Vizuál

„Sokszor mentem világgá” - vendégségben Bukta Imrénél

2019.05.20. 09:05
Ajánlom
Érzékenység és hitelesség - egyaránt jellemzi Bukta Imre művészetét, és őt magát is. A Partitúra stábja vendégségben járt a művésznél mezőszemerei otthonában, mi is velük tartottunk, virágzó almafák alatt, a kertben beszélgettünk Bukta Imrével.

Januárban az utóbbi idők legátfogóbb Bukta- tárlata nyílt meg a nagyközönség előtt a budapesti Kieselbach Galériában, több mint száz festménnyel, grafikával, fotográfiával, installációkkal. A Nálunk, vidéken című kiállítás mindössze egy hónapig volt megtekinthető, ez idő alatt – bár nincs ebben semmi meglepő - az utóbbi évtized egyik leglátogatottabb, magángalériában tartott kortárs kiállításává vált. 

Bukta Imre

1952. július 20-án született a dél- hevesi Mezőszemerén, ahol jelenleg is él. Sajátos „mezőgazdasági művészetét” a környezete ihlette, művei ítélkezés nélkül adják vissza az általa ismert vidék kendőzetlen valóságát.  Állami gazdaságban dolgozott, közben rajziskolákba járt. Mesterei Kishonty Jenő, Pető János és Pataki János festőművészek voltak. Autodidakta festőként indult, nem nyert felvételt a Képzőművészeti Egyetemre, ahol ma már tanít. Többször szerepelt a Velencei Biennálén, művei megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galéria, a bécsi Albertina és több hazai múzeum gyűjteményében.

Mi köti Mezőszemeréhez és miért költözött vissza ide Szentendre után?

Nem volt különösebb szándékom elköltözni, így hozták a körülmények. Persze joggal merül fel a kérdés, hiszen költözhettem volna máshova is, elég nagy az ország, de a gyerekkori emlékek visszahúztak a faluba. Érdekes eleme vagyok ennek a helynek, mert a gyerekkorom ide kötődik, vannak élő rokonaim a faluban, meg a temetőben is nyugszanak, de azért nem is vagyok teljesen itt, mert van egy városi életem is. Érzékeny gyerek voltam, sokszor mentem világgá, mert nem értettek meg a testvéreim, vagy a szüleimmel volt összetűzésem. Ilyenkor lovas szekérrel jöttek utánam, hogy megkeressék Imikét.

DSC_0186-141508.jpg

Batta András, Bukta Imre és Miklósa Erika a Partitúra forgatásán (Fotó/Forrás: Gál Bereniké)

Min dolgozik éppen?

Most nincs konkrét művészeti tevékenységem, épp előkészítek anyagokat. Ettől függetlenül sok mindennel telnek itt a napok, nem unatkozunk. Önkormányzati képviselő vagyok a faluban, civil egyesületben is tevékenykedünk Rékával, a feleségemmel, emellett járok oktatni Budapestre, a Képzőművészeti Egyetemre. Ház körüli teendő is van bőven.

Láttam, hogy van traktor és cséplőgép is.

Igen, van mindkettő. Bár a traktorral mostanság egyre kevesebbet hobbizok.

Emlékezetből fest?

Sokkal szívesebben beszélek más művészetéről, a magaméról nem igazán könnyű. Általában olaj-vászon képeket szoktam festeni, vagy papír alapú képeket, ami vizes technika. A legnagyobb részét a szellemi munka teszi ki,

a koncepció, az előkészület számomra a legélvezetesebb része.

A kép készítése gyakorlatban rövidebb ideig tart.

Van valami különleges szertartása, rituáléja?

Nem mindegy, milyen atmoszféra vesz körül. Nagyon fontos, hogy az ember átadja magát annak a hangulatnak. Ehhez nekem a legegyszerűbb módszer, hogy alkotás előtt ecseteket tisztítok, ceruzákat hegyezek a műteremben.

DSC_0113-141507.jpg

Bukta Imre és Solti Hanna a Partitúra forgatásán (Fotó/Forrás: Gál Bereniké)

Ki a kedvenc festője?

Van elég sok, akit szeretek, egy- két kedvencem nincs. Fiatalkoromban nagyon tetszett Van Gogh és Csontváry. De nagyon érdekelnek a kortárs művészek is, mind hazai-, mind külföldi vonatkozásban.

Szeret olvasni? Mi a kedvenc könyve?

Mindenevő vagyok, komoly szépirodalmi témáktól kezdve a lazább történetekig. Most például Mocsár Gábor- Süli- bógni című kisregényét olvasom, ami a ’70-es évek végén íródott- és akkor is játszódik. Nagyon izgalmas és humoros korrajz a szocializmusról.  

Ha már szocializmus - az ön művészetét elkerülik az épp fennálló rendszerek?

Ezt két vonalról lehet vizsgálni. Az egyik maga a művészeti tevékenység, a másik pedig az elért eredmények, adott esetben sikerek. A művészeti tevékenység tekintetében helytálló a kérdés. Az élmény, amiből táplálkozom, most is itt van, meg akkor is itt volt, amikor szocializmus vett körül.

Vannak művek, amik kizárólag itt születhetnek meg, és nem Manhattanben.

Nyilván más van most, mint a ’80-as évek elején, és ez az alkotásaimon is meglátszik. Hogy gátolva lettem volna, azt nem éreztem. Volt a szocializmus alatt pár kiállítás-bezárásom, amit nem fogok fel politikai tettnek, de volt ilyen. Nem reagálok társadalmi folyamatokra, pillanatokat rögzítek abból, ami körülvesz.  

Apamromantikajaelado-132353.jpg

Bukta Imre: Apám romantikája eladó című képe (Fotó/Forrás: Kieselbach Galéria)


Nagy Dénes: Két Imre

Amíg Imre fest, addig Imre betakarítja a termést.
Amíg Imre a fővárosban van, addig Imre elmegy a vásárba tyúkokat venni.
Amíg Imre interjút ad, Imre beszántja a szomszéd földjét.
Amíg Imre a dugóban araszol, a másik sárban tolja haza a biciklijét.
Amíg Imre repülőn ül, amaz a kukorica csutkákat tüzeli el.
Amíg Imre megnyitja a kiállítást, ő a hóesést figyeli.
Amikor találkoznak, egymásra néznek. És folytatják útjukat.

A Partitúra egri adása megnézhető ide kattintva >>> 

A Partitúra következő adása május 22-én, szerdán este 21.35-kor Pannonhalmára kalauzol el a Duna Televízióban.

 

Fejléckép: Batta András, Bukta Imre és Miklósa Erika a Partitúra forgatásán (Fotó: Gál Bereniké)

Egerben és környékén kalandozik a Partitúra

Kapcsolódó

Egerben és környékén kalandozik a Partitúra

Mi a közös Dantéban, Mozartban és Bukta Imrében? Hogy kell járni a palócföldi csárdást? A Partitúra legújabb adásából ez is kiderül. Szerda esténként folytatódik Miklósa Erika és Batta András országjáró műsora, a Partitúra a Duna Televízióban.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Generációk csellista példaképe: 75 éves lenne Jacqueline du Pré

Tragikusan fiatalon hunyt el, de egyetlen évtized alatt beírta nevét a legfontosabb modern előadóművészek közé. Jacqueline du Pré inspiráció sokak számára ma is, egykori hangszerén pedig magyar művész játszik.
Könyv

75 éve verték halálra az Utas és holdvilág szerzőjét

Hetvenöt éve, 1945. január 27-én halt meg Szerb Antal. 1968-ban Balfon emlékművet avattak, amelyen az író szavai olvashatók: „A szabadság nemcsak egy nemzet magánügye, hanem az egész emberiségé is.”
Könyv

Szabó Magda Abigéljét ajánlja a New York Times

A múlt héten jelent meg az itthon közkedvelt regény angol fordítása, melyet a kiadó Jane Austen és J.K.Rowling műveihez hasonlít.
Plusz

Könnyeinkkel küzdünk a Kobe Bryantről szóló animációs kisfilmet nézve

A Grammy gálát is beárnyékolta a Kobe Bryant haláláról érkező megrázó hír. Alicia Keys részvétnyilvánítása után több művész is az elhunyt emléke előtt tisztelgett műsorával. Mutatjuk Kobe Bryant Oscar-díjas animációs filmjét, amelyet a saját életéről készített.
Jazz/World

Ilyen volt Chick Corea fellépése a Grammy-díjátadón (és itt a nyertesek listája)

Grammy-díjat nyert Caroline Shaw és Jennifer Higdon szerzői albuma, de Chick Corea és Esperanza Spalding is. A gála legnagyobb nyertese viszont a 18 éves Billie Eilish.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál berlinale

Szőke Abigél a Variety figyelmét is kivívta

Az Akik maradtak főszereplője is felkerült a Variety magazin tíz figyelemre méltó tehetséges európai filmest bemutató idei listájára. A művészek tiszteletére a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon fogadást rendeznek.
Vizuál ajánló

Mit jelent a siker? – Válogatás a BIDF zenei filmjeiből

Nehéz kérdés, bonyolult válaszokkal. Annyi biztos, hogy „a siker is történet” – ahogy a BIDF idei szlogenje jelzi – amit el lehet, és el kell mesélni. Szubjektív ajánlónk a január 27. és február 2. között zajló Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilmfesztivál kreatív zenés filmjeiből.
Vizuál galéria

A híres egyfejű, hableány és bajvívók

Kihirdették a 38. Magyar Sajtófotó Pályázat díjazottait; a legjobb munkákból április 16-án nyílik kiállítás a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban.
Vizuál Film

Claude Lanzmann monumentális Shoah filmje is látható a holokauszt nemzetközi emléknapján

75 éve, 1945. január 27-én szabadította fel a Vörös Hadsereg az auschwitz-birkenaui koncentrációs tábort. A holokauszt nemzetközi emléknapja alkalmából az Izraeli Kulturális Intézet és az Uránia Nemzeti Filmszínház vetítéssorozataiból ajánlunk.
Vizuál BIDF

„Nincs izgalmasabb, mint ott lenni és látni"

Müller Péter Sziámi, a BIDF zsűritagjaként a valóságéhség és a filmezés összefüggéseiről, a dokumentumfilm fontosságáról beszél, a K polgártárs, a Bukjon minden! és Az underground kórház című filmek kapcsán.