„A pletykás nők zablája” – így nevezték a középkorban a szégyenmaszkokat, amelyeket inspirációs forrásként használt műveihez Rabóczky Judit Rita. A kovácsoltvasból készült fejkalodák a XVI. században, a Brit-szigeteken jelentek meg az „enyhébb vétkekért” járó büntetés egyik formájaként: a pletykálkodás, a bő beszéd vagy a hazudozás ilyennek számított, de
a párjukat megcsaló vagy a férjüknek visszafeleselő nőket is könnyen szégyenmaszk viselésére ítélhették.
Az első feljegyzés a skóciai Edinburgh városából való: egy bizonyos Teylifeyr Bessie-t azért kínoztak meg, és kötelezték szégyenmaszk viselésére (szó szerint Gossiper's Bridle, ami körülbelül annyit tesz magyarul, hogy a pletykálkodók zablája, kantárja), mert csalással és rágalmazással vádolták, mint utóbb kiderült, alaptalanul. Azokban az időkben a hasonló „bűnök” mellett a titoktartásra képtelen vagy a boszorkánysággal gyanúsított nőket is szégyenmaszk hordására ítélték. A maszkok utaltak viselőjük bűneire is: a pletykálkodó nők szájrészük előtt tölcsért hordó maszkokban, a hallgatózók óriási fülekkel, a hazudozók hosszú orrú vagy nyelvű fejkalodákban kényszerültek végig vonulni a tömegben. A Brit-szigetekről végül Európa-szerte elterjedtek a maszkok, a németek pedig tovább is fejlesztették: apró csengettyűt helyeztek a tetejükre, hogy még véletlenül se kerülhessék el a megszégyenítettek a járókelők figyelmét. Amellett, hogy
az eszköz viselése egy életre megbélyegezte az illetőt, a hordása közben enni, inni és beszélni sem lehetett, mert a száj kinyitása esetén a nyelvbe éles szögek fúródtak.
Néha órákon, de gyakran napokon keresztül kellett hordani a kalodát, és tűrni, ahogy az utcán végigvonulva az emberek leköpik, ordítoznak rá, és megdobálják ürülékkel. A barbár módszer az Amerikai Egyesült Államokban is elterjedt, a megszégyenítés ezen formája a XIX. századig létezett. Elképzelni sem szeretnénk, milyen fájdalmas élmény lehetett mindez.
Rabóczky barátait és ismerőseit kérte fel, hogy egy fotóperformansz erejéig vegyék fel az általa készített kovácsoltvas maszkokat, így az alanyok szerezhettek némi benyomást arról, milyen érzés lehetett viselni ezeket a szörnyű eszközöket. Hamarits Zsolt kamerája előtt – a művésszel egyetemben – olyan ismert alkotók pózoltak, mint Korniss Péter, Szabó T. Anna és Gergye Krisztián (aki a megnyitón az egyik maszkban adott elő táncperformanszt). Összesen huszonkét fényképet nézhetünk meg a B32 Galériában, ahol a kiállított maszkok egy részét már láthattuk a Godot Kortárs Művészeti Intézet 2021-es VASÉNEK című tárlatán, amely Rabóczky elmúlt másfél évtizedes pályafutását mutatta be. A fényképek önmagukban is beszédesek, ám szívesen meghallgattuk volna egy-egy rövid felvételen, milyen érzések keringtek a maszkot viselőkben. (A kiállítást megnyitó Szabó T. Anna megidézte beszédében, milyen érzés volt viselni a maszkot.)
Valamint arról is olvastunk volna, hogy
a fogókból, csapdákból, késekből és láncokból alkotott tizenhat fejkaloda vajon milyen gyarló emberi tulajdonságokra utal.
Ahogy a tárlat kurátora, Nagy T. Katalin – aki maga is belebújt egy maszkba – írja, „a hét büszt a nagyravágyó, öntelt parancsnoki magatartást” jelképezi. Mi pedig azon gondolkodunk, miért a hét főbűn ugrik be egyfolytában a hét büsztről, amelyek egyszerűen csak a Harcosok I-VII. címet kapták.
Rabóczky Judit Rita: Harcosok I-VII. (Fotó/Forrás: B32 Galéria )
Megfoghatatlan az a transzcendentális erő, amely Rabóczky remekműveiből árad: újabb és újabb kérdéseket vetnek fel bennünk a mit sem változó emberi természetről. Vajon hogyan él tovább szimbolikusan a szégyenmaszk, és az azt mozgató erő napjainkban? Talán a közösségi oldalakon arctalanul gyalázkodó, bántalmazó kommenteket írogatók nem hasonlóak-e ahhoz a csőcselékhez, akik a fejkaloda viselésére kényszerített nőket leköpdösték és ürülékkel dobálták a középkorban?
Eszünkbe jut erről Mérő Vera megnyilvánulása, amikor is március 23-án egy, az őt gyalázó kommentekkel teleírt ruhában vette át Az év hősnője díjat a Glamour-gálán.
Az eleganciával viselt kelmén gusztustalan, megalázó kommentek voltak olvashatók, amelyekről az aktivista, író így nyilatkozott Facebook-oldalán:
„A ruhámon látható szövegeket több száz nekem írt üzenet és rólam írt komment közül válogattam, akadtak cifrábbak is, csak azok túl hosszúak voltak. (…) Minden nő kaphat hasonló megjegyzéseket, aki nem láthatatlan. Mi, nők ugyanis gyakran ezt kapjuk válaszul, érvek helyett.”
Kiállításmegnyitó a B32 Galériában, a háttérben a fotókon: Korniss Péter, Nagy T. Katalin, Gaál József, Nagy Bernadette, Goda Gábor, Babinszky Csilla, Gergye Krisztián, Szurcsik József (Fotó/Forrás: B32 Galéria )
Rabóczky Judit Rita azt állítja a bemutatott a műveivel, hogy az emberi természet mit sem változott a középkor óta, mi pedig ezzel mélyen egyetértünk. Ami viszont változott, hogy
ma a nők kiállhatnak magukért, hallathatják a hangjukat, és reflektálhatnak az őket körülvevő világra.
Rabóczky az egyik, aki művészetével mindezt meg is teszi.
Rabóczky Judit Rita: Vasra Verve
Helyszín: B32 Galéria
Időpont: március 16.–április 14.
Fejléckép: Rabóczky Judit Rita (Fotó/Forrás: Hamarits Zsolt/B32 Galéria)
hírlevél
