„A nagy művész akkor ilyennek látta az uramat, fáradtnak, betegnek és elkínzottnak
[...] Ez látszik meg ma is a képen, amelyet azonban nagyon szeretek így is” – méltatta László legendás emberismeretét évekkel később a miniszterelnök felesége, aki nagyszerűnek nevezte a képet.
Bethlen István 1923-ban ült először modellt a magyar származású portréfestőnek, László Fülöpnek, amikor a háborús vesztes Magyarország miniszterelnökeként tárgyalásokat folytatott Londonban. Arcmása egyszerre tükrözi a pozíció történelmi súlyát és emberi terhét.
Bár itthon kevesen ismerik László Fülöp művészetét, a 150 éve született művész a világ egyik legkeresettebb portréfestője volt. A századfordulótól a második világháborúig tartó karrierje során több mint négyezer képet készített, köztük európai uralkodók és egyházi méltóságok, például II. Erzsébet brit királynő, Ferenc József osztrák császár és magyar király, II. Vilmos német császár és XIII. Leó pápa portréját. Festményei, levelezése, naplói és az általa készített családi filmarchívum nyomán a XX. századi magyar és európai történelem és társadalomtörténet egy szegmensébe, az arisztokraták és a nagypolgárság világába nyerhetünk betekintést.
Az évfordulóról a január 5-ig látható „A nagyvilág művésze vagyok…” László Fülöp (1869-1937) című kiállítás emlékezik meg a Magyar Nemzeti Galériában.
A kiállítás szervezése kapcsán az utóbbi egy évben 22 lappangó kép került elő,
de a művész életművét feldolgozó alapítvány, a The de Laszlo Archive Trust továbbra is keresi, többek között, a Széchenyi, Andrássy, Festetics és Hatvany családok tagjairól, és számos neves politikusokról – például Wekerle Sándorról és Apponyi Albertről - festett képeket.
A katalógus regisztrációt követően ingyenesen érhető el az alapítvány honlapján, és ugyanezen a weboldalon találhatók a lappangó képek reprodukciói is. A The de Laszlo Archive Trust munkatársai a [email protected] e-mail-címen várják azok jelentkezését, akik bármilyen információval tudják segíteni a kutatást.
László Fülöp karrierjének felívelése egybeesik Budapest nagyvárossá válásával. Ekkor emelkedett fel az a nagypolgári réteg, amely aztán Lászlóhoz fordult portréinak elkészítésével. Ők voltak Budapest építtetői, befektetéseiknek köszönhetően születhettek meg az Andrássy utat és a Kodály köröndöt övező paloták. László megrendelői között megtalálni gavosdiai Sváb Sándor terménykereskedőt, Harkányi Frigyes bárót, az I. világháború előtti magyar közgazdasági élet egyik vezető szereplőjét, vagy Schlesinger Mór gabonakereskedőt, aki az egész családját megörökíttette a fiatal festővel. László életművén, így modelljein, megrendelőin, illetve a festmények sorsán keresztül szinte felvázolható mintegy fél évszázad viharos történelme.
A második világháborút követően szétszóródott és részben elveszett képek a kor és társadalmának egy unikális lenyomatát rejtik. Hasonló betekintést engednek az időszakba László filmfelvételei is, amelyeket egyik megrendelőjétől, a Kodak céget alapító George Eastmanntól kapott Cine-Kodak B-típusú amatőr kamerával készített. László előszeretettel használta ezt a filmfelvevőgépet utazásai során, óhatatlanul is egy azóta letűnt világot örökítve meg.
A videóra kattintva a kiállítás mellett a Zichy Géza utcában álló műterem mai állapotába is bepillantást nyerhetünk
A festő életével és munkásságával kapcsolatos kutatás elősegítésére, műveinek nyilvántartásba vételére, és az életmű-katalógus kezelésére jött létre a jótékonysági alapítványként működő The de Laszlo Archive Trust.
Az általuk feljegyzett 4600 alkotásból több mint 400 lappang, de a korai, magyar vonatkozású képek esetében a lappangó képek aránya még ennél is magasabb.
Az életmű-katalóguson dolgozó nemzetközi kutatócsoport munkájához számos sikersztori fűződik: az elmúlt egy évben 22 kép került elő, köztük a II. világháború óta elveszettnek hitt Bethlen István képmása mellett, Bethlen Istvánné, gróf Csekonics Jánosné, illetve Ripka Ferenc, Budapest egykori főpolgármesterének portréja.
További festmények a képre kattintva
Nemrég bukkantak rá a szintén a II. világháború óta lappangó csoportképre a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Központi Könyvtáraként ismert palotát építtető Wenckheim-családról, ami most a Magyar Nemzeti Galéria kiállításán látható. Az online életmű-katalógus részletes képleírásában többek között azt is olvashatjuk, hogy
a portré elkészítése László elfoglaltsága miatt 1905-től egészen 1907-ig húzódott, és a grófné kénytelen volt levélben tájékoztatni a művészt, hogy gyermekei haja időközben jelentősen megnőtt.
Az online életmű-katalógus még közel sem teljes, de az idáig feldolgozott életművön, valamint a kapcsolódó kordokumentumokon keresztül egy teljesen új szemszögből nyerhetünk betekintést a XIX. század vége és a XX. század első évtizedeinek történelmébe.
"A nagyvilág művésze vagyok…” László Fülöp (1869-1937)
Magyar Nemzeti Galéria
2019. szeptember 26. – 2020. január 5.
A kiállítással egyidőben jelenik meg Duff Hart-Davis László Fülöpről szóló, 2010-ben publikált életrajzi kötete a Corvina Kiadó gondozásában. László Fülöp (Pest, 1869 – London, 1937) magyar festőművész, a nemzetközi nemesi és pénzarisztokrácia utolsó udvari festője.
Elsősorban királyokról, királynőkről, főnemesekről és kiemelke!dő közéleti személyekről készített portréiról ismert, de a magyar vidéki életről, utazásai helyszínéről is festett zsáner-, illetve tájképeket. Életműve mintegy 2700 portrét tartalmaz, közöttük olyan hírességekét, mint VII. Eduárd angol király, II. Erzsébet brit királyné, I. Ferenc József császár, Görgei Artúr tábornok, Horthy Miklós kormányzó, Jerome K. Jerome angol író, XIII. Leó pápa, Rampolla vatikáni bíboros, Lord Rothermere politikus, Theodor Roosevelt államelnök, II. Vilmos német császár.
Duff Hart-Davis több mint negyven könyv írója, szerkesztője. László Fülöp életét és munkásságát feldolgozó, gazdagon illusztrált könyve a festőművész első átfogó, a legutóbbi kutatási eredményeket is tartalmazó monográfiája. A magyar kiadást átdolgozta Somfalvi Beáta.