A 140 képből álló, az 59 évesen 2007-ben elhunyt művész egész életművét felölelő kiállításra a világ minden tájáról érkeztek alkotások. A tárlaton gyakorlatilag a karrierje első felének valamennyi művét sikerült összegyűjteni és kiállítani: a kék korszak minden alkotása és a rózsaszín nagy része is megtalálható a Palau Gomis termeiben, akárcsak az utolsó alkotói korszakának fontosabb munkái.

Sándorfi (Fotó/Forrás: Meam/Facebook)

A kiállítás zárásaként, a harmadik emeleten újraalkották a festő műhelyét is, melyet Sándorfi eredeti tárgyaival rendeztek be. Megtalálható a festőállványa és az utolsó, befejezetlen műve, a palettái, ecsetei, festékei, akárcsak a munka közben viselt kimonói és a projektor, amit a fotók kivetítésére használt. Utóbbira azért volt szükség, mert a festőt zavarta, ha bárki, akár egy modell is jelen van, miközben dolgozik. Ugyan ez az oka annak is, hogy számos esetben önmagát festette. Emellett második korszakában gyakori modellje volt két lánya Ange és Eve.

Az autodidakta festő    egyedi    stílusát hiperrealisztikusnak is nevezeték, képeiről ő maga azt állította, hogy nem klasszikus témákat fest, klasszikus modorban.

Sándorfi Ange, a művész lánya elmondta, hogy a múzeum teljesen személyes hangvételű tárlat létrehozására törekedett. A kiállítás elsősorban nem a művészvilágot kívánja megszólítani, hanem a közönséget és főleg a rajongókat. 

A MEAM tárlatának célja, hogy megismertesse a szélesebb közönséggel is Sándorfi István munkáit. A művész a nyolcvanas-kilencvenes években a világ nagy galériáiban állított ki, ezt követően azonban eltűnt a közönség szeme elől, annak ellenére, hogy a szakértők és a kollégák az egyik legtehetségesebb művésznek tartották.