A portrékat bemutató tárlat képeiből az alkotó, Keleti Éva emberi és fotográfusi portréja rajzolódik ki – állapította meg Szarka Klára, a Kontakt című kiállítás kurátora.
A magyar fényképezés történetének meghatározó alakja az 1976 és 1992 között készült munkáit adományozta a Nemzeti Múzeum fényképtárának. A két fiókos szekrényt megtöltő anyag 1226 riport közel kilencvenezer fényképkockáját tartalmazza. A fényképész munkáinak fennmaradó része az MTI archívumában található, de az otthonában is tart valamennyit.
„Amikor az ember elér egy életkort, úgy érzi, gondoskodnia kell arról, amit alkotott, vagy alkotásnak vélt. Végiggondoltam azt, hogy mi legyen a sorsa a munkáimnak, negatívjaimnak, diapozitívjeimnek. Tudom, hogy a családnál előbb-utóbb útban lennének”- indokolta döntését Keleti Éva, aki augusztus 18-án ünnepelte 85. születésnapját.
Kapcsolódó
85 éves lett a világhírű magyar fotóművész
Keleti Éva úttörő a színházi fotózás terén, több színházi munkája is a magyar fotótörténet emblematikus darabja.
A fotográfus és Dr. Lengyel Beatrix, a felajánlást befogadó Történeti fényképtár vezetője hamar belátták, hogy a teljes anyagot képtelenség bemutatni. Így jutottak el végül a portrékhoz. „Ezek sem igazi portrék, hanem zsánerportrék, portrészerűségek”- pontosít a művész. „Háromezer-ötszáz már kiválogatott képből mentünk le százötvenig. Ott azt mondtam Szarka Klárának, hogy ez mostantól a te dolgod, mert én már nem látom őket és mindegyiket szeretem.” Végül nyolcvanöt, korábban kiállításon még nem szereplő fénykép került fel a falakra, száznál is többet pedig klipszerűen kivetítenek.
Az elsősorban a színházhoz, színészekhez kötődő felvételek között felfedezhetőek ma is aktív művészek és azóta eltávozott legendák. Felbukkan többek között Adamis Anna, Avar István, Balázsovits Lajos, Básti Juli, Béres Ilona, Bessenyei Ferenc, Darvas Iván, Dőry Virág, Ferenczi Krisztina, Fülöp Viktor, Gábor Miklós, Gesztesi Károly, Gobbi Hilda, Kállai Ferenc, Kálmán György, Koltai Róbert, Komlós Juci, Latinovits Zoltán, Lukáts Andor, Mácsai Pálé, Őze Lajos, Psota Irén, Ruttkai Éva, Tímár Béla, Tolnay Klári és Zsótér Sándor.
Keleti Éva ragaszkodott hozzá, hogy maga fogalmazza a fotókhoz készülő feliratokat. Az alapvető adatokon túl így egy villanásra mélyebben bepillanthat a látogató a művészek életébe, vagy a fotóssal kialakult kapcsolatukba.
Gesztesi Károly: "A bulvársajtó egyik kedvence. Kazimir Károly fedezte fel a színpad számára. Jazz-zenészként tengerjáró hajókon játszott, mert nem bízott színészi önmagában. Arról is híres, hogy sok felesége volt, többek között Csarnóy Zsuzsa, Liptai Claudia - de én inkább filmszerepeiért és színházi alakításaiért szerettem."(A felvétel 1988-ban készült)
"Fáj a lába, fáj a lelke. Nagyon beteg már Őze Lajos. Bár figyeli a Volpone próbáját, nem tudom, jelen van-e. Alig telik el néhány hónap, és már nincs közöttünk." – írta Őze Lajos 1984-es fotójához.
Annak ellenére, hogy az aktív fotografálással felhagyott, a felvételeivel folyamatosan foglalkozik. „Egyrészt sokszor kértek tőlem anyagot, másrészt voltak olyan pillanatok, amikor jó volt elővenni egy-egy anyagot és végignézni egy színházi előadást, egy sorozatot vagy egy ember fotóit.”
Mostanában a Kálmán Györgyről készített, a tárlaton is megtekinthető felvételek foglalkoztatták, amelyekre már maga sem emlékezett, így ezek felfedezése számára is meglepetés volt. A terem végében látható Fülöp Viktor kép is különösen fontos számára, akárcsak a tragikus sorsú Ferenczi Krisztina és Tímár Béla házaspár fotói.
Ezek mögött vannak emberi történetek, ami senkire nem tartozik, csak nekem fontos.
Bár a kiállítás beharangozója a nyolcvanas évek celebjeinek képeit hirdeti, Keleti Éva szerint ezek az emberek nem "celebek", hanem sztárok. A hírnév mögött a hetvenes-nyolcvanas években valódi teljesítmény állt, színházi vagy filmes alakítások formájában.
„A mostani celebeket a divat kapja fel és a divat sodorja. Kell egy idézőjeles példakép, aki legyen szép, mindig csinos, sikeres és sok pénze legyen. A hetvenes években a sztárok gyakran szegények voltak. Nem biztos, hogy másnap is tudtak mit enni. Lehet, hogy egy olyan ruhájuk volt, amiben megjelentek, de nagyon tehetségesek voltak” – emlékszik vissza a fényképész.
Annak ellenére, hogy a színészeket, rendezőket szinte az egész ország ismerte, ez az érdeklődés nem terjedt egy határon túl. „Nem volt ennyire kíváncsi az olvasó arra, hogy egy színész mit csinál hétköznap, kivel szeretkezik, vagy ki a barátja. Az volt a fontos, hogy mit lát a színpadon. Nem mondom azt, hogy a magánéletük zárt ajtók mögött zajlott, de nem abból éltek, hogy ezt kiteregessék. Épp ezért volt számomra nagy élmény, amikor ezeket az ajtókat kinyitották és engem oda beengedtek. Én soha nem csináltam úgynevezett paparazzi vagy lesifotós képeket. Megpróbáltam az embert megkeresni a szerep és a színfalak mögött.”
A személyesség nemcsak a fotókon érződik, hanem a kiállítótérben megnézhető kisfilmekben is erről mesélnek a képek alanyai, például a megnyitón is résztvevő Béres Ilona.
„Azt hiszem, szeretni kellett őket" - avat be a különleges felvételek titkába. "Én másodrendű voltam. A színész volt a fontos, ő volt a kezdeményező és én meghallgattam. Ha már olyan volt a kapcsolat, akkor véleményt mondtam és tudták, hogy amit én mondok, még ha negatív is, nem bántásból mondtam, hanem szeretetből. Ez ilyen labdajáték volt.”
Kontakt
A szervezők, amint azt a kiállítás címében is jelezték, kapcsolatot szeretnének teremteni a hetvenes-nyolcvanas éveket és napjaink között. Kontaktnak nevezik emellett a negatívcsíkokról készült másolatokat is, amikből a fotósok dolgoztak, míg a fiataloknak a kontakt már valakinek az elérhetőségeit jelenti.
A KONTAKT - Keleti Éva fotói című kiállítás 2016. szeptember 22-től november 20-ig látható a Magyar Nemzeti Múzeum Pulszky-termében.
Öt szombaton az alkotó kalauzolja az érdeklődőket a fotók és a történetek között. Keleti Éva tárlatvezetései: 2016. szeptember 24., október 8., október 29., november 12., november 19.
hírlevél
