West Side Story (1961)
A Leonard Bernstein, Arthur Laurets és Stephen Sondheim alkotótrió 1957-es Broadway-musicaljén alapuló film
és a Montague és a Capulet család helyett két rivális banda közti ellenségeskedésre fűzi fel a szerelmesek tiltott románcát. A fehér tagokból álló Rakéták közé tartozó Tony és a Puerto Ricó-i bevándorlókat tömörítő Cápákhoz kötődő Maria szerelme tüzes táncok és romantikus dalok közepette bontakozik ki, miközben az erkélyjelenet ezúttal az ikonikus New York-i tűzlépcsőktől övezve valósul meg. A kultikus státuszát a mai napig őrző alkotás annak idején tíz Oscar-díjat nyert.
Guca! (2006)
Ez a Kusturica filmjeit idéző szerb-bolgár-osztrák-német koprodukció
kivonja a tragédiát Shakespeare művéből, és rengeteg trombitaszólóval pótolja, így varázsol zenés romantikus komédiát a Rómeó és Júliából,
egy roma Rómeóval és egy szőke, szerb Júliával, vagyis Julianával a középpontban. Az ellenségeskedés alapját ezúttal a valóságban is létező gucai trombitafesztivál, illetve az ennek keretében zajló verseny adja: itt akarja lefőzni egymást a két rivális banda, azaz „Satchmo” zenekara és Sandokan Tigrisei. S míg a hazánkban is népszerű Boban Markovic fia, Marko által alakított Romeo a Tigrisek közt trombitál, addig Julianának nem más az apja, mint maga Satchmo. A Guca! a Rómeó és Júlián kívül erőteljesen használja a Macska-jaj sztorijának több elemét is, így a rezesbandák közti zenei párbajokon kívül leginkább a vidám káosz uralja.
Gnómeó és Júlia (2011)
A Rómeó és Júlia minden bizonnyal legmeghökkentőbb feldolgozása egy animációs film, amely
A tragédia értelemszerűen innen is hiányzik, az ellenségeskedés azonban természetesen adott, csak itt Montague-k és Capuletek helyett a vörös és a kék sipkás kerti törpék között zajlik, akik ősidők óta gyűlölik egymást. Ez a kedves humorú alkotás kerül talán a legmesszebb Shakespeare világától, az angol Bárd azonban a legváratlanabb pillanatokban mégis kap az alkotóktól egy-egy vicces főhajtást.
Eleven testek (2013)
Jonathan Levine horror/romkomja használja talán a legszellemesebben Shakespeare örökbecsű szerelmi történetét, ugyanis egy zombiapokalipszis közegébe helyezi.
Rómeó itt emberi agyra éhes zombi, aki már elveszítette emberi mivoltát:
nevéből csak a kezdőbetűjére emlékszik, és – a pompás szóvirágokban fogalmazó eredeti Rómeótól eltérően – kommunikálni is csak hörögve-morogva tud. Amikor azonban első látásra beleszeret egy Julie nevű zombivadászba, az élőhalottirtás főparancsnokának lányába, újra elkezd dobogni a szíve, újra elkezd érezni és emlékezni. S habár a film műfajánál fogva megtartja az alapmű véres részleteit, biztosak lehetünk benne, hogy nem sírni, hanem röhögni fogunk a végén.
Cruise (2017)
A Rómeó és Júlia legújabb laza adaptációja annyira friss, hogy még be sem mutatták (majd valamikor az idén fogják).
A film szereposztásában nincsenek igazán nagy nevek, egyedül a női főszerepet, Jessica Weintraubot alakító Emily Ratajkowski ismert széles körben. A gyönyörű színésznő modellként kezdte a karrierjét, és eddig sajnos nem mondhatni, hogy sikerült neki az áttörés a színészi pályán: olyan filmekben láthattuk, mint a Holtodiglan, a Törtetők vagy a Miénk a világ, de egyikben sem volt igazán emlékezetes. Talán pont modern Júliaként bizonyíthatja végre tehetségét, amire minden esély megvan, mivel a Cruise forgatókönyvírója és rendezője A pankrátor című csodálatos alkotás írójaként nevet szerzett Robert D. Siegel.
A Rómeó és Júlia sztoriját hasznosítja a Madách Színház Szerelmünk, Shakespeare fesztiválja keretében bemutatott Szerelmes Shakespeare is, ami a híres dráma születésének fiktív történetét meséli el. Az Oscar-díjas film színpadi verzióját még július 14-én, 15-én és 16-án láthatjuk a vasárnap záruló fesztiválon, a 14-i és 15-i előadások után pedig a Reneszánsz Romkocsma nevű programra is jegyet válthatunk. További részletek itt és itt.
hírlevél
