Számos egyéb elismerés és díj mellett, tavaly Bostonban az év leginnovatívabb filmjének járó Critic’s Choice díjat is elnyerte Bill Morrison filmje, Alex Somers zenéjével, a Dawson City: Megfagyott idő. A "megfagyott" kifejezés a címben nem véletlen és nem is annyira szimbolikus, azokra a százéves filmtekercsekre utal, amelyeket egy építkezés során találtak meg Kanadában, a yukon terület mélyén található sarkvidéki úszómedence romjai alatt.
Bill Morrison filmjei megtalálhatóak a MOMA, a Walker Art Center és az EYE Filmintézet gyűjteményeiben. A munkáját kitűntették Alpert-díjjal, a New York-i Creative Capital elismerésével, Guggenheim ösztöndíjjal és egy retrospektív kiállítással a MoMA-ban már a pályafutása közepén. A Decasia (2002) című műve, melyhez a zenét Michael Gordon szerezte, egy talált felvételből készült és ez lett az első olyan film a 21. században, amit a washingtoni Kongresszusi Könyvtár felvett a Nemzeti Filmjegyzékbe. A The Great Flood (2013), Bill Frisell zenéjével, megnyerte a 2014-es Smithsonian Találékonyság-díjat történelmi ösztöndíjjal. A rendező A cselekvő film címmel mesterkurzust tartott a Verzió Fesztiválon.
A 70’-es évek végén véletlenül felfedezett némafilmes anyagról bár sok kutató hallott, senki sem foglalkozott a restaurált és digitalizált gyűjteménnyel, egészen addig, amíg Bill Morrison rá nem talált, és el nem készítette belőlük monumentális történelmi tablóját, amely most két alkalommal Budapesten is látható. A rendezővel szerdán, a mesterkurzusán beszélgettünk:
"Régóta foglalkoztatott az anyag, és amikor meghívtak Ottawába egy filmemmel, lehetőségem nyílt betekinteni a kanadai archívumba. A Dawson-kollekció egyébként könnyen beazonosítható, mert a felvételek erősen roncsolódtak az egyik oldalukon."
Tömeg a leégett Operaház körül, Dawson City, Yukon, április 26, 1899. (Fotó/Forrás: Eric A. Hegg Photograph Collection)
Az amerikai némafilmes töredékek izgalmas vidékre vezetnek, ugyanis az Északi-sarkkörtől 560 kilométerre délre eső Dawson City a Klondike és a Yukon folyók összefolyásánál, állandóan fagyott talajon fekszik. Ez a hely volt a mintegy 100 ezer bányászt a területre vonzó Klondike-i aranyláz központja, és ami az utókor szempontjából legalább ennyire fontos, ez a hely volt hosszú időn át az utolsó állomása a Yukonba hírlapokat, filmhíradókat és filmeket küldő terjesztőhálózatnak. Ez volt az út vége tehát, ahonnan már nem szállították tovább a rakománynak is súlyos filmtekercseket.
"A Dawson-kollekció 49 évig volt eltemetve a föld alatt, azt megelőzően tizenvalahány évig a helyi könyvtár pincéjében raktározták, és miután megtalálták még 38 évet eltöltött az archívumban, restaurálva, és senki nem foglalkozott vele.”
Dawson City (Fotó/Forrás: Kathy Jones-Gates, Bill Morrison facebook oldal)
A némafilmes archív anyag mellett a Klondike-i aranyláz korszakát egyedi fotóanyaggal is illusztrálja a film, Eric A. Hegg üvegnegatívjaival, amelyek – szintén egy véletlen felfedezésnek köszönhetően - az 50-es években váltak ismertté, ma Kongresszusi Könyvtár gyűjteményében kutathatóak.
"Archeológiai ásatásnak tekintem a kutatásaimat, hiszen visszamegyek az időben egészen az üvegnegatívokig, aztán az eltemetett nitrát alapú filmtekercsekig, majd jönnek a 20-as évek filmhíradói, és így tovább, szinte minden évtizednek megvan a saját stílusa, archeológiai rétege."
Bill Morrison nem tesz mást, mint követi az egyedi filmgyűjtemény útját, miközben kétórás filmmontázsában kirajzolódik az amerikai történelmi tabló sarkvidéki változata, az aranyláztól kezdve az iparosodáson át, a hoki és baseball kultúráig és tovább. Feltárul egy kanadai város különleges története, titokzatos hangulatú filmzenével kísérve, ritka némafilmek, archív felvételek, interjúk, történelmi fényképek segítségével. Így fonódik össze végérvényesen az 1910-es és 20-as évek filmtekercseinek bizarr, de igaz története, Dawson City történetével.
Morrison munkamódszeréhez szorosan hozzátartozik a kortárs zene használata, mintha a zene vezetne át az elmúlt időn. Korunk legünnepeltebb zeneszerzőivel és zenészeivel dolgozott együtt, olyanokkal, mint például John Adams, William Basinski, Maya Beiser, Gavin Bryars, Dave Douglas, Philip Glass, Vijay Iyer, Jóhann Jóhannsson, Kronos Quartet, David Lang, Steve Reich és Julia Wolfe, Laurie Anderson.
„A 90’-es évek eleje óta ismerem Philip Glasst, kifejezetten nekem nem írt zenét, de egy szóló szaxofon darabot felajánlott nekem, amit még nem jelentetett meg, mert tudta, hogy egy filmemhez jól illene. Steve Reichnek Michael Gordon mutatott be, aki rajongott a Decasia filmemért, az ő felesége Julia Wolfe. Sokan tudják, hogy mivel foglalkozom, például a Kronos Quartett zeneszerzője, Aleksandra Vrebalov volt az egyetlen zeneszerző, aki a Kongresszusi Könyvtár Archívumába is eljött velem, amikor egy közös munkára készültünk.”
Dawson City: Megfagyott idő
November 9. Péntek, 15 óra, Művész mozi
November 10. Szombat, 13 óra, Művész mozi
A vetítéseket beszélgetés követi az alkotóval.
Címlapkép: részlet a Dawson City: Megfagyott idő című filmből. Forrás: Verzió Filmfesztivál
hírlevél
