A BJC-ben kiállított képek egyszerre láttatják a természet és a geometria tökéletes formáit, az eltérő perspektívák, a semmibe, mégis a mindenségbe vezető lépcsők, rámpák, gúlák, boltívek, kupolák, ablakok és ajtók mindig újabb értelmezési lehetőségeket nyitnak meg. A gyakran szürreális terek alaprajzai egyszerre elképzeltek és idealizáltak, ám perspektivikus ábrázolásuk mindig magában hordozza a valószerűség elemeit is. Vásárhelyi Antal Szakrális terek, Belső architektúra és Tér architektúra kiállítása a Műcsarnokban augusztus 25-ig látható, míg az ezzel párhuzamosan futó, ingyenes „szatellit-kiállítás” a Budapest Jazz Clubban augusztus 30-ig látogatható.
Vásárhelyi Antal 1950-ben született Szatmárnémetiben. 1979-ben telepedett át Magyarországra, 1979-82 között megszakításokkal a budapesti Fiatal Művészek Klubja művészeti vezetője volt, kiállítások szervezésével, társművészeti programok rendezésével foglalkozott. A 80-as évek közepén részt vett a Kísérleti művészet és a Művészet ma I-III. nemzetközi kiállítások megszervezésében. 1988-ban a Hiány című társadalmi és művészeti folyóirat szerkesztője lett,
a lapnak jelentős szerepe volt a politikai és művészeti pluralizmus megteremtésében Magyarországon.
1998-ban megszervezte a Hommage a` M. C. Escher című kiállítást, 1999-ben az UNESCO és az ICSU támogatásával a Tudomány a művészetben – művészet a tudományban című tárlatot.
Vásárhelyi Antal Szakrális terek, Belső architektúra és Tér architektúra című kiállítása a Budapest Jazz Clubban (Fotó/Forrás: Budapest Jazz Club)
Nagyméretű, geometrikus, többnyire fekete-fehérben komponált, a leggyakrabban architektonikus elemekből építkező lapjait M. C. Escher illuzionisztikus térformálásának hatására utaló megoldások jellemzik, az elvont formákat gyakran figurális részletekkel társítja, a tárgyilagos, hűvösen elemző hang ironikus vagy drámai mozzanatokkal gazdagodik.
Fazakas Réka, a kiállítás kurátora szerint Vásárhelyi Antal elképzelt, szakrális vagy titkos terei, ábrázolt kompozíciói
egyszerre láttatják a természet és a geometria tökéletes formáit, a teljességet és a részleteket, modellezve a világmindenséget.
„A letisztult struktúrák alapja a szigorú, mértani pontossággal kiszerkesztett felépítés. A sokszorosan tagolt, tökéletes precizitással megtervezett, szimmetrikus vásznakon és grafikákon az aranymetszés szabályszerűségei teremtenek harmóniát, képviselve az örök értékeket. Az egyedi technikákkal alkotott munkákban gyakran egymást fedve jelennek meg a felülről vagy belülről megmutatott alaprajzok, a mélységek, magasságok és a különféle dimenziók. Az eltérő perspektívából láttatott terek, a semmibe, mégis a mindenségbe vezető lépcsők, rámpák, gúlák, boltívek, kupolák, ablakok és ajtók mindig újabb értelmezési lehetőségeket nyitnak meg. Az eszményi idomokból, a platóni testekből: a négyzetből, a körből és az egyenlő oldalú háromszögből kiinduló formák a szakrális terek isteni attribútum jelölői lesznek. A körzővel és vonalzóval ábrázolt Teremtő egyszerre alkot és igazgat, miközben tervez és formál. A szakrális terekre jellemző vallási jelképek együttesen tűnnek fel a festményeken és a grafikákon, kifejezve a különbözőségekben rejlő egységet, az eltérő létállapotokat, az élet és a halál szimbólumait, a fent és a lent világát, illetve a férfi és női attribútumok összekapcsolódásait.
A gyakran szürreális terek alaprajzai egyszerre elképzeltek és idealizáltak, ám perspektivikus ábrázolásuk mindig magában hordozza a valószerűség elemeit is
– fogalmaz a kurátor.
A Szakrális terek, Belső architektúra és Tér architektúra című sorozatok elemeiből összeálló kiállításon az építészeti struktúrák kiemelt szerepet kapnak, amely igazodik a Műcsarnokban egyidejűleg látható III. Építészeti Nemzeti Szalon és kísérőtárlatainak – Csete György és Kós Károly munkásságát bemutató – anyagához.
További részletek a Budapest Jazz Club oldalán.
Támogatott tartalom
Fejléckép: Vásárhelyi Antal Szakrális terek, Belső architektúra és Tér architektúra című kiállítása a Budapest Jazz Clubban (Fotó/Forrás: Budapest Jazz Club)
hírlevél
