A Lobkowitz-palota első emeletén június 12-én nyílt meg az az időszakos tárlat, amelyen Richard Strauss színpadi műveinek, operáinak és balettjeinek előadásai állnak a középpontban. A legnagyobb hangsúlyt a művek közül a Salome, az Elektra, A rózsalovag és Az árnyék nélküli asszony kapták, ezek által a Hugo von Hofmannsthallal és az Alfred Rollerrel való intenzív munkakapcsolatba is bepillantást kaphatunk. Levelek és egyéb feljegyzések, partitúra- és librettóoldalak, jelmeztervek és díszletmakettek, a korai előadók műtermi körülmények között készült fotói, híres előadások kosztümjei, megannyi filmrészlet - félszáznál többet számlál a kiállított anyag.

Az első teremben sötétkékek a falak, rajtuk sárga pöttyök, egy fehér gömbre a Föld távoli képét vetítik. Egy másik világba, a Strauss-univerzumba kerültünk, ahol a hangszórókból a leghíresebb operarészleteket hallhatjuk. Az egyik falon (stílszerűen kotta-) idővonal, a dátumokhoz és a műcímekhez többnyire privát fotókat rendeltek hozzá a kiállítás kurátorai, a képeken a komponista fiatalon, pályája csúcsán, családdal, egyedül, hangszer mellett, de látható itt Richard Strauss egyik karmesteri pálcája is. A másikon két komoly-komor világú operához, a „botrányos siker" Saloméhoz és az Elektrához kapcsolódó idézetek, fotók, reprók, eredeti és facsimile dokumentumok találhatók. Az egyszerű érdeklődőknek és az ínyenceknek is kedveztek a kurátorok a válogatással: számos, a kornak megfelelően műteremben beállított jelmezes fotó az első bemutatók főszereplő énekesnőiről, Max Reinhardt eredeti rendezői példánya Salzburgból, Anna Bahr-Mildenburg színes kövekkel gazdagon díszített, Klütaimnésztra-jelmeze az 1909-es Hofoper-beli előadásból.

Természetesen külön termet kap A rózsalovag, a kiállítótér hangulata az operának megfelelően jóval derűsebb, világosabb. Itt végigböngészhetjük Alfred Roller azóta megkerülhetetlenné vált díszlet- és jelmezterveket tartalmazó könyvének lapjait, kisilabizálhatjuk a zeneszerző dedikálását a zongorakivonaton. Elisabeth Höngen (Octavian) és Wilma Lipp (Sophie) 1946-ból származó jelmezeit az ősbemutató ezüst rózsája egészíti ki, érdekességképp pedig megtekinthetjük Robert Wiene némafilmjét is1926-ból. (A Bécsben és Alsó-Ausztriában forgatott mozi a költségek miatt egyébként csődbe vitte a Pan-Filmet.) Hugo von Hofmannstahl forgatókönyve hat percbe sűríti az operát, bár a vég itt felhőtlenül boldog, mert mindenki megtalálja a párját a záró álarcosbálon. A filmet még ebben az évben levetítették Drezdában a Semperoperben, a premieren a száztagú zenekart Richard Strauss vezényelte. A zenei anyagot fonográflemezen is megjelentették, hogy zenekar híján is teljes legyen a nézői élmény.

A kevéssé ismert színpadi művek is kapnak figyelmet az időrendet követő tárlaton. A Josephs Legende (József-legenda) és a korában igen drágának számító Schlagobers (Tejszín) képanyagát, jelmez- és díszletterveit először láthatja nagyközönség. Az utóbbi büdzséje miatt még az illetékes minisztériumból is érkezett ellenvetés, Richard Straussnak azonban nem számítottak sem a nehéz gazdasági viszonyok, sem a magas munkanélküliségi adatok, őt csak az előadás pazar kiállítása érdekelte. Bár a több mint háromszáz jelmezt aztán magántámogatók segítségével sikerült finanszírozni, a kritikusok nem lelkesedtek a drága édességekért.

A derűt ismét a komor kékség váltja, amint Az árnyék nélküli asszonyhoz jutunk. Az elrendezés nem különbözik az eddigiektől: fotók, Roller-rajzok, egy Kokoschka-távirat facsimiléje mint érdekesség. Végül egy ellentmondásos témához kapunk adalékokat a Strauss és a nemzetiszocialista időszak című teremben - itt kapott helyet A hallgatag asszony Stefan Zweig kézírásos librettója -, zárásképp pedig egy civil és nyilvánosság előtti pillanatokat is megörökítő filmet nézhetünk meg.

A kiállítás 2015. február 9-ig látogatható az Osztrák Színházi Múzeumban (Theatermuseum, Bécs, Lobkowitzplatz 2, nyitva tartás: kedd kivételével minden nap 10 és 18 óra között)