A romantikus filmek csak lányoknak/érzelmes lelkűeknek valók - tartja magát még mindig a mondás. Pedig dehogyis! Néhány éve állandóak voltak a mozikban a legnagyobb sztárokat felvonultató, egykaptafára készülő romkomok, vagyis rmantikus komédiák - ma már viszont legfeljebb a másodvonalbeli francia filmek jutnak el a magyar vásznakra. Pedig a romantikus film nem tűnt el, csak átalakult - íme egy csokornyi a tetszhalott műfaj legjobb darabjaiból.
A klasszikus: Casablanca
Minden idők egyik legjobbjának tartott amerikai filmje véletlenül épp a lesajnált műfaj egyik legkiválóbb darabja - ráadásul a magyar Kertész Mihály, azaz Michael Curtiz alkotása. Több szállóigét adott a világnak, mint bármelyik magyar film, a rendező mellett pedig ikonikus mellékszereplője is magyar: Szőke Szakáll úgy játszotta el a pincér szerepét, hogy nem is tudott angolul. A romantikus szál a megszokottól eltérően ezúttal nem hoz happy end-et, mégis a románc mégis kielégítőbb, mint a legtöbb romantikus filmben.
4:3
Az intellektuális: Annie Hall
Woody Allen filmje sok szempontból jelöl korszakhatárt: a romantikus film, és úgy egyébként a filmkészítés több kőbe vésett szabályát is megszegi, és ez mind előnyére válik. A műfajtörténeti könyvek az Annie Hall utáni ciklust nervous románcnak, vagy radikális romantikus vígjátéknak nevezik: az ilyen filmek központjában már nem egy ideális szerelem, hanem az én áll. Például egy olyan neurotikus, önző figura, mint Alvy Singer. A szerelem többé már nem egyenlő a boldogsággal, a szex pedig nem a legfőbb beteljesedés, de még csak nem is az önfelfedezés eszköze - egyszerűen még egy olyan dolog, ami miatt idegeskedni kell. Az Annie Hall után nem lehet már romantikus toposzokban gondolkodni, az egyetlen, igaz szerelem sem több már mint szentimentális ábránd. Mindezt Allen kulturális utalások és zseniális párbeszédek sorával tűzdeli meg, filmjének mégis lelke van: mennyivel könnyebb egy Alvy-szerű figurával együtt érezni, mint egy tökéletes mosolyú romantikus hőssel?
Részlet az Annie Hall című filmből (Fotó/Forrás: IMDb)
A férfiaknak való: 40 éves szűz
Judd Apatow filmje a férfiaknak készült romantikus filmek egyik legeklatánsabb példája: főhőse, Andy egy visszahúzódó, nagyra nőtt gyerek, aki mindkét nemmel hadilábon áll. A 40 éves szűz középpontjában a rendező-producer többi filmjéhez hasonlóan nem is a romance, hanem a bromance áll - azaz a főhősök számára legalább annyira fontos a férfibarátság kialakítása, mint a nőkkel köttetett romantikus kapcsolatok. A film döntő többségében nem is azt láthatjuk, hogyan alakul ki a kapcsolat Andy és választottja között, hanem azt, hogyan szerez igaz barátokat - akik mellesleg segítenek neki elveszteni szüzességét. Apatow később romantikus filmeket jegyző rendezőktől nem épp megszokott módon komplett szerzői életművet épített a férfikapcsolatok és női románcok, a bromance és a házasság párhuzamjára.
A 40 éves szűz című film plakátja (Fotó/Forrás: IMDb)
Akik hisznek a nagybetűs SZERELEMBEN: Túl a barátságon/ Szólíts a neveden
Talán nem véletlen, hogy minden idők legérzékenyebb és legszebb romantikus történetei közül több is homoszexuális vonzalmaz ábrázol. Ang Lee és Luca Guadagnino is túlléptek a romantikus mozik hagyományos felfogásán és fordulatain; azzal, hogy az azonos nemű hősök közötti kapcsolatot mutatták be, áttörték a szerelmes filmek hagyományos korlátait, és képesek voltak bemutatni azt, aminek a legtöbb film csak a felszínét kapargatja: a két ember közötti, mindent felemésztő szenvedélyt és mély szeretetet.
Timothée Chalamet és Armie Hamet a Szólíts a neveden című filmben (Fotó/Forrás: IMDb)
És akik kiábrándultak belőle: Blue Valentine
A Blue Valentine tökéletes anti-romantikus film: rendhagyó módon nem egy kapcsolat kialakítását, hanem széthullását mutatja be, miközben képes mégis hű maradni a műfajhoz. Derek Cianfrance bemutatta, hogy nem kell feltétlen meghalnia az egyik főszereplőnek ahhoz, hogy könnyeket hullassunk egy kapcsolatért.
Részlet a Blue Valentine című filmből (Fotó/Forrás: IMDb)
A realistáknak: Mielőtt-trilógia (Mielőtt lemegy a nap, Mielőtt felkel a nap, Mielőtt éjfélt üt az óra)
Richard Linklater csodálatosan ötvözi a romantikus filmek hagyományait, miközben végig két lábbal a földön marad: a három film alatt Celine és Jesse teljes kapcsolatát nyomon követhetjük a legelső találkozásuktól kapcsolatuk alkonyáig, ami persze egyáltalán nem jelenti románcuk végét. A szinte kizárólag párbeszédekből álló filmek egyszerre valóságszagúak és romantikusak, viccesek és drámaiak, melankolikusak és keserédesek. Nem sok filmtrilógia létezik, amelynek minden része közel hibátlan - a Mielőtt-trilógia azonban ilyen.
Részlet a Mielőtt lemegy a nap című filmből (Fotó/Forrás: IMDb)
Szakítás utánra: Egy makulátlan elme örök ragyogása/ 500 nap nyár
Amikor egy kapcsolat vége szakad, mindenre vágyik az ember, csak épp arra nem, hogy más, még mindig boldognak tűnő párokat nézegessen. A fenti két film azért tökéletes gyógyír a balra, mert nem bizonygatják, hogy a szerelem a világ legcsodálatosabb dolga - ugyanakkor az ellenkezőjét sem állítják. Michel Gondry filmjében Jim Carrey karaktere úgy dönt, teljes kapcsolatát kitörli a fejéből - míg rá nem jön, hogy ezzel saját személyiségének és múltjának egy részétől is megszabadul. Marc Webb mozija ezzel szemben egy filmbe illő kapcsolat részleteibe vezet be ami a legelső romantikus hetektől kezdve a teljes érzelmi hullámvasutat is bemutatja - majd azt is, hogy amit életünk legboldogabb időszakának hittünk, könnyen válhat a legfájdalmasabb élményünkké. A műfaj korábbi évtizedeinek igazságával is szakít az 500 nap nyár: a szerelem nem egy misztikus, egyszer az életben-dolog, a nyarat pedig mindig az ősz követi.
Részlet az Egy makulátlan elme örök ragyogása című filmből (Fotó/Forrás: IMDb)
Az utópistáknak: A nő
A nő az LMBTQ-romantikus filmekhez hasonlóan azért képes megtörni a románcok szentségét, mert középpontjában nem egy hagyományos női-férfi kapcsolat áll. Mert hogy feltétlen szükséges-e ez az igaz szerelemhez? Egyáltalán: szükség van egy másik emberre - vagy egy másik félre ehhez? Ha pedig nem, akkor miért kezeli A nő főhőse saját kompjúteréhez fűződő romantikus kapcsolatát úgy, mintha az egy férfi-női kapcsolat lenne - miért féltékenykedik például, amikor megtudja, hogy Samantha vele párhuzamosan több száz felhasználóval tart fent kapcsolatot? Spike Jonze mozija nem csak azért zseniális, mert félelmetesen pontos látleletet nyújt korunkról - hanem azért is, mert a romantikus filmek keretein belül maradva annak valamennyi bevett fordulatát képes megkérdőjelezni. Ezzel pedig közelebb jut az emberi pszichéhez, mint valamennyi szerelmes film.
Részlet A nő című filmből (Fotó/Forrás: IMDb)
hírlevél
