Vizuál

Rubens mesterien csempészett rejtett üzeneteket a képeire

A flamand festészet fénykora
2020.01.15. 15:50
Ajánlom
Profin és gyakran ironikusan vegyítette munkáiban más mesterek stílusjegyeit, megújította az egyházi festmények nyelvét és még a flamand kárpitművészet felélesztésére is maradt ideje.

A cikk a Szépművészeti Múzeum tárlatvezetése alapján készült.

A Szépművészeti Múzeum tárlatára közel 120 remekművet zsúfoltak be a földszinti termekbe, a művészek jól csengő nevén kívül pedig a város különböző pontjairól Brigida Spinola-Doria pillantása csábítja a közönséget a kiállításra.

Rubens hallatán automatikusan a dús bájakkal megáldott, meztelen nőkre asszociálunk, a kiállítás azonban bebizonyítja, hogy a festő a ruhába bújtatott hölgyek, illetve a férfiak megörökítésében épp oly' mesterinek bizonyult,

ahogyan azt is, hogy a mitológiai témák mellett a bibliaiak ugyanolyan jó ürügyet szolgáltatnak egy kis meztelenkedésre – festészetileg.

A barokk a gótikával egyetemben olyan művészettörténeti korszak volt, amellyel mostohán bánt a közvetlenül utánuk jövő kor. A reneszánsz a barbárság szóból képzett jelzővel illette a korszakot gótikának, míg a klasszicizmus az eredetileg tökéletlen gyöngyöt jelentő kifejezésből alkotta meg a barokk nevét, amely így már túldíszített, túlburjánzó, túldekorált jelentéssel bírt. Mindkét esetben értéktelennek minősítették az elődök művészetét.

A mai Észak-Belgium területe, Flandria a színpad, ahol Rubens feltűnik. Antwerpen és Brüsszel európai szinten is nagyvárosokká nőtték ki magukat. Ez a terület azonban – hasonlóan a magyar királysághoz – a 16-17. században függőségbe került. Nekünk a dunai Habsburgok nehezítették az életünket, nekik pedig a spanyol Habsburgok foglalták el a területeiket.

Flandria ezzel politikailag megbénult, kereskedelmére sem tudott támaszkodni: legfontosabb kikötőjét, Antwerpent elvágták a tengertől. A spanyol király semmilyen önállóságot nem volt hajlandó biztosítani a városállamoknak. Ennek ellenére Belgium területén virágzó kultúra alakult ki, ami a kormányzóknak, Izabella hercegnőnek és Albert hercegnek volt köszönhető. A mecénás uralkodópár portréi a kiállítás bevezető folyosóján sorakoznak. A csoportképen, ahol a nemesek hódolatát fogadják éppen, együtt láthatóak, mégpedig spanyol divat szerinti öltözékben. Izabella ugyanis a spanyol király, II. Fülöp lánya volt, Albert pedig a dunai Habsburgok egyik főhercege. II. Fülöp megpróbálta megszerezni Izabella számára a francia királynői pozíciót, majd Anglia királynőjévé akarta tenni. Egyik sem sikerült, így végül a kormányzói cím jutott neki első unokatestvére, Albert herceg oldalán.

A tárlat derekasan küzd a barokkhoz társított képzetekkel (lásd: keretes írásunk), egész mértéktartó képet sikerül mutatnia a korszakról – egészen az utolsó termekig, amikor szinte belefulladunk a tengeri élőlények látványába, ami sajnos leírhatatlan.

A kurátorok nem értékítéletet akarnak alkotni a barokkról, hanem bemutatják a kor Európáját, azt a közeget, amelyben kialakulhatott ez a kultúra, megjelentek az új megrendelői rétegek, akik az uralkodók és az egyház mellett a művészek mecénásai lettek. A címben említett Peter Paul Rubens (1577-1640) és tanítványa / kollégája Anthony Van Dyck (1599-1641) munkái tökéletesen alkalmasnak tűnnek erre. Előbbi alapozta meg ugyanis a barokk művészet nyelvezetét.

Művei a mélység érzetét keltették, mert alakjainál merész rövidülést alkalmazott, illetve dinamikus lendülettel tudta a térbe vetíteni őket.

Az érzéki líraiságot és a mélyen emberi érzéseket, a hétköznapi valóságot vegyítette alkotásaiban. Ezzel elérte, hogy vallásos és mitológiai képeinek alakjai is emberinek tetszenek.

A korszakban Flandria területén virágzó kultúra alakult ki, ami a kormányzóknak, Izabella hercegnőnek és Albert hercegnek volt köszönhető. Pozíciójuk szinte semmilyen hatalommal nem járt, a spanyol király megkötötte a kezüket: még a hadsereget sem vezethették ők. Így

minden energiájukat – és pénzüket – a kultúra, a művészet, az udvari élet támogatásába fektethették. Így váltak Rubens elsőrangú támogatóivá.

Rubensnek nagyon személyes, közvetlen kapcsolata alakult ki a kormányzó Izabella főhercegnővel, ezért ő volt az egyetlen, aki igazi portrét készíthetett róla – minden más művész már csak ezeket másolhatta. A tárlaton látható kép valójában szintén másolat: Van Dyck Rubens munkája után festette. 

_Isabella_Clara_Eugenia__-_Anthonis_van_Dyck_086-155941.jpg

Anthony van Dyck: Az özvegy Isabella főhercegnő portréja 1627 (Fotó/Forrás: Wikipédia)

A portré politikai állásfoglalás is, Izabella katolikus világnézete, puritanizmusa, visszafogottsága és önfegyelme jelenik meg rajta. A visszafogott, puritán királyné hitvese halálát követően szerzetesi ruhát hordott élete hátralévő részében, ahogy itt is a klarisszák harmadrendi ruháját viselte. 

A viszonylag fiatalon elhunyt Albert hercegről nemcsak életében, de halálában készült festmények is láthatóak a tárlaton. Izabella a férje halála után vissza óhajtott térni Spanyolországba, de édesapja szigorú szerződése ezt nem tette lehetővé.

Az udvari élet és a társadalmi szerepek még az uralkodókat is kötötték.

 

Ruhákba rejtett üzenetek 

Paulus_Pontius_-_Portrait_of_Peter_Paul_Rubens_-_Google_Art_Project-160837.jpg

Peter Paul Rubens portréja (Fotó/Forrás: Wikipédia)

Rubens ezeknek a szerepeknek a nagy értője volt. Nem csak ismerte, nagyon pontos – és olykor pimasz – üzeneteket is tudott küldeni segítségükkel. Példa erre a kiállításon látható rézmetszet önarcképe. Az angol királyi udvarnak bemutatkozásul szánt portrét akkor festette, amikor felkérést kapott a szigetországból az uralkodó portréjának elkészítésére.

A kép rejtett üzenetekkel terhelt: nem a protokolláris festőportré, hanem nemesemberként ábrázolta magát. Mestersége eszközei nem láthatóak, nevében sincs utalás szakmájára, és még egy kalapot is festett magára.

Nagyon tudatosan használta fel a portré eszközeit, erősen reprezentatív, a saját márkahirdetésével járó üzenete volt. Festményét Paulus Pontiusnak adta, hogy készítsen róla rézmetszetet, amellyel aztán a barátait ajándékozta meg. A metszeten szerzői jogi kikötés is szerepelt: csak Paulus Pontius sokszorosíthatta – mutatva, milyen tudatos üzletember volt Rubens.

A protokolláris munkákat egy igazán személyes kép követi a bemutatkozósoron: a saját ötéves kislányát, Clara Serena Rubenset ábrázoló mű. Egész alakos, a hivatalos beállításokhoz képest szűkebb képkivágásban ábrázolja a gyereket, szó szerint értelmezve, hogy közelebb áll hozzá, mint a többi modellje.

A vázlatosan megfestett ruha mellett a kíváncsi, kedves gyermekarc szinte zavarba ejtően közvetlen. Az ilyen nyílt érzelem merőben új volt a korban.

A ruha szürkés színei még jobban kiemelik a kislány életteli, rózsás arcát. Életszerűsége miatt pedig elképesztő erővel hat – 400 év elteltével is. Ez annál meghatóbb, mert tudjuk, a kislány mindössze 12 évesen elhunyt. Rubens szeretteiről készített műveit nem eladásra szánta, csupán magának. Erre utalhat az öltözet befejezetlensége is, illetve hogy csupán a kép fontosabb részeit dolgozta ki alaposabban.

1RubensClara-161949.jpg

Rubens kislánya, Clara Serena Rubens (Fotó/Forrás: Szépművészeti Múzeum)

 

Rubens Itáliai tanulóévei

A bevezetés után Rubens tanulóéveibe kapunk betekintést. Rubens, ahogy minden flamand festőtől elvárták akkoriban, elutazott Itáliába, és saját művek készítése mellett több évet töltött nagy reneszánsz művészek másolásával.

Imádott más művészeket megidézni, nem félt, hogy a stílusok egymásra halmozása megzavarja a nézőket.  

Michelangelo, Leonardo, Tintoretto hatása jelenik meg az alkotásain. Ez megfigyelhető Giancarlo Doria impozáns lovasportréján is. Giancarlo Doria a genovai dózse fia volt, egy viszonylag kisebb rangú nemes, a hadseregben flottaparancsnokként dolgozott – tehát még munkája is volt, de elég tehetős volt ahhoz, hogy megfizesse a neki kijáró portrét. 

equestrian-portrait-of-giancarlo-doria-161625.jpg

Peter Paul Rubens: Giovanni Carlo Doria lóháton, 1606 (Fotó/Forrás: Wikipédia)

Rubens játékosan állt neki az impozáns portrénak. A festmény kifejezetten tintorettói, de nem kell műveltnek lenni a tekintetnek, hogy élvezze a képet. Rubens a férfi portrék minden szükséges elemét beveti. Milyen képet szeretnének mutatni magukról a férfiak: erősek vagyunk és harcra készek (lásd: ló), gazdagok (lásd: ezüsttel hímzett nadrág), befolyásos (lásd: Szent Jakab lovagrend jelképe a mellkason)és vadászatra is utal (lásd: a lovával ügyesen ugrat). Emellett ad egy vidám élettel teli hangulatot az, ahogy a kutya mozdulata tükrözi a ló ugrását. Mindenki lendületben van, mindenki ugrik.

Rubens nem átallja ezt fokozni és a háttérben a felhők és a fák között áttörő napsugarakat festeni, amelyek szinte glóriával, túlvilági fénnyel vonják be Doria arcát. Sőt, még a lófarkszőrön is megcsillannak.

A férfi a mozgalmas jelenet közben kedvesen bárgyú arccal néz a szemlélőre. A kecses kéztartása külön figyelemre méltó ebben a helyzetben. Rubens azonban még ezt is tudja fokozni egy művészien fodrozódó vörös sállal, amelynek színe kiegészíti a kép tónusait.

5Rubens_BrigidaSpinola-161950.jpg

Peter Paul Rubens: Brigida Spinola-Doria portréja, 1606 (Fotó/Forrás: Szépművészeti Múzeum)

Brigida Spinola-Doria eljegyzési festménye sokáig Giancarlo Doriáé mellett függött, mivel – ahogy a nevük is mutatja – rokonok voltak a modellek. A nők a 15-16. században főleg csak szépen állhatnak, a ruháik ugyanis nagyjából ennyi mozgást tettek lehetővé, ezért a nők ábrázolása sokkal kevesebb teret engedett az efféle dramatikus effektusoknak. Rubens Brigida esetében kénytelen volt más eszközökhöz nyúlni.

Előtérbe lép az arc meggyőző kisugárzása és a bordó színek erős, intenzív hatása.

Ezek kifejezőbbé teszik Brigida arcát, mint amilyen a sógora finoman meleg fényben tündöklő arcéle. A ruha részleteit teljességükben megmutatja, ezzel kiemelve a menyasszony szépségét, alakját és gazdagságát.

Emellett kidolgozottabb a háttér is. Brigida egy legyezőt tart, ez egyike azoknak az eszközöknek, amelyeket a festők bevetettek, hogy legalább valamit eláruljanak az ábrázolt hölgy személyiségéről. A barokk korban a kommunikáció eszköze volt a legyező, amellyel a hölgyek a sok reprezentatív álldogálás közben üzenetet tudtak közvetíteni.

 

Mitológia

Rubens az itáliai tanulóévek után Flandriába hazatérve a kor divatos műfajaiban alkotott. A mitológiából és bibliából származó jeleneteket fest, ahol nem feltétlenül kell a hölgyeket az előbb vizsgált portrékhoz hasonlóan sok ruha mögé rejteni, hanem szabadon és meztelenül tündökölhetnek.

6Rubensharomgracia-162009.jpg

Peter Paul Rubens és ifj. Jan Brueghel:A három Grácia, 1620−1624 között (Fotó/Forrás: Szépművészeti Múzeum)

Rubens családjának hányatott sorsa volt. Édesapját száműzték Antwerpenből, majd a száműzetésben, Kölnben viszonyba keveredett Orániai Vilmos feleségével. Az újabb botrány miatt ismét költöznie kellett a családnak. Rubens ennek ellenére komoly műveltségre tett szert: öt nyelven beszélt anyanyelvi szinten és igen olvasott volt, így kiismerte magát a korszak kedvenc témáiban.

A 17. században alakul ki a festészet akadémikus hierarchiája, ahol műfajok szerint osztályozták és értékelték a műveket. A hierarchia legalján helyezkedett el a csendélet és a tájkép – semmi nem történik, nem érdekes.

A kor megítélése szerint a portréhoz már kellett némi tehetség, de az igazi művészeti alkotások a bibliai és a mitológiai jelenetek, a dráma, az érzelmek és a szenvedés voltak.

Utóbbi műfajnak is megvoltak a toposzai, kedvenc témái. Itt találjuk természetesen Vénusz, a szerelem és a bujaság istennőjének alakját, akinek esetében teljesen indokolt, hogy félig vagy teljesen meztelenül jelenjen meg.

7RubensVenusCupido-162010.jpg

Peter Paul Rubens: Venus és Cupido (1628 körül) (Fotó/Forrás: Szépművészeti Múzeum)

Rubens a barokk korszakra jellemző színpadiasságot mesterien művelte.

A tárlat egyik legimpozánsabb kompozícióján Vénusz istennő éppen szenved, mert halandó szeretője, Adonisz nem tartja be az ígéretét. Ez a korszak egyik legkedveltebb története volt. Vénusz, miközben felülről szemlélte a halandók világát, meglátta Adoniszt, akibe beleszeretett, és szenvedélyes románcba bonyolódott vele. Vénusz tudta, milyen törékeny a fiú élete, ezért megígértette vele, hogy nem megy többet vadkanvadászatra. A festmény az ígéret elhangzásának pillanatát örökíti meg, azonban Adoniszt nem az ígéret, hanem Vénusz bájai kötik le. Rubens mesterségesnek tetsző fénnyel világítja meg Vénusz tejfehér bőrét.

A festő sok szimbólumot használ: Érosz és Antérosz – szerelem és viszontszerelem – puttói kifele óvakodnak a képből, előre vetítve, hogy kedvesének tett ígérete ellenére Adonisz hamarosan elszökik mellőle.

Ezt kihasználva Mars isten vadkanná változva megöli Adoniszt, mivel ő is szerelmes az istennőbe. Egy viszonylag hosszú veszekedés következik ezután Vénusz és az alvilág istennője között, aki szintén beleszeret Adoniszba, majd végül megegyeznek: a férfi az év harmadát az alvilág istennőjével tölti, a fennmaradó időt pedig Vénusszal. Rubens ezeket a témákat nagyon jól ismerte és unta.

 

Egyházi témák

A képek másik csoportja az egyházi témák.

Nemcsak a kereskedői réteg és az uralkodók, hanem az egyház is a megrendelői között volt.

Érzelemgazdagságával, drámaiságával, a szentek tiszteletével a barokk szembe ment a reformáció letisztultságával és egyszerűségével, amely kitiltotta a képeket a templomból. Rubens is kivette a részét abból, hogy új formanyelvet hozzanak létre az egyházi festményekhez. Korábban a reneszánsz tökéletességét, harmóniáját keresték a művészek, Rubens azonban egy sokkal valódibb, de emellett a színpadiasságot sem nélkülöző képeket alkotott. A Krisztus siratása című képével új ábrázolásmódot hozott létre.

rubens-153510.jpg

Peter Paul Rubens: Krisztus siratása, 1612 (Fotó/Forrás: Wikipédia)

A kor szokása szerint minden szentet ábrázolt, aki jelen volt és persze a két főszereplőt: Jézust és Máriát. A sirató édesanyát korábban sokkal passzívabb szerepben mutatták, Rubens azonban nem tudja megállni, hogy ne hozzon egy kis életet a képbe.

Azt látjuk, hogy Mária rendhagyó módon lecsukja a fia szemét, másik kezével pedig a töviskorona tüskéit húzza ki a homlokából – így is gondoskodik róla. Ez az ábrázolásmód az egész korszakra kihatott.

 

Képek vászon helyett kárpitra

Rubens nemcsak azt újította meg, hogy mit fessenek a képre, de azt is, hogy milyen anyagra készüljenek a műalkotások. Itáliai utazásai során felfedezte, hogy a reneszánszban virágzott a flandriai kárpitművészet, drága szőttesek készültek. Hazatérve Albert herceg támogatásával államilag fellendítik a flandriai kárpitművészetet, a kárpitszövő céhek támogatást kaptak. Rubens formailag is megújítja a műfajt.

A kárpitokon korábban nagy felületen apró jeleneteket ábrázoltak, ő azonban michelangelói méretű alakokkal tölti meg a teret és azt várja el a művészektől, hogy olyan élénk színekkel dolgozzanak, olyan élethűséggel hassanak a kárpitok, mint az ő festményei.

Erre az egyik legismertebb példa A jóslat kinyilatkoztatása a Decius Mus-sorozatból. A Szépművészeti Múzeum tárlatán a kárpit terve és az elkészült falikárpit is látható. Az eltérés egyrészt abból adódik, hogy a szöveteknél nem tudtak olyan maradandó színeket használni, ezek az évek során megfakultak. Másrészt a képek egymás tükörképei a készítés sajátosságai miatt. A mesterek elkészítették a vázlatot, ezt lefektették a földre, fölé helyezték a szövetet és az alapján dolgoztak – a szövet fonákján. Tehát fordítva látszott minden a kész szöveten. Rubensben annyi energia volt, hogy nemcsak vázlatot rajzolt, hanem, ha már ott volt, meg is festette.

DMARC20191028010-145444.jpg

Érdeklődő Peter Paul Rubens A jóslat kinyilatkoztatása a Decius Mus-sorozatból című festménye előtt a Rubens, Van Dyck és a flamand festészet fénykora című kiállítás sajtóbemutatóján a budapesti Szépművészeti Múzeumban 2019. október 28-án. (Fotó/Forrás: MTI/Mónus Márton)

A korban népszerű római jelenetben vörös köpenyében középen áll a névadó, Decius Mus római fővezér. Társaival jóslatot kért a csata előtt a pontifex maximustól. Az állatok belsőségeiből a főpap azt olvasta ki, hogy az egyik hadvezér sikerrel jár, társa azonban elbukik a csatában.

Decius az intés ellenére harcba vezette seregét, amelyen hamarosan felülkerekedni látszott az ellensége.

Deciusnak ekkor eszébe jutott a jóslat és megértette, hogy csak akkor győzhetnek, ha feláldozza magát és egyedül bevágtat az ellenség közé. A festmény és a kárpit a felismerés pillanatát örökíti meg. Rubens a képen műveltségét is fitogtatja például az SPQR felirattal. A francia király szakértői is megvizsgálták a művet és megerősítették a jelenet hitelességét – bár ekkor még nem létezett a történelemtudomány.

A történetet hét részes sorozatban többször elkészítették, többek közt a francia és egy római bíboros is. Utóbbi emiatt Rómában kárpitmanufaktúrát alapított.

Rubens ötletei tehát Európa szerte sikert arattak.

A tárlaton Peter Paul Rubens munkáit tanítványai és kollégái művei kísérik. Elsősorban Van Dyck művészete kap kiemelt szerepet. A két alkotó keze nyoma gyakran egyetlen festményen is fellelhető, a flamand mesterek között szokás volt, hogy összedolgozzanak. Ezekben az együttműködésekben mindegyik alkotó azt a részletet festette, amelyikben a legprofibb volt. Egyikük például a figurákat, másikuk a hátteret vagy az állatokat, növényeket festette.

A nagy érdeklődésre való tekintettel a Rubens, Van Dyck és a flamand festészet fénykora a hét minden napján, így hétfőn is látogatható. 

A közel 120 művet bemutató tárlatot október végi megnyitása óta csaknem húszezren tekintették meg. A kiállításra mintegy negyven nagy közgyűjteményből, többek között a párizsi Louvre-ból, a szentpétervári Ermitázsból, a madridi Pradóból, a washingtoni és a londoni National Galleryből érkeztek műtárgyak. A kiállításon Rubens mintegy harminc és Van Dyck több mint egy tucat remekműve mellett más kiváló flamand mesterek alkotásait is megtekinthetik a látogatók. A tárlaton helyet kapott Van Dyck alkotása, Stuart Mária Henrietta hercegnő esküvői portréja is, amelyet a múlt év végén vásárolt meg a Szépművészeti Múzeum.

További festmények a képre kattintva:

Rubens, Van Dyck és a flamand festészet fénykora
Szépművészeti Múzeum
2019. október 30. – 2020. február 16.

Így rejtették el a tiltott aktokat a spanyol királyok a katolikus egyház elől

Kapcsolódó

Így rejtették el a tiltott aktokat a spanyol királyok a katolikus egyház elől

A meztelenséget ábrázoló művek előállítása és birtoklása 1640-tól bűncselekmény volt Spanyolországban, ennek ellenére a Habsburg uralkodók a nyugati világ legnagyobb gyűjteményét halmozták fel.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Nem hajlandó örmény énekesnővel énekelni az azeri tenor, illetve dehogynem, semmi baja vele

Sok mindent nem tudunk biztosan, mivel mindenki másra mutogat. És már az örmény külügy is megszólalt a témában.
Klasszikus

Bach billentyűs szvitjeit viszi egy általános iskolába Fejérvári Zoltán

Fejérvári Zoltán szólóestjével indul az alsógödi Belépés családostul klasszikus zenei sorozatának 2020-as évada. A művész Bach Francia szvitjeit adja elő január 25-én a Búzaszem Általános Iskola aulájában. Utána pedig a Zeneakadémiára viszi a műsort.
Vizuál

A mádi Rákóczi-kúriában Erhardt Gábor építésszel

A Partitúra zempléni adásában a stáb ellátogatott a mádi Rákóczi-kúriába, lenyűgözve sétáltak az évszázados falak között. Az épület átalakításának és bővítésének tervezőjét, Erhardt Gábort Tokaj-hegyalja építészeti hagyományairól kérdeztük.
Klasszikus

Gustavo Dudamel folytatja Los Angelesben

Újabb négy évre meghosszabbították a szerződését a Los Angeles-i Filharmonikus Zenekar élén, 2026-ig maradhat.
Jazz/World

Ki mondta, hogy egy nő nem trombitálhat jazzt?

Új albumán bátor nők előtt tiszteleg Yazz Ahmed, aki trombitásként és nőként maga is ritka jelenség. Meghallgattuk a Polyhymnia című lemezt.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál portré

Ki nevet még a bohócon? – 100 éve született Fellini

Száz éve, 1920. január 20-án született Riminiben Federico Fellini, az egyik legnagyobb olasz filmes, akit első olaszként jelöltek rendezői Oscar-díjra, s mind a négy a kitüntetésre jelölt alkotása nyert a legjobb külföldi filmek között, a legnagyobb elismerésnek mégis azt érezte, ha rendező-festőnek nevezték.
Vizuál premier

Az 1917 a legjobb film az amerikai producerek szerint

Sam Mendes első világháborús eposza, az 1917 című film kapta meg az Amerikai Producerek Céhének (PGA) díját a mozikban forgalmazott filmek mezőnyében szombaton Los Angelesben.
Vizuál interjú

A mádi Rákóczi-kúriában Erhardt Gábor építésszel

A Partitúra zempléni adásában a stáb ellátogatott a mádi Rákóczi-kúriába, lenyűgözve sétáltak az évszázados falak között. Az épület átalakításának és bővítésének tervezőjét, Erhardt Gábort Tokaj-hegyalja építészeti hagyományairól kérdeztük.
Vizuál hír

Filmes hiányszakmák képzését támogatja a Filmintézet

Most először lehet pályázni sminkes és fodrász kisegítő, jelmezkivitelező, mikrofonos és öltöztető képzések programjával is. Március 2-ig várja a Filmintézet a szakmai képzéseket szervező intézmények pályázatait összesen 12 szakterületre. 
Vizuál Film

A legjobban várt januári filmek

Hűvös, szürke januári estéken jó dolog moziba járni, mostanában különösen, mert fontos és izgalmas filmek érkeznek, legtöbbjük számos kategóriában Oscar-díjra jelölt. Szubjektív válogatásunkból a francia szerzői film és egy különleges dokumentumfilm sem maradhatott ki.