Ingmar Bergman A nap vége (Smultronstället) forgatása közben (1957) (Fotó/Forrás: wikipedia)

Száz éve, 1918. július 14-én Uppsalában született Ingmar Bergman Oscar-díjas svéd filmrendező, író, forgatókönyvíró. Apja lutheránus lelkész, imádott édesanyja ápolónő volt. (2011-ben Bergman egyik unokahúga könyvében azt állította, hogy bizonyos DNS-vizsgálatok szerint a rendező nem vér szerinti gyermeke volt szüleinek, a kórházban elcserélték, de pontos részletek nem láttak napvilágot ezzel kapcsolatban.)

Bergman egész életét meghatározta a családi ház szigorú, puritán légköre. Mindennapos tapasztalata volt az elfojtás, a bűn-bűntudat-büntetés, a szorongás megélése, amelyet már gyermekként a képzelet eszközeivel próbált oldani. Kiváló alkalom volt erre a száz ólomkatonáért cserélt vetítőgép, később pedig az általa eszkábált bábszínház, ahol Strindberg-darabokat mutatott be.

A stockholmi egyetemen képzőművészetet és irodalmat tanult, közben amatőr társulatokban játszott és rendezett, filmforgatókönyveket írt. 1944-ben a Helsingborgi Városi Színház igazgatója lett, rendezett Göteborgban, Malmőben, 1963-66-ban igazgatta a stockholmi Dramatent. Az 1960-as évek elejétől kezdve élete nagy részét a Gotland partjaitól nem messze fekvő Farö szigetén töltötte, ahol több filmjét is forgatta.

Ingmar Bergman a Malmöi Városi Színházban rendez 1958. (Fotó/Forrás: wikipedia)

1976 januárjában Strindberg Haláltáncának próbája közben adócsalás vádjával letartóztatták, és bár a vádak alól később sikerült magát tisztáznia, mély depresszióba esett, úgy érezte, soha többé nem rendezhet. Elhagyta Svédországot, Münchenbe költözött, ahol a Residenztheater rendezője lett. Hazájába csak 1984-ben tért vissza, és ismét a Dramaten tagja lett.

Klasszikusokat és modern darabokat egyaránt színre vitt, Strindberg mellett Ibsent, Shakespeare-t, Moliere-t szerette. Remekül szót értett színészeivel, akik közül többen - Max von Sydow, Gunnar Björnstrand, Erland Josephson, Ingrid Thulin, Harriet Andersson, Liv Ullmann, Bibi Andersson - filmjeinek is állandó szereplői lettek.

- vázolta Bergman a két műfajhoz való viszonyát.

Első filmjét, a Válságot 1945-ben készítette, világhírűvé az 1957-ben Cannes-ban különdíjjal jutalmazott A hetedik pecsét, majd az ugyanebben az évben forgatott A nap vége tette. A hatvanas évek elejétől a svéd film összefonódott Bergman nevével, kialakultak az egyre inkább csak rá jellemző stílusjegyek,

A Trilógiaként emlegetett filmjeiben (Tükör által homályosan, Úrvacsora, Csend) először ábrázolta megrázó erővel az Isten- vagy bizonyosságkeresés csődjét, az emberi kapcsolatok felszínessé válását.

via GIPHY

A belső démonainkkal folytatott küzdelem a Persona és a Farkasok órája című alkotásainak témája, saját kamaszkori, a nácikkal szimpatizáló élményeit dolgozta fel a Szégyenben és a Németországban forgatott Kígyótojásban. A férfi-nő kapcsolat, a szeretetéhség és a szeretetre való képtelenség, az elfojtott szexualitás torzító hatása, a féltékenység romboló szenvedélye, a pőrére vetkőztetett lélek jelenik meg a Rítus, a Suttogások, sikolyok, a Szemben önmagunkkal, a Jelenetek egy házasságból képsorain, első angol nyelvű filmje, az Érintés is egy frusztrációkkal terhes szerelmi háromszöget visz színre. 1974-ben új felfogású operafilmet rendezett Mozart Varázsfuvolájából.

Ingmar Bergman (1918 - 2007) és Liv Ullmann színésznő egy sajtótájékoztatón Olaszországban (1968). (Fotó/Forrás: Keystone/Hulton Archive/Getty Images)

1983-ban elkészítette a - leginkább önéletrajzi ihletésű - Fanny és Alexander című filmjét, majd úgy döntött, végleg visszavonul a filmezéstől. Ezt követően forgatókönyveket írt, majd 2003-ban egykori élettársa, Liv Ullmann rávette, hogy megrendezze a Sarabande-ot, a Jelenetek egy házasságból "folytatását"; ez a film lett hattyúdala. Bergman több mint 60 filmet forgatott, 170 forgatókönyvet írt. 

2007. július 30-án hunyt el Farö-szigetén, aznap halt meg a filmművészet egy másik óriása, az olasz Michelangelo Antonioni is.

Ötször nősült, kilenc gyermeke közül Lena színésznő, Eva, Jan és Daniel rendező, Liv Ullmanntól született lánya, Linn Ullmann pedig író lett.

Forgatókönyveinek, önéletrajzi műveinek többsége magyarul is megjelent (Színről színre, Laterna magica, Legjobb szándékok, Vasárnapi gyerekek, Öt vallomás). 2002-ben filmekkel, kéziratokkal, levelekkel, fotókkal, rajzokkal teli archívumát a svéd filmintézetnek ajándékozta, ennek gondozására jött létre az Ingmar Bergman Alapítvány, amely a rendezőről szóló honlapot is üzemelteti.

Gunnar Fischer operatőr (a kamera mögött) a "vinnors väntan" felvétele közben, jobbra Ingmar Bergman, az ágyon Maj Britt Nilsson. (Fotó/Forrás: Wikimedia Commons)

Bergman az Urániában

Július 14-én az ELF Pictures és az Uránia Nemzeti Filmszínház egy közös esemény keretében két filmmel emlékezik meg a modern filmművészet kiemelkedő egyéniségéről. Az idei Cannes-i Filmfesztiválon két dokumentumfilmet is bemutattak a svéd alkotóról, ezek közül az egyik Jane Magnusson Bergman - A Year in a Life című munkája, amelyet most premier előtt láthat a közönség.

a Hetedik pecsét után A nap vége és a Szűzforrás, majd a trilógiaként számon tartott Tükör által homályosan, az Úrvacsora és a Csend. A filmben hozzátartozók, munkatársak, kutatók próbálják megfejteni e mágikus év és Bergman titkát, köztük a rendező egykori asszisztense, a magyar származású Katinka Faragó. 

Éppen ez előtt a korszak előtt, 1955-ben készült az Egy nyári éj mosolya című film. Ez lesz a július 14-i Bergman-est másik darabja. Mint romantikus vígjáték, elüt a rendező ouvre-jének meghatározó alkotásaitól, ugyanakkor szellemesen bonyodalmas és szerethető mű, amely nem véletlenül hozott nemzetközi hírnevet a rendezőnek. Bergman nagy csodálóját, Woody Allent is megihlette a Szentivánéji szexkomédiában.