Vizuál

Rövid folyamatos vonal

2009.05.31. 19:06
Ajánlom
Magyar graffitisek nemrég úgy nyilatkoztak, hogy művészetük csak addig érdekes, ameddig illegális. Nem kívánunk vitába szállni egy egész utcai művészeti szubkultúrával, de Keith Haring munkássága pont az ellentétét példázza a fenti állításnak. Az is igaz, hogy ő nem a pesti bérházak falán, hanem New York hirdetőtábláin próbálgatta oroszlánkarmait.

A mindössze 31 évet élt művész a nyolcvanas évek egyik meghatározó és világhírre szert tett alkotója. Hogy neve itthon mennyire ismert, azt nehéz felmérni, de hogy rajzai láttán ne kiáltson fel valaki, hogy én ezt ismerem, azt szinte elképzelhetetlen. Egy vonallal készített, vibráló, nyüzsgő képei, Andy Warhol munkáihoz hasonlóan, a popkultúrában gyökereznek és jelenleg is a pop kultúra részei. Nemcsak saját jogukon, hanem a grafikára, különösen az alkalmazott grafikára gyakorolt hatásuk révén is.

Tanulmányait Pittsburghben kezdte és élete első kiállítása is ehhez a városhoz kötődik: absztrakt rajzainak a Pittsburgh Center for the Arts falai adtak otthont. Ezt követően vette New York felé az irányt, ahol a nagyhírű School of Visual Arts művészeti iskola hallgatója lett. Az oktatás és a szellemi hatások mellett New York adta alkotásaihoz a vásznat is. A nyolcvanas évek elején a városban tombolt a graffiti láz, a rajzok és a tagek a leglehetetlenebb helyeken díszítették vagy csúfították (a befogadók hozzáállásától függően) a város közterületeit. Haringet ugyan lenyűgözték a spray-vel készített munkák, a rajzolók gyorsasága és folyamatos vonalvezetése, maga azonban nem festékspray-vel rajzolta be magát a New York-i graffiti történelmébe, hanem fehér krétával. Az ötlet a napi metrózás közben fogant meg a fejében. Az állomásokon álló üres hirdetőtáblákat fedő fekete felületekre készítette rajzait. Minden reggel a zsebébe csúsztatott egy csomag fehér krétát és nekivágott a metrózásnak. Ha üres felületet látott, akkor leszállt, rajzolt, és tovább ment, hátrahagyva jellegzetes, egyvonalú, fehér krétás rajzait, akár naponta negyvenet is. Bár a New York-iak jól fogadták és szerették rajzait, a rendőrség akkoriban sem volt elnézőbb a graffitisekkel szemben, mint manapság. Haringot pedig a többi illegális művésszel ellentétben jobban fenyegette a lebukás veszélye, mivel nem az éjszaka leple alatt, eldugott gyártelepeken rajzolt, hanem fényes nappal a város közepén. A lebukásra nem kellett sokat várnia.

A városi undergrounddal párhuzamosan mélyült a kapcsolata a New York-i művészeti élet undergroundjával is. 1980-tól folyamatosan kiállít és együttműködik a legendás Club 57-tel, ahol mindenki megfordult, aki akkoriban számított és szórakozni akart. Szex, drogok, disco és művészet, erről szólt a Club 57 és Keith Haring élete is. A nyolcvanas években tombolt a szabad szerelem, a szex utáni vágyát bárki boldogan hirdette, de ha vágya a saját nemére irányult, azt igyekezett nem nagydobra verni. Haring azonban nemcsak nagy természetét, hanem saját nemének szeretetét sem rejtette véka alá, és képein is számtalan homoerotikus utalást találunk.

1985 után már nem rajzolt a metróban, a fonalat - közvetlen kapcsolat a nézőkkel -, ami a metró rajzokhoz vezette, nem veszejtette el. Míg a korabeli művészek közül a legtöbben nem túl sok figyelmet szenteltek a közönségüknek, addig Haring folyamatosan az emberekkel való közvetlen kapcsolatot kereste, különösen pedig a gyerekekkel. Számtalan nyilvános alkotást hozott létre gyerekekkel közösen, például a Szabadság-szobor történetét bemutató falfestményét, melyet kilencszáz gyerek együtt rajzolt. Leghíresebb köztéri alkotása azonban a kábítószerek veszélyére figyelmeztető, New York-i Crack is wrack című falfestmény, amely meghatározó pontjává vált a városnak. Színes, egyszerű és érthető szimbólumokkal készült képei könnyen értelmezhetőek voltak, emellett a korszak problémáira reagáltak. Mickey egér a kommerszet, a piramisok az ősi civilizációkat, a kígyók a veszélyt jelentették rajzain, s lássuk be, hogy nem kell művészettörténésznek lenni ahhoz, hogy ezeket a szimbólumokat értelmezni tudjuk, különösen nem a képregények hazájának számító Egyesült Államokban.

A hivatalos művészettörténet véleménye, még inkább az, hogy figyelemre se méltatták művészetét, nem törte le Haringet, különösen azért, mert ez a hozzáállás csak hazájában sújtotta. Már életében nagy népszerűségnek örvendtek művei Európában, ahol gyűjtötték is azokat (többek között Elton John és David Bowie) és az ottani hivatalos fórumokra is meghívást kapott, például az 1982-es kasseli Documentára; szabadtéri festményei pedig Párizs, Amszterdam köztereit díszítették és a berlini Falat.

A közönséggel való közvetlen kapcsolatában újabb fordulatot jelentett 1986, amikor megnyitotta Pop Shop nevű boltját, ahol rajzaival díszített használati tárgyakat lehetett vásárolni. Bármily hihetetlen, a bolttal nem a haszonszerzés volt a célja, hanem hogy csökkentse a művészet és a hétköznapok közötti távolságot. A bevételből pedig különböző jótékonysági, főleg gyerekeket segítő alapítványokat támogatott. Napjainkban, amikor a múzeumi boltokban akár asztali naptárat is vehetünk, amelynek minden oldalára egy-egy Van Gogh-festmény, nehezen érthető, hogy miért volt olyan nagy szám Haring üzlete. A trükk nem abban volt, hogy műalkotások szerepelnek használati tárgyakon, hanem abban, hogy csak Keith Haring rajzai szerepeltek a bögréken, kitűzőkön, kulcstartókon. Ezzel a húzással Haring még életében márkajelzéssé vált, amire addig nem volt példa. Ekkorra elérte pályája csúcsát, és sajnos majdnem élete végét is. 1988-ban kimutatták, hogy HIV pozitív. Ezt követően életigenlő, a szexualitást és a szerelmet dicsőítő képeibe beköltözött a másik oldal is, a halál oldala. Utolsó két évét, az alkotás mellett, az AIDS elleni kampányolással és a Keith Haring Alapítvány létrehozásával töltötte.

Az Alapítvány a mai napig létezik, ahogy a Pop Shop (utóbbi immár a világhálón is). A Keith Haring Alapítvány gondozza Haring életművét, emellett a műveiből, a műveivel megjelentetett tárgyakból befolyt összeggel támogatja a számukra legfontosabb célokat : az AIDS elleni harcot és a gyerekek jövőjét. Mi magunk is segíthetjük munkájukat, még pedig igen kellemes módon. Látogassunk el a www.haring.comra. Vegyünk egy színes, vidám, trendi Haring pólót, esetleg egy bögrét. És reggelente, mikor a szép bögrénkből isszuk a kávét gondoljunk arra, hogy még ebben a vacak 20. században is éltek olyan emberek, akik többre tartották a többi embert a profitnál.

Keith Haring

1958-ban született Pennsylvaniában. Reklámgrafikát tanult, majd 1978-ban New Yorkba költözött, ahol
a School of Visual Arts növendéke lett. 1980-ban bemutatja Ragyogó babáját és kiállítása nyílik a Club 57
-ben. Ezzel a New York-i művész élet központjába kerül. Megismerkedik Andy Warhollal, dolgozik Ma-
donnával, Grace Jones-szal és William S. Borroughs-zal. Rajzai több száz kiállításon szerepelnek, sza-
badtéri falrajzai a világ több pontján fellelhetőek. 1988-ban kiderül, hogy HIV pozitív. 1990. február 16-án
hunyt el New Yorkban.

2008. augusztus 15-től november 16-ig
Ludwig Múzeum

Keith Haring kiállítás

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Schiff András szerint ez a hangköz jellemzi Magyarországot

Schiff András évek óta nem lép fel Magyarországon, de még interjút sem nagyon ad a hazai sajtónak. Az Indexszel most kivételt tett, de csak írásban volt hajlandó válaszolni.
Zenés színház

Nem ért egyet az Operettszínház társulata és a bírálóbizottság a főigazgató személyének kérdésében

A társulat a jelenlegi igazgatót, Lőrinczy Györgyöt támogatja, a bírálóbizottság Kiss B. Atillát látná szívesen az Operettszínház élén. A döntés Kásler Miklós, az Emmi miniszterének kezében van.
Klasszikus

Egyedül Baráti Kristófnak engedik meg, hogy vezényelje a Liszt Ferenc Kamarazenekart

Szeptember 30-án rendhagyó hangversennyel indul a Liszt Ferenc Kamarazenekar 2018/2019-es zeneakadémiai koncertsorozata. Az együttes egyik fő sajátossága, hogy csak karmester nélkül, kizárólag koncertmester irányításával lép fel. Baráti Kristóf hegedűművész kedvéért most kivételt tesznek.
Klasszikus

Arvo Pärt megkönnyezte a Fesztiválzenekar játékát

A klasszikus zene főpapját meghatotta, ahogyan a Budapesti Fesztiválzenekar és a Cantemus Vegyeskar a Te Deum című művét adta elő szeptember 21-én a Müpában.
Vizuál

Nézegessen gyönyörű japán hullámokat minden mennyiségben!

Kacusika Hokuszai A nagy hullám Kanagawánál című fametszete a világ egyik legtöbb példányban reprodukált műtárgya, de nem előzmény nélküli: az óceán- és hullámábrázolás egy ősi tradíció része volt Japánban, amely Hokuszai halálával sem ért véget.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Vizuál Az Úr hangja

Az Úr hangja Tokióban versenyez

Több mint egy évtized után először kapott meghívást magyar film a Tokiói Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjába. A Hukkle és a Taxidermia rendezője, Pálfi György új mozifilmje, Az Úr hangja a Tokyo Grand Prix-ért száll versenybe.
Vizuál galéria

Lángoló tüntetőktől a pingvinekig – az elmúlt év legjobb képei

Új helyszínen, a Magyar Nemzeti Múzeumban látható idén a World Press Photo pályázat nyertes képeiből rendezett kiállítás, ezúttal a naturArt - 25 év legszebb természetfotói című kísérőtárlattal együtt.
Vizuál fipresci

Női hangok a CineFestről

Szeretetről, túlélésről, de mindenek előtt az itt és mostról beszélnek Debra Granik, Szilágyi Zsófia és Yang Mingming filmrendezők, a 15. Jameson CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjának női alkotói.
Vizuál galéria

Erő és harmónia Ferenczy Béni művészetében

A Kovács Gábor Művészeti Alapítvány és a Ferenczy Család Művészeti Alapítvány közös kiállítása elsősorban Ferenczy Béni érett korszakának két központi témájára koncentrál: az izmos női aktokra és a fiatal fiúalakokra.
Vizuál caravaggio

Kiderült az igazság Caravaggio halálával kapcsolatban

A notórius ivóként, szoknyavadászként és javíthatatlan kötekedőként elhíresült festőóriásról egy friss kutatás azt állapította meg, hogy vérmérgezés, szepszis okozta halálát.