- Milyen kép él ma Gobbi Hildáról?
- Gobbi Hilda egy olyan korban élt, amikor a színészek és ez a terület még meghatározó része volt az emberek mindennapjainak. Nehéz megítélni, hogy milyen kép él ma róla, mivel azt gondolom, sajnos a színház szerepe alapvetően megváltozott napjainkra. A szakma természetesen számon tartja őt, és még számos pályatársa van közöttünk. A politikai szerepvállalása miatt vannak, akik elítélően gondolkodnak róla, kimondhatjuk, hogy hithű kommunista volt - bár 1956-ban kilépett a pártból -, viszont ezeket a kapcsolatait soha nem önös érdekből használta fel. Létrehozta a Horváth Árpád Kollégiumot a fiatal, pályakezdő színészek számára, az ő erőfeszítéseinek köszönhető, hogy létrejött a Jászai Mari Színészház, az Ódry Árpád Színészotthon, és hogy megszületett a Bajor Gizi Színészmúzeum. Rengeteget dolgozott a Nemzeti Színházért is, és már 1940-ben, huszonhét évesen akadémiát szervezett a Nemzeti Színházon belül a fiatal színészeknek, hogy továbbképezhessék magukat. Hihetetlen szervezőtehetségről van szó, és azt gondolom, ez az, amit mindenképpen értékelnie kell a mai színházi szakmának is.
- Honnan jöhetett ez a szervezővágy abban a korban, amikor tényleg szinte téglánként kellett egy intézményt fölépíteni?
- Ennek több oka is lehet. Megírta emlékiratait a Közben című könyvében, ahol az olvasható, hogy a gyermekkorát igazi gazdagságban töltötte, de aztán édesapja elveszítette ezt a vagyont, és tizenévesen már a szegénységet és a mély nyomort kellett megtapasztalnia. Később a világháború volt az a trauma, ami meghatározta az ő generációja élni akarását. Mindez oka lehet a hihetetlen szervező indíttatásnak, illetve maga a színészi pálya is. Azt nem mondhatjuk, hogy ebben nem tudott kiteljesedni - amúgy valamikor a pályája elején eldöntötte, hogy ő nem szép, és ennek megfelelően folyamatosan az öregasszonyszerepeket játszotta. Azt gondolom, mindezekkel együtt tarthatta teljesnek az életét.
- Hogyan jutott hozzá a Színészmúzeum épületéhez, Bajor Gizi egykori villájához?
- Ebben is a politikai kapcsolatai voltak segítségére. A Közben-ben leírja, hogy Bajor Gizi halálakor fogalmazódott meg benne a gondolat: nem szabad engedni, hogy a korszak egyik legnagyobb színésznőjének hagyatékát széthordják, a bútorokat, emlékeket más vigye el. Jelentkezett a megfelelő minisztériumnál azzal a szándékkal, hogy szeretne ott létrehozni egy emlékmúzeumot, majd egy éven belül, 1952 február 12-én meg is nyithatta az intézményt.
- Ma is sokan küldenek be tárgyakat? Továbbra is érződik az emlékek iránti odafigyelés?
- Szerencsére igen. Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, amelynek kiállítóhelye a Bajor Gizi Színészmúzeum, ott él a színházi szakma köztudatában, tehát az örökösök is tudják, hogy érdemes felkeresni az intézményt az emléktárgyakkal. Időnként fel-felbukkannak nagyobb hagyatékok is, de sajnos a célirányos vásárlást az anyagi helyzetünk nem teszi lehetővé. Néhány kiemelkedő darabot esetleg pályázat útján van lehetőségünk megszerezni, de a gyarapodás jelentős részben máig az ajándékozás révén történik.
- Gobbi Hilda mivel alapozta meg a gyűjteményt?
- A Nemzeti Színház számos ereklyéjét megőrizte az utókornak. Ma az állandó kiállítás része az egykori királyi páholy, amely az eredeti berendezéssel van rekonstruálva, illetve hihetetlen mennyiségű pályatárs személyes emlékeit gyűjtötte egybe. A padlótól a mennyezetig fotókkal töltötte meg a termeket és mindezt személyes tárgyakkal egészítette ki. Ő maga is nagy "műgyűjtő" volt, gyűjtött például kolompokat, legendás, hogy a nyaralójának a kerítése patkókból készült, illetve újságcikkekben nyilatkozott arról, hogy a vidéki vendégjátékokon akár egy szemétdombról is elkérte a neki megtetsző hokedlit és egyéb tárgyakat, majd ezeket rendbe hozatta.
- Ma már nem az a kép fogadja a látogatókat, mint amikor ez a rengeteg fotó kint lógott a falakon. Hogyan épülnek fel most a kiállítótermek?
- 2009-ig voltak láthatóak azok az emlékszobák, amiket annak idején Gobbi Hilda alakított ki. Bajor Gizinek, Márkus Emíliának és Jászai Marinak volt kezdetben emlékszobája, aztán 1990-től már magának Gobbi Hildának is. Ezeket 2009-ben bontották le, és azóta a helyükön időszaki kiállításokat rendezünk, ami lehetőséget ad arra, hogy a kortárs színházzal is foglalkozzunk. Rendeztünk itt kiállítást a Kolibri Színház alapításának húszadik évfordulója alkalmából, illetve most például Balla Ildikó jelmezkiállítása látható még a hónap közepéig. Igyekszünk a kortárs színházzal kapcsolatot tartani, és én azt gondolom, ettől lehet újra élő ez a hely, mert sajnos időközben kissé kikopott a köztudatból. Arra viszont odafigyelünk, hogy ezt a Gobbi Hilda-féle hagyományt is tiszteletben tartsuk. Erről szólnak az évforduló-kiállítások: három évvel ezelőtt Major Tamás, 2011-ben Básti Lajos és Csákányi László, tavaly pedig Várkonyi Zoltán állt a középpontban. Ezek az életmű kiállítások, amire most Gobbi Hilda kapcsán is készülünk, igyekeznek a színész számos arcát megmutatni. Tervezzük Gobbi Hilda egykori emlékszobáját, ha nem is teljes egészében, de legalább hangulatában rekonstruálni a kiállításon belül. Ennek anyaga most a Krisztina körúti raktárban van, köztük egy füles fotel is, ami egy jellegzetes darab, és még számos egyéb személyes apróság, melyek láthatóak lesznek.
- Minden hónapra jut program, mi az, amiről már biztosan lehet tudni?
- Március 27-én, a Színházi Világnapon rendezzük az első kiállítást. Eredetileg a Bajor Gizi Színészmúzeum falára terveztünk molinókat elhelyezni, ám néhány nappal ezelőtt kidőlt a fal, úgyhogy emiatt nem ott, hanem az OSZMI-ban valósítjuk ezt meg. Tíz molinón próbáljuk meg feldolgozni Gobbi Hilda életét, pályáját; nagyszerű fotókat találtunk például a Nemzeti Színház archívumában a fiatalkoráról. A nemzeti színházas korszakát, a József Attila Színházban töltött éveit, visszatérését a Nemzeti Színházba és aztán a Katona József Színházban befejezett pályát fogja megmutatni néhány fotóval ez a kiállítás. Elindítunk egy beszélgetéssorozatot is a Bajor Gizi Színészmúzeumban, melyen igyekszünk pályatársakat és olyan alkotókat megszólaltatni, akik dolgoztak vele. Ezeket reményeink szerint havi rendszerességgel tudjuk majd megszervezni. Május elsején a Rózsavölgyi Szalonban nyitunk egy plakátkiállítást, ami szintén Gobbi Hilda pályájának néhány fontos állomásáról fog megemlékezni, majd a POSZT-on, június 6-án, a századik születésnapon egy nagykiállítást rendezünk. Konkrét dátum még szeptember 21., a Magyar Dráma Napja, amikor emlékkiállítás nyílik majd, de a Múzeumok Éjszakáján is meg fogunk emlékezni Gobbi Hildáról, és tervezünk egy kirándulást Visegrád-Szentgyörgypuszta Áprily-völgybe is, Gobbi Hilda egykori nyaralójába, amely kezdeményezésünkre Őze Áron, a Magyar Színház igazgatója is rendkívül nagy nyitottságot mutatott.
hírlevél
