Nemrég a Külön ter(m)ek című csoportos tárlaton ismét a Műcsarnokban láthatták a munkáit, ott, ahonnan a Ruben Brandt is indult. Mivel tért vissza?

A kiállítás részeként vetítettek egy tízperces videókivonatot a Ruben Brandt, egy műgyűjtő csoportos portréja című előadásból, amit 2011 decemberében és 2012 januárjában játszott a Forte Társulat. Horváth Csaba nemcsak rendezte, koreografálta, de el is játszotta Ruben Brandt szerepét. Többségében a legújabb munkáimat állítottam ki, és egy új rövid kísérleti filmet Tatoo con moto címmel.

Önarckép (Fotó/Forrás: Műcsarnok/2019_Külön ter(m)ek/Milorad Krstić)

Hogy jutott el a festményektől a filmig?

Mindig fontos volt számomra, hogy vizuálisan fejezzem ki magam. Mindegy, hogy rajz, festmény, fénykép, képregény, színpadterv, animációs vagy dokumentumfilm, mindez számomra egy szép játék, ami nélkül nem tudok meglenni. 2010-ben megrajzoltam egy hosszú nyakú, szép lány vázlatát. Miminek neveztem el, és ez a rajz, Mimi volt a szikrája a Ruben Brandt történetének. Akkor határoztam el egy egész estés animációs film elkészítését.

Mimire a profi műkincsrabló szerepét osztottam, és csak utána találtam ki Ruben Brandtot, akit a rémálmaiban híres festmények alakjai kísértenek. Hogy megszabaduljon a rémálmaitól, Ruben arra kényszerül, hogy megszervezze a képrablásokat. Ebbe Mimire nagy szerep hárult.

A festés magányos alkotási folyamat, ellentétben a filmmel. Melyik áll közelebb önhöz?

Csak a festék, ecsetek, a vászon meg én, vagy – ha rajzolok – a papír és a ceruza. Senki más. Ha a festmény vagy a rajz tetszik, egyszerűen csak aláírom. Senkivel nem konzultálok, senkinek a véleményét nem kérem ki. Kitaláltam, megfestettem, -rajzoltam és aláírtam. A kör bezárul. Az egész estés animációs filmhez már nem voltam elég egyedül, ez már nem csak az én művészetem. Ugyan az ötlet az enyém, de a megvalósításához nagyon sok pénz és egy jó csapat kell, mert a film csapatmunka.

Már a történetíráskor elkezdem Radával, a feleségemmel konzultálni. Együtt írtuk a forgatókönyv első változatát. Ezután lendült be a gépezet. A Filmalapnak megtetszett az ötlet, és támogatta a forgatókönyv-fejlesztéstől a gyártás előkészítésén át a gyártásig.

Rada (a rendező felesége - a szerk.) ötlete volt, hogy a gyártás alatt a belső stábnak havi szinten vetítsük le a készülő filmet. Vetítések után mindenki elmondhatta a véleményét, és megoszthattuk egymással a benyomásainkat. A sok tehetséges kollégának számos ötlete volt arra, hogyan tovább, min lehetne változtatni. Voltak, amiket el tudtam fogadni, és olyanok is, amiket nem.

Múlt év szeptemberében kezdtem újra festeni, hogy friss anyagom legyen az októberben megrendezett Art Market-kiállításomra, valamint a februárra tervezett műcsarnokbéli kiállításra. Azt kell mondjam, mind a kettő folyamatot egyaránt élvezem.

Milorad Krstic (Fotó/Forrás: Milorad Krstic)

A festményeihez képest mennyire más képi világot képviselt a Ruben Brandt?

Nem szerettem volna egy „cartoon”-szerű animációs filmet csinálni, hanem inkább játékfilmet animációs formában. Egy akciódús pszichothrillert szerettem volna, és ezért kompromisszumot kellett kötnöm. Ahhoz, hogy hiteles thriller legyen film noir elemekkel, a fő karaktereim anatómiai felépítménnyel és mozgással rendelkező alakok lettek. Természetesen amellett, hogy például Marinának két arca és három melle van, megtartottam az anatómiai felépítését.

De visszatérve a film grafikai világára úgy gondolom, hogy nagyon különbözik attól, ami jelenleg az animációs filmek világát jellemzi. Személy szerint még nem láttam olyan egész estés animációs filmet, amely hasonló lenne a Ruben Brandthoz. Ezért nem lehet kasszasiker. Ez a film inkább a filmrajongóknak szól, mint a nagy tömegeknek. Remélem, hogy a későbbiekben kultfilm lesz belőle.

Ruben Brandt, a gyűjtő (Fotó/Forrás: Mozinet Film)

Melyik a kedvenc rejtett poénja, amit talán észre se vettek a nézők?

Sok ilyen van, de egy példát szívesen megosztok. Az impresszionista festők kerülték a fekete színt, azt állították, hogy a való világban az nem létezik. A filmben van egy jelenet, ahol Ruben egyik rémálmában Renoir-ral, a híres impresszionista művésszel beszélget. Renoir arról győzködi Rubent, hogy a színek királynője a fekete, és arra kéri Rubent, hogy együtt vessék magukat a feketeségbe, mint a lemmingek a Norvég-tengerbe.

A film legtöbb karakterében van valami kettősség. A nyomozó és a pszichiáter ezzel szemben mintha egyetlen személyiség lenne. Az ön értelmezése szerint is?

A film Karinthy Frigyes idézetével kezdődik, aki arról álmodott, hogy két macska volt, amely játszott egymással. Ez a kettősség az egész filmen végigvonul – szinte mindegyik karaktert végigkíséri az árnyéka a falon vagy a tükörképe az ablakon. Ez a film a kettős személyiségről szól, a Doppelgängerről: a film végén Rubent a képtolvaj, Kowalski detektív kapja el. Ruben keze bilincsben. Amikor a vonaton felébred, feleszmél, hogy saját magát kapta el, Kowalski csak az ő tudatalattijának kivetülése... De más interpretációkat is megengedek természetesen. Én azon voltam, hogy olyan filmet csináljak, amelyik nem lesz unalmas. A logika és a ráció nem az erősségem, én a fantáziának és a szépségnek adok előnyt.

Ruben Brandt, a gyűjtő (Fotó/Forrás: Mozinet Film)

Milyen volt a film amerikai fogadtatása?

Hónapokkal ezelőtt már kitűnő kritikákat kaptunk az amerikai kritikusok tollából a legfontosabb filmes magazinok oldalain, mint például a Variety, a Hollywood Reporter, a Los Angeles Times, a Brew, de csak a 25 Oscar-jelölt közé kerültünk be, az öt közé már nem. A legtöbb előrejelzésben a hatodik helyen voltunk. Mindegy is. Hollywood már tud rólunk. A legnagyobb díjat a munkánkért egyébként már megkaptuk – magát a filmet, a Ruben Brandt, a gyűjtőt. Egy arisztokratikus filmet csináltunk, amelynek a későbbiekben lesz még lehetősége a dicsőségre.

Min dolgozik most?

Múlt év januárja óta dolgozom egy egész estés animációs filmen, amit gyerekeknek szánok, valódi családi filmnek. A film címe: Mumus, a műagyag királya. Ez a film is más lesz, a mostani trendektől eltérő, de ezúttal a szélesebb közönségnek kívánok filmet készíteni a csapatommal.

Ruben és csapata (Fotó/Forrás: Fidelio)