Vizuál

Sylvia Plachy: "A rossz szagokhoz jó emlékek fűznek"

2015.03.07. 06:58
Ajánlom
Az ellenfény vízesésszerűen lágyítja meg a beállításait, a fátyolos gőztől tejszerűvé lesznek, a kompozíciókban kanyargó füsttől pedig álomképekhez válnak hasonlóvá Sylvia Plachy fotói. A világhírű fotóművész szemben ül velem, a Mai Manó Ház Napfényműterméből halk jazz szivárog felénk, időnként kalapácszaj üti félre az ütemet, körülöttünk egy félig installált kiállítás képei. INTERJÚ

- Andalító, otthonos nyugtalanság árad a képeiből. Ha a Nap süt is, a nagyításain mintha ősz lenne mindig. Ez a kicsit torz, elmosódott világ Közép-Európára emlékeztet engem, magamra, magunkra ismerek benne. Azt hiszem, mi valamiképpen ilyenek vagyunk...

- Csak ti vagytok ilyenek szerinted? Elvégre én is innen származom...

- Éppen ez az! Lehetséges, hogy ezt a látásmódot innen vitte magával? De pontosan mi az, amit látni, fényképezni szeret?

- Sosem a tárgy, vagy a felület érdekel. Azt keresem, ami alatta bújik meg. A lelket és az érzést, ami Nina Simon hangjában ugyanúgy ott van, mint egy álmos délutánban, vagy két combban, amik egymáshoz simulnak. Nem fejből, hanem szívből fényképezek. Szeretem azokat a képeket, amiket a falakon és a földön látsz, és azt hiszem, igazad lehet. Ez a cigarettafüstös, szomorkás, szeles homályosság innen ered valószínűleg. Kelet-európai. Bennem, velem van születésem óta. A gyerekkoromra emlékeztet. A fotóimmal pedig azt keresem mindig, ami ismerős, ami otthonos. Képeket készítek ugyan, de nekem igazából az a fontos, ami nem látszik. 

- Nekünk mintha mégis megmutatkozna, áttetszene. Tudja, A Grand Budapest Hotel című film jut eszembe. Amióta megnéztem, folyvást azon gondolkozom, hogy vajon egy amerikai, vagy akár egy nyugat-európai néző ugyanúgy látja-e Zweig vászonra vitt világát, mint ahogy mi látjuk. Ugyanez merült fel bennem az Ön fotói kapcsán is. Egy New York-i galériában ugyanúgy előtűnnek a nem látszó részletek Sylvia Placy képein, mint itt, Budapesten?

- Azt hiszem, akik értik a képek nyelvét, azok számára igen, bár az „új emberek" számára már aligha. Őket annyi kép veszi körül, hogy egyszerűen nem látják már a képeket. A frizurát, a ruhát, esetleg az éleket nézik csak, de egészében nem értik, amit a fotó mesél. Engem a film kapcsán, amit említesz, az lepett inkább meg, hogy Wes Anderson hogy tudta Kelet-Európát ilyen pontosan megragadni. A saját szűrűjén keresztül láttatja persze - színessé, humorossá, könnyűvé varázsolja -, de akkor is szédületes, hogy ez a texasi fiú mi mindent megértett belőlünk.

- Ha már filmek, engem számos fotója Tarkovszkij világára emlékeztet, máskor pedig Kusturica nevet rám vissza a képekről.

- (Mosolyog.) Tarkovszkij és Kusturica. Érdekes, hogy őket mondod, mindkettejükkel találkoztam. Izgalmas alkotók.

- Persze, de nagyon különbözőek. A kiállításon mégis jól megférnek egymás mellett.

- Ez a tárlat célzottan ide készült, és úgy alakítottuk ki, hogy mindegyik teret egy-egy érzés határozzon meg. Ezek között lehetnek olyanok, amik - ahogy te mondod - Tarkovszijra, vagy Kusturicára rímelnek. Többször jártam már a Mai Manó Házban, s amikor a tárlathoz válogattam a képeket, tudtam jól, hogy melyik szobának milyen a kisugárzása, hangulata, mi hova illik. Mindegyik terem egy-egy fejezet most a nagy egészből, amit a Mikor lesz holnap című kiállítás jelent.

- A termeken belül kialakulnak sűrűbb és lebegősebb részek, könnyedebb és súlyosabb szekvenciák. Ha minden szoba egy fejezet, a fotók akkor egy-egy mondatot jelentenek?

- Minden kép önálló, egész. Szerkezet és hangulat, értelem és szépség egysége. Hasonlít a mondathoz, igen. Egy kiállítás megépítése pedig olyan, mint a mondatokat úgy tenni egymás mellé, hogy azok koherens fejezetté, összességében pedig egy tiszta, izgalmas könyvvé álljanak össze. Mindegyik kép egy halk haiku, de akkor jó a kiállítás, ha ezek a rövid költemények együtt, egymást felerősítve, szimfóniaként, vagy éppen operaként is képesek megszólalni.

- Amikor itthon jár, törekszik rá, hogy írja tovább ezt az opuszt? Érik még új inspirációk errefelé?

- Tizenhárom éves voltam, amikor elmentünk Magyarországról. Óriási űr maradt bennem. Hiányzott a táj, a barátaim, a világ, amit épp kezdtem megismerni. Amerikában viszont idegen volt számomra minden. Először nyolc évvel később tértem haza, és igyekeztem képekkel tölteni fel a bennem lévő hiányt és átlátszó filmen elvinni valamit magammal innen. Sikerült is, de a múltba tekintés, a Kelet-Európa-nosztalgia és a honvágy visszatér azóta is minden könyvemben. Az Önarckép hazatérő tehenekkel című album összegzi azt, amit erről a vidékről gondolok. Azzal a kötettel - azt hiszem - lezártam magamban a történetet. Igaz, azóta is folyton új képeket keresek. És amikor jövök, fotózok most is, de egyre kevesebb témát találok már. Tudod, ahogy idősödünk, igyekszünk szikárabban fogalmazni. Egyre kevesebb képpel, egyre kevesebb mondattal beszélni. Talán ugyanazt a fejezetet írom most is, mint régen, csak szigorúbban válogatom hozzá a szavakat.

- Ha a szavak fogynak is, az illatok megmaradnak. Látszanak szinte a képein. Érdekelne, hogy milyen illatokra, szagokra emlékszik vissza a gyerekkorából.

- A szén és a rossz cigaretta füstje, az akácfa virága és a konyhából jövő ételszag. A rossz szagokhoz általában jó emlékek fűznek, mert valahogy mindig a holnap ígéretét hordozták magukban. A holnap állandóságot ígér, de változást is hoz. Ezért választottuk a kiállítás címéül azt a mondatot, amit gyermekkoromban, lefekvés előtt kérdezgettem édesanyámtól: Mikor lesz holnap?

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Jazz/World

Engedd, hogy a dolgok megtörténjenek veled! – születésnapi beszélgetés Horgas Eszterrel

„Úgy érzem, másképp fuvolázom. Mást gondolok minden egyes hangról, mint korábban” – vallotta meg interjúnkban Horgas Eszter, aki A nő arcai címmel ad koncertet – Koós Réka társaságában – augusztus 2-án, a Városmajori Szabadtéri Színpadon.
Könyv

Több mint tizenöt év kutatás és felkészülés előzte meg Grecsó Krisztián új regényét

Novemberben jelenik meg a József Attila-díjas író, költő legújabb, Apám üzent című család- és identitásregénye, amelyben a szerző a családi múlt felkutatására tesz kísérletet.
Színház

Elhunyt Dobos Ildikó színművész

A Jászai Mari-díjas színművész hosszan tartó betegség után, 82 éves korában hunyt el. Drámai erejű alakításaira az eszköztelenség, a szereppel való teljes azonosulás volt jellemző.
Klasszikus

Huszadik alkalommal rendezik meg a Crescendo Nyári Akadémiát

Július 21-én kezdődik a 20. Crescendo Nyári Akadémia és Fesztivál, melyre rekordszámú hallgató jelentkezett, hogy a mesterkurzus és fellépéseik által fejlődhessenek, és közösen ünnepelhessék a jubileumi eseménysorozatot.
Vizuál

A közelmúlt legjobb francia filmjeit vetítik a Tabánban

Franciadrazsé címmel egyhetes vetítéssorozatot tartanak a budapesti művészmoziban, ahol az elmúlt időszakban bemutatott alkotásokat, köztük vígjátékokat, romantikus történeteket és feszült thrillereket is láthat a közönség.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Vizuál kritika

Pixelekbe zárt generáció

Jane Schoenbrun szemkápráztató vizualitással, egy egészen különleges, mégis átélhető allegórián keresztül képes beszélni az identitáskeresés és a média viszonyáról. I Saw the TV Glow kritika.
Vizuál ajánló

Tengerparti hangulat a Várkert Bazárban

A kötetlen nyáridő hangulatát és a vízpartok harmóniáját mutatja be festészeti remekművek segítségével a Várkapitányság és a Magyar Nemzeti Galéria közös, Nyár a parton – Folyók, tavak, tengerek magyar ecsettel című szabadtéri kiállítása.
Vizuál ajánló

A közelmúlt legjobb francia filmjeit vetítik a Tabánban

Franciadrazsé címmel egyhetes vetítéssorozatot tartanak a budapesti művészmoziban, ahol az elmúlt időszakban bemutatott alkotásokat, köztük vígjátékokat, romantikus történeteket és feszült thrillereket is láthat a közönség.
Vizuál hír

Falfestmény őrzi majd a II. kerületben Szenes Hanna emlékét

Új, ezúttal történelmi témájú akcióval jelentkezik a Színes Város Csoport. A tűzfalfestmény megalkotásával Szenes Hanna, a mártírhalált halt költő és ejtőernyős előtt tisztelegnek.
Vizuál ajánló

Nyaralástörténeti kiállítással nyílt meg a balatonfüredi Esterházy-kastély, amely újra régi fényében látható

A közelmúltban átadott Esterházy-kastély állandó kiállítása mélyebben foglalkozik a város kultúrtörténetével, minden oldalról körüljárva a gyógyvíz és a köré épült komplex gyógyászati központ múltját.