Vizuál

Szabó-Lencz Péter: "Bárhol Budapesten ott hever a téma"

2013.01.17. 07:07
Ajánlom
Az urbanizmus nevű, manapság egyre izgalmasabb fogalomhoz rengeteg minden tartozik - köztük például Petyka, vagyis Szabó-Lencz Péter képzőművész. Nem mindig a street art körül mozgolódott: tanult cukrásznak, színésznek, zenésznek. Most ragaszt, fúj, fényképezik, fest és digitális grafikai tervezéssel üti el az idejét. A Budapest Avantgarde blog szerzőjeként 2011-ben Goldenblog díjat nyert: Petyka művészként művészeket támogató funkcióval is rendelkezik. Legutoljára ősszel, a Design Hét keretén belül szerepelt csoportos kiállításon a Vakum Design Shopban.

- Nyilatkoztad korábban, hogy Budapest a múzsád. Ez továbbra is így van?

- Igen. Nem kell messzire menni, legyen az belváros vagy külváros, bárhol Budapesten ott hever a téma. Épp elég inspirációt és ötletet ad ahhoz, hogy kiéljem magamat. Akármennyire is koszos, látom benne a szépséget: az utcákban, az épületekben, a szórakozóhelyekben, egy omladozó falban vagy egy összefirkált felületben.

- Vannak kedvenc helyszíneid?

- Régen, amíg be nem kényszerült zárni, a Hegedű utcai Tűzrakteret szerettem nagyon. Olyan foltja volt Budapestnek, amire szükség volt. Most a Madách tér szomszédságában, a Telepen koncentrálódik sok minden, a Corvintetőn is rendszeresen megfordulok, a MüSzi is kiváló kezdeményezés. A hetedik kerületet, az egész negyed pezsgését, a régi szocreál épületeket mind szeretem.

- Emiatt maradsz itthon? Vagy gondolkodsz külföldben?

- Több barátom is kérdezte, hogy miért nem próbálom meg külföldön. Tisztán még magamban sem látom a választ. Rossz időszak van mögöttünk, és ki tudja mi várható a jövőben. Gazdaságilag nyomorult a helyzet. Ennek ellenére én itt élek, és nem hiszem, hogy kint könnyebb lenne. Szeretem a fővárost minden nyűgével, bajával együtt, itt vannak a barátaim, a családom. Lehet, hogy jobb karrier lehetőség adódna kint, de úgy érzem, sokkal több a veszteni valóm azzal, ha elmegyek. Inkább próbálok itthonról, az online lehetőségeket is kihasználva külföldre nyúlni.

- Hogyan készülnek el a munkáid? Keveredik a számítógép előtt ülő és a vászon előtt álló technika?

- A digitális munkáim alapja mindig saját fotó. Még nem kevertem a grafikát a fotográfiával, de jó, hogy belekérdeztél, éppen ez a tervem. Az eddig látott fotókból készült digitális kollázsokat szeretném absztrakt, geometrikus alakzatokkal keverni. Szeretnék még inkább elrugaszkodni a valóságtól - nem kell feltétlenül felismerni a pontos helyszínt egy munkán. Vásznon hasonlóképpen egy egységes irányvonalat keresek: olyan felületet szeretnék megteremteni, ami egész Budapestre jellemző. A lelakott, szétplakátozott, az idő által kikezdett felületeket reprodukálni, előtérbe hozni. Mostanában például gyűjtöm az utcai plakátokat, lekapargatom őket. Ezeknek, a fotólenyomatoknak és az absztrakt, geometrikus alakzatoknak a kombinációjával tervezek új vászonképeket készíteni.

- Az urbánus, street art közeli világ itthon nem a mainstream kultúra része, pár munkádat a Való Világ ötödik szériájában viszont rengetegen láthatták a villa részeként. Mennyiben volt így más dolgozni?

- Az volt a szerencsém a Való Világ projektnél, hogy egy nagyszerű tervező csapattal ismerkedtem meg: Szegő Gábor és Ternovszky Zita belsőépítészeti stúdiójával, a Moodoo Designnal dolgoztam. Az utolsó pillanatban csöppentem bele a csapatba. Már megvoltak a tervek a hálószobába is, de úgy látták, fel lehetne dobni az én képeimmel, mert nagyon hasonlítanak a munkáim az ő koncepciójukhoz. Hihetetlenül kreatívak és rugalmasak voltak - azon kívül, hogy tartanom kellett a pontos méreteket és egyfajta színkompozíciót, teljesen szabad kezet kaptam. Óriási dolog volt, hogy hat hónapon keresztül elérhetőek voltak a munkáim televízión keresztül.

- Sok helyen lehet olvasni rólad, hogy 2009 körül volt a váltás, ami elvitt e felé az urbánus világ felé. Volt egy isteni szikra pillanat?

- Egy időben sokat utaztam vasútvonalak környékén, a tízedik kerületből Rákoskeresztúr felé. Télen, körülbelül ilyen időben, amikor minden kopár, és hallani a monoton, fémes gyárzúgást, egyszer csak felcsillant a szemem. Ez lehetett az ihlet: amikor beugrik, hogy úristen, valami ilyesmit kerestél. Hirtelen meglátod azokban a dolgokban az inspirációt, amik mellett korábban elmentél. Akkor kezdtem a gyárak, a lepukkant területek felé menni. Ha ilyen helyeken jársz, akkor evidens, hogy az ember és az idő által kikezdett felületeket látsz meg - rajtuk a jókora adag történelemmel. Ugyanígy találkoztam az utcai művészettel, graffitivel, street arttal. Szépen lassan mindez elkezdett beivódni a bensőmbe, aztán a külvárosi gyárakból a belváros felé orientálódtam.

- Ha a te kezedben lenne a döntés, az inspiráció felhasználása mellett mit kezdenél még az elhagyott ipari helyszínekkel, gyárépületekkel? Sok olyan példa létezik, ahol művészeti csoportok kezdtek bevonulni ilyen területekre.

- Igen, ha statikailag jó állapotban vannak - legyen akár évek óta romos -, létre lehetne hozni például loftokat, stúdiókat művészeknek, kulturális intézménnyé alakítani a helyeket. Rendszeres kiállításokkal, koncertekkel, workshopokkal - sok ilyen kezdeményezés van a belvárosban, ezeket ki is lehetne vinni. A falakat legalizálni lehetne, hogy festhessenek rá - ebből is nagy hiány van.

- Az urbán szubkultúrához közel álló Jankovits Barnabással 2011 decemberében beszélgettünk a PortfolioPoints kapcsán. Akkor arra a kérdésre, hogy miért nincsenek külföldről ismert street art negyedek Budapesten, válaszában a városvezetési rugalmasságot hiányolta. Te hogyan látod ezt?

- Nagyon hasonlóan. Megszámolhatatlan tehetség él ebben az országban, nem ezzel van a gond. Vannak ismerős művésztársaim, akik rendszeresen megjelennek külföldi médiumokban, ilyen például Fat Heat, Mr. Zero vagy Nikon One. Itthon leginkább a kezdeményező készség hiányzik azokból az emberekből, akiknél döntési jog van.

- Kikre gondolsz?

- Akik projektek mögé tudnának állni. Önkormányzatokra, mecenatúrára, cégekre. A tűzfalfestéssel is foglalkozó Suppré-Neopaint vagy a Színes Város például tök jó, mégis úgy érzem, hiányzik a támogatás. Ahhoz, hogy a művészek fel tudják festeni a saját világukat a falakra, pénz kell. Egy művész nem tud trélert, emelőt szállítani. Akár egy márka, egy divatcég, egy vállalkozó falakat adhatna a saját gyárterületén belül vagy kampányokhoz hívhatna meg alkotókat. Persze mindenki pénzszűkében van, az önkormányzatok sem nyitottak. Nem néznek körül, nem látják, miben élnek. Lisszabonban például van egy művészeti projekt, ami megvalósította, hogy elhagyatott épületek falaira lehessen legálisan festeni szervezett körülmények között. Akár vissza is forgatható a befektetett pénz, ilyen terület lehet a street art turizmus.

- A két irány, amit említettél - az önkormányzatok vagy a vállalkozásoktól kapott segítség - legális. A street art világához viszont értelemszerűen kötődik az illegális festés.

- Igen, él ez az illegális vonal is, sokan festenek, ragasztanak, plakátoznak, de nem születnek monumentális, látványos dolgok. A street art az életünk része lett, elkerülhetetlenül betört hozzánk is. Ugyanakkor oktatás helyett, hogy az emberek lássák a különbséget a vandalizmus és a street art között, mindenféle eszközzel, komoly bírsággal, már börtönnel is igyekeznek tiltani. Ez talán azt is visszafogja, aki szívesen csatlakozna. Legálisan kellene segíteni, például kerületi önkormányzati pályázatokkal, vagy művészeket is fel lehetne kérni látványtervek készítésére. Pompázatos helyszínek jöhetnének létre.

- 2011-ben kapott Goldenblog díjat az általad szerkesztett Budapest Avantgarde. Azóta is hasonló vonalak mentén vezeted, mint addig?

- Igen, ugyanúgy követem a külföldi oldalakat, itthon pedig megpróbálok minél nyitottabb szemmel járni és sok hazai példát beemelni. Elindítottam egy sorozatot, ahol magyar alkotókat mutatok be, inkább képekkel, mint szöveggel. Néha beesnek kérések, hogy kisfilmet vagy zenét népszerűsítsek - nyitott vagyok, lehet keresni. Talán 2011 óta kicsit vesztettem a lendületből, és néha kezdem úgy érezni, hogy egyedül kevés vagyok hozzá.

- Nemrég nyílt meg a magyar street art szcénát bevonó Banksy-esemény. Mit gondolsz a bemutatásról?

- Nem láttam még sajnos, de mindenképp el fogok menni. Viszont - ugyan a street artnak az utcán a helye - örülök, hogy egy nagy intézmény befogadta a műfajt és felkért utcaművészeket. Lehetőséget adott, ez egy klassz dolog, ilyenek is kellenek.

- Azt mondod, a street artnak az utcán a helye de jó, ha intézménybe kerül? Egymás mellett megférnek ezek az irányvonalak?

- Kérdés, hogy mennyire jó falak közé zárni, galériákba tenni a street artot. Alapvetően utcára való, ott kommunikál, ez a lényege. Ugyanakkor ha valaki tehetséges, aktív és jó dolgokat csinál, miért ne lehetne bemutatni intézményesített körülmények között? Ahhoz, hogy valakinek megismerjük a munkáit élőben, sokat és nyitott szemmel kell járni az utcákon. Jó, ha egy street art művész kiállít: tüzetesebben meg lehet nézni a képeit, felfigyelhetnek rá. Lehetnek keresett művészek is a street artosok. Kint szerintem megfér egymás mellett, ha egy utcaművész az egyik héten megfest valamit a városban, a következőn pedig megnyitója van egy los angelesi vagy londoni galériában. Ez képes oda-vissza működni. Van például egy fiatal srác, aki mostanában szétküldi a belvárost - mindenfelé Taper graffitiket és tageket látni. Szívesen megnézném, ő például mit hozna ki egy nagyobb feszített vászonra. Simán elmennék a kiállítására, lehet, hogy fizetnék is egy munkájáért, mert jól nézne ki a lakásomban. Miért ne?


Néhány weboldal, amit Petyka követ: Arrested Motion, FatCap, Juxtapoz, MashKULTURE, Nuart, Rabbit Eye Movement, Street Art News, The Seventh Letter, Very Nearly Almost

A teljesség igénye nélkül néhány magyar művész, akiről a Budapest Avantgarde-on lehet olvasni: Break One (CFS), Fat Heat (CFS), Mr. Zero (CFS), Obie One (CFS), Fork (AFX), Kast (AFX), GG, Miss KK, Nikon One, 1000%

A teljesség igénye nélkül néhány külföldi művész, akiről a Budapest Avantgarde-on lehet olvasni: Banksy, Blu, C215, Conor Harrington, Dabs Myla, El Mac, Erica Ilcane, EVOL, Flying Förtress, Interesni Kazki, Lucy MacLauchlan, MadC, Malarky, Nychos, Phlegm, Pose, Retna, ROA, Slinkachu, Space Invader, Tilt, Vizie, Witnes

Petyka weboldala, ahol megvásárolhatóak művészi nyomatai: www.petyka.com

Programkereső

Legolvasottabb

Színház

Nincs lezárva – kritika Az ember tragédiája 2.0-ról

Ilyet még nem láttunk. Éva a Titanic első tisztjével, Ádám a nagyváradi gettóban, Lucifer a spanyol kommunista párt főtitkáraként. Aztán mindhárman fennakadnak egy csendes-óceáni szemétszigeten. Négy kortárs író variációja Az ember tragédiájára.
Vizuál

„Járt-e Cecile a Török utcában?” - film készült a Kék rókából 

A megújuló Duna televízióban látható először Herczeg Ferenc legnépszerűbb művéből, a Kék rókából készült egészestés romantikus játékfilm. Pacskovszky József filmes adaptációja a '30-as évek Budapestjén játszódó izgalmas szerelmi történet közepébe, egy „modern házassági sokszögbe" repít vissza.
Plusz

Egy koncert erejéig ismét összeáll az Amadinda

Január 22-én egy exkluzív koncert erejéig ismét összeáll az Amadinda Ütőegyüttes, hogy a Műcsarnok Prima díjas kiállítója, Barabás Márton tárlatvezetését gazdagítsák a Magyar Kultúra Napján.
Zenés színház

Egy halálraítélt utolsó percei – Újra műsoron Jake Heggie operája, a Ments meg, Uram!

Mindössze egyetlen élő előadást ért meg a járványhelyzet miatt az Opera tavalyi kortárs bemutatója. Január 21-től ismét a közönség elé kerül Jake Heggie-nek az azonos című film története alapján készült operája, a Ments meg, Uram!
Klasszikus

„A csúcsbarokk leginkább félreismert zeneszerzője” – Beszélgetés Vashegyi Györggyel

Egy elfeledett alkotó, aki a legnagyobb mesterekkel lehet egyenrangú, évszázadokon keresztül előadatlanul szunnyadó remekművek, melyek a közismert alkotásokat is új megvilágításba helyezhetik – Vashegyi Györggyel a Cziffra100 keretében tartott, január 26-i koncert kapcsán beszélgettünk.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Vizuál ajánló

Szombat estig szabadon nézhető a Serge Gainsbourg-ról készült életrajzi film

Joann Sfar 2010-es filmje Serge Gainsbourg, a minden ízében rendhagyó és polgárpukkasztó művész, énekes, dalszerző, költő, filmrendező életútját eleveníti fel. A sok-sok zenei betéttel és letagadhatatlanul franciás hangulattal készült alkotás január 22-ig látható a Médiaklikk.hu oldalán.
Vizuál interjú

„A traumatizált ember nem tud meggyőző lenni” – új magyar film az erőszak hatásáról

Aktuális és fontos kérdéseket feszeget Lőrincz Nándor és Nagy Bálint első játékfilmje, a Legjobb tudomásom szerint. Az év vége meglepetésfilmje a szexuális bántalmazás hatásait állítja középpontba – rendhagyó módon nem az áldozat, hanem annak férje szemszögéből. Interjú az alkotókkal.
Vizuál hír

Így gondolkodnak a fiatal animációsok – Jön a 7. Animascope

Két év kihagyás után újra itt az Animascope, melyen a Budapesti Metropolitan Egyetem animáció szakos hallgatóinak legfrissebb munkáit láthatja nagyvásznon a közönség.
Vizuál gyász

Síbalesetben elhunyt Gaspard Ulliel francia színész

A 37 éves művész az Alpokban szenvedett súlyos balesetet síelés közben, adta hírül a telex.hu az AFP értesüléseire hivatkozva.
Vizuál interjú

„A legegyszerűbb dolgokat megfesteni a legbonyolultabb”

A szilágysomlyói születésű Jovián György huszonöt alkotása tölti meg realista jellegű kifejezőerővel a Pesti Vigadó hatodik emeletét a 2021. december 10-től 2022. január 30-ig terjedő időszakban. A kiállított alkotások kapcsán Zuh Deodáth-tal, a tárlat kurátorával beszélgettünk.