeumként, kiállítótérként funkcionál.
Rippl-Rónai József testvére, Rippl-Rónai Ödön műgyűjtőként ismert a művészeti közéletben. Egy több ezer darabból álló, modern huszadik század eleji műgyűjteményt hozott létre, amit a halálát követően a kaposvári megyeházára hagyatékozott. Miután a gyűjtemény a tervrajzokkal együtt nagyjából 100 Rippl-Rónai-művet tartalmazott, azokat a múzeum természetszerűen megörökölte. Ez volt az induló műegyüttes. Kaposváron az 1970-es években kezdődött meg a Rippl-Rónai-képek tudatos gyűjtése, miután a Somogy megyei Tanács deklarálta, hogy Rippl-Rónai egykori otthonát, a Róma villát emlékházként akarja működtetni. Megvásárolták az ingatlant, és Horváth János, a múzeum gyűjteményvezetője tervszerűen vásárolta az emlékkiállításba azokat a festményeket, amelyek szükségesek voltak ahhoz, hogy a művész teljes pályaívét a közönség előtt szemléltessük. Ez a folyamat a kilencvenes években torpant meg, amikor a múzeum kevesebb anyagi forrással rendelkezett, így megnőtt az ajándékozás útján szerzett alkotások jelentősége. A műgyűjtői körökben ismertté vált, hogy Kaposváron nagy számban fellelhetők a művész munkái, ezért több mű került ajándékozás során a múzeumba.
Ma a múzeum tulajdonában nagyjából kétszáz darab Rippl-Rónai-kép van, amiből a legjelentősebbek – nagyjából a fele – a Róma villában vannak kiállítva.
A festményeken túl a művész iparművészeti tevékenységét is bemutatjuk. Rippl-Rónai Andrássy Tivadar gróf budai palotája számára tervezett étkezőjének rekonstrukciója az eredeti enteriőrhöz megegyező formájában látható a Róma villa Látogatóközpontjában. A műegyüttes a művész szecessziós stílusú bútor, üveg, kerámia és textil alkotásait foglalja egybe, melynek egységes koncepciója egyedülálló a magyar szecessziós művészetben. Az Andrássy ebédlő mellett a Róma villa Látogatóközpontjában – az új korszak igényeihez igazodva – egy virtuális szemüveg segítségével a látogatók Rippl-Rónai József kukoricás képeinek tereibe is beléphetnek.
A Partitúra kaposvári adása december 19-én, szombaton, 14.30-tól látható a Duna tévén.