Szelíd mondatok, megsemmisítő ítéletek

Van valami ősi, mágikus erő abban, amikor a nagy bölcs sétára indul, az emberek pedig köréje gyűlnek, hogy meghallgassák a meséit, gondolatait, kételyeit és persze legvégső ítéletét. Bizonyára tudja ezt Orsós László Jakab is, ugyanis az ő koncepciója alapján, Kárpáti György Mór rendezésében készült el Saját erdő címmel az a rendhagyó, kísérleti dokumentumfilm, amely során 65 percben korunk egyik legmeghatározóbb magyar írójának, Nádas Péter otthonába és gondolataiba nyerhetünk betekintést.

Kapcsolódó

„Örök kérdés, hogy aki öngyilkosságot követ el, az miért teszi” – interjú Kárpáti György Mórral

Megmagyarázható-e egy öngyilkosság? Milyen krízisei lehetnek egy mai fiatalnak? Ehhez hasonló kérdések állnak Kárpáti György Mór legújabb filmjének, a Jövő nyár középpontjában. A rendezővel a forgatási tapasztalatokról, a Z generáció kihívásairól, a magyar filmesek helyzetéről beszélgettünk.

A film alapját egy többnapos beszélgetés képezi, amelyet Simonyi Balázs és Kalmár Melinda készített a művésszel. A kérdések azonban nem hangzanak el, így tulajdonképpen Nádas Péter óriásmonológját hallhatja a néző. A film kísérleti jellege abból ered, hogy

Jelenet a Saját erdő című filmből (Fotó/Forrás: Cirko Film)

Helyette egy természetfilmnek is beillő látványvilág tárul elénk: Pálos Gergely szemet gyönyörködtető felvételein keresztül hol madártávlatból, hol már-már zavarba ejtő közelségből szemlélhetjük a gombosszegi erdő élővilágát. Megjelenik természetesen Nádas Péter legendás vadkörtefája, belenézhetünk a rajta tanyázó bagoly világító szemébe, láthatjuk, hogyan kúszik végig egy csiga a kertben ültetett káposzta levelein, hallhatjuk az időnként eleredő eső hangjait, bepillanthatunk az író dolgozószobájába, és többször is átélhetjük, hogyan számolja fel a világosságot az újra és újra leereszkedő éjszaka. Pálos Gergely képei, illetve Laurie Anderson zenéje remekül segítik a nézőt, hogy felvegye, elsajátítsa Nádas kontemplatív, folyton elemző tekintetét, és maga is elmélyedjen a természet harmóniájában.

Az ember hamar úgy érzi magát, mintha egy David Attenborough-filmet látna, legalábbis a felszínen:

És ez adja a film szinte egyetlen feszültségét. Látni a természet tökéletességét, és közben szembesülni az emberiség tévedéseivel, hibáival, vagy mondjuk ki, tökéletlenségével, olyan élmény, amit legfeljebb nagyjátékfilmekben szoktunk átélni.

Jelenet a Saját erdő című filmből (Fotó/Forrás: Cirko Film)

Aki rendszeresen követi Nádas Péter megszólalásait, azt bizonyára nem fogja váratlanul érni az író legtöbb gondolata: egyebek közt kapitalizmus és demokrácia kapcsolatáról, háborúról, emlékezésről, Európáról, a természet alkalmazkodóképességéről, ökokatasztrófáról és persze irodalomról elmélkedik. A film legszívszorítóbb pillanata azonban kétségtelenül az, amikor magáról, egész pontosan fiatalkori depressziójáról vall, valamint az öngyilkosság kísértéséről.

amelyen keresztül úgy rajzolódik ki Nádas Péter arca, hogy a művész szemébe csak az utolsó másodpercekben nézhetünk bele, miután több mint egy órán keresztül gyötörtek minket azzal, hogy elrejtették előlünk. A Saját erdő a leglátványosabb bizonysága annak, hogy a mindenkori nagy írók sokkal, de sokkal többek annál, mint olyasvalakik, akik szimplán csak történeteket találnak ki. A nagy írók az emberiség lelkiismeretét testesítik meg. Ők azok, akik helyettünk vállalják a szembenézést azokkal a kérdésekkel, amelyekkel mi magunk nem szívesen vetünk számot. Ezért érdemes beülni a moziba erre a különleges dokumentumfilmre. Na meg azért, mert egy órán keresztül Nádas Pétert hallgatni – egészen felemelő ajándék.  

Fejléckép: Nádas Péter (Fotó/Forrás: Máté Péter/Jelenkor Kiadó)