A European Shooting Stars normális körülmények közt nem a Berlinalét megelőző esemény, hanem annak kísérő rendezvénye. Ám most semmi sem a megszokott mederben folyik, így a Shooting Starst sem annak állandó helyszínén, a Berlinale Palas melletti Audi Loungban tartják, hanem az online térben rendezték meg.
Nincs vörös szőnyeg, nincsenek pezsgős vacsorák sem személyes találkozások.
Ami van: tíz fiatal, rendkívüli tehetséggel és elhivatottsággal megáldott művész, akik a virtuális térben, Litvániától Portugáliáig, egymástól több ezer kilométerre próbálják magukból, egymásból és a rendezvényből kihozni a maximumot.
A rendezvény fontosságát hangsúlyozza, hogy itt tűnt fel korábban Daniel Craig, Rachel Weisz, Franka Potente, Daniel Brühl, Carey Mulligan, Melanie Laurent és Alicia Vikander is, Magyarországot pedig olyan nevek képviselték már, mint Oroszlán Szonja, Ónodi Eszter, Gryllus Dorka, Hámori Gabriella, Nagy Zsolt, Tóth Orsi és Tenki Réka.
Idén Stork Natasa is a meghívottak között szerepel, aki Horvát Lili Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre című filmjében nyújtott alakítása miatt kapta meg az Európai Shooting Stars díjat, amit, ha csillapodik a világjárvány, júniusban személyesen vehet át Berlinben. A színésznővel mi is a Berlin-Budapest online tengelyen kapcsolódtunk össze, ugyanis a Fidelio tudósítója, Szabó Ágnes a filmfesztivál helyszínén van, ahonnan a következő időszakban rendszeresen jelentkezik majd exkluzív beszámolókkal.
Mikor tudtad meg, hogy kiválasztottak?
Decemberben, éppen egy iráni rendezővel dolgoztam, egy Zoom-előadást próbáltunk. Ugyanígy, mint most, ültem a gép előtt, egyszer csak elment az internet, és amíg próbáltam újraindítani, ránéztem a telefonomra, és ott várt az üzenet, hogy beválogattak. Vicces színészi feladat volt ezután póker arccal visszaülni a próbára, mintha mi sem történt volna.
A vírushelyzet miatt azóta hányszor módosult a program?
Azt már az elején sejtettük, hogy nem tartják meg élőben. Közben viszont jött a jó hír, hogy két részben rendezik meg a fesztivált, és ha minden jól alakul, akkor nyáron át lehet venni a díjat élőben, Berlinben.
Eddig három olyan nemzetközi díjat kaptam, amit nem tudtam személyesen átvenni, és postán küldték el. Volt olyan is, ami darabokra törve érkezett meg.
A köszönőbeszédeket a telefonomra mondtam fel.
Kérdeztél eddigi magyar Shooting Stars-okat, hogy hogyan készülj?
Nem nagyon beszéltem erről senkivel. Csak Zsótér Sándorral, egykori tanárommal került szóba. Ő azt javasolta, hogy próbáljam meg az egészet játékosan kezelni, érezzem jól magam, és ne bénítsanak meg a túlzott elvárások.
Most a Kick Off-al kaptunk egy kis ízelítőt, hogyan zajlik egy ilyen vörös szőnyeges rendezvény az online térben. Mi a programotok, hogyan folynak a meghallgatások és a meetingek?
Ma van a második nap. Tegnap a zsűritagokkal beszélgethettünk, aztán mi, színészek, egymással. Ma este szakmabeliekkel találkozunk, holnap pedig jönnek a casting ügynökségek. A záróesemény nyáron lesz, Berlinben.
Azért online nem jön át annyira a személyes varázs. Te hogyan éled meg? Félig tele, vagy félig üres a pohár?
Onnan is nézhetné az ember, hogy ez egy iszonyú nagy pech. Ha nem volna a járvány, akkor most a sokadik nemzetközi fesztiválra utaznék épp ezzel a filmmel. De közben nem tartanám jogosnak, hogy emiatt panaszkodjak. Szerencsésnek érzem magam, hogy miközben ilyen szörnyű események zajlanak a világban, és én itthon ülök, egymás után érkeznek a jobbnál jobb hírek arról, hogy beválogattak minket egy újabb fesztiválra, a film remek külföldi kritikákat kapott, vagy épp díjat nyertünk. Ez komoly lelki támogatás ebben a vészhelyzetben.
Olyan, mint egy mentőöv, amibe az ember belekapaszkodhat.
Azért elképzeled, milyen lenne élőben és hogy hatnának rád a többiek?
Természetesen nagyon hiányoznak a személyes találkozások, de azt is észrevettem, hogy a vírus által teremtett helyzet még így a távolból is fokozza az empátiát. Kialakult valami különös összefogás a bajban.
Tízen vagytok Shooting Star-ok. Mit tudsz a többiekről? Kitől, mit láttál, ők mennyire ismernek téged?
Amikor átküldték a névsort, egyből utánanéztem, hogy kik is ők, miben dolgoztak eddig. Csak az ír fiút ismertem korábbról, a Normal People című sorozatból, ami kifejezetten tetszett. Egy pár hete pedig megkaptuk a filmjeiket is. Rendkívüli színészi teljesítményeket láttam köztük.
Mi egy ilyen esemény legfőbb hozadéka szerinted?
Sokat tanulok belőle arról, hogyan működik a nemzetközi szakma. És vannak személyes beszélgetések is a színészekkel, ahol pedig tapasztalatot tudunk cserélni. Nagyon érdekes, hogy a különböző nemzetiségű kollégák milyen problémákkal küzdenek, és azokat hogyan közelítik meg. Van, aki a színházi munkákat inkább forgatásra cserélné, mások épp ellenkezőleg, a színházat hiányolják a szakmai palettájukról. Más és más tapasztalataik vannak a szexjelentek forgatásáról is, és arról, hogy a színészeknek szükségük van-e ügynökre, vagy sem.
Országonként mások a játékszabályok, mégis van valami alapvetően közös.
Mennyire kell itt más elvárásoknak megfelelni, mint az otthoni piacon?
Abban sem vagyok teljesen biztos, hogy Magyarországon minek kell megfelelni. Az embernek hitelesen kell tudnia önmagát képviselni, ez a legtöbb, amit tehet. Nem tudok, és nem is szabad kibújni a bőrömből csak azért, mert most egy nemzetközi színtéren kell helytállni. Próbálok realista lenni, mégis pozitív maradni.
Fejléckép: Stork Natasa (fotó: Daniele Venturelli / Getty Images Hungary)