Gaál Kata 2017-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakán, azóta pedig számos csoportos és egyéni kiállításon mutatta be munkáit. Kísérletező, autonóm szemléletmódú alkotó, aki jellegzetes képi világot alakított ki. Sajátos kollázs- és montázstechnikájával a legkülönbözőbb anyagokat építi be aprólékosan kidolgozott alkotásaiba, részletgazdag, reliefszerű felületeket hozva létre. A műveket felépítő tárgyak és fotók kiemelt szerepet kapnak, hiszen a fő inspirációt jelentő, különböző élethelyzetekből és időszakokból származó emlékdarabok, melyek meghatározzák a munkákat, ezek segítségével rögzülnek és tárolódnak el.

A galéria közleménye szerint Gaál munkáit legtöbbször személyes tapasztalatai ihletik, így aktuális, mindenkit érintő kérdésekkel foglalkozik. A kiállításra kerülő új alkotások az eddig is jellegzetes társadalomkritikai hang mellett egy sokkal személyesebb perspektívát is megnyitnak a közönség előtt. A művész saját belső világának feltárása új jelentésszintként épül be a gyakran megjelenő témák mellé, mint a férfi és női szerepek, sztereotípiák jelentősége vagy az anyák és gyermekeik viszonya. Az önelemző, reflexív alkotásokon két párhuzamos világ jelenik meg: az emlékek dominálta, sokszor omladozó kép és az idilli, természetes közeg, melyek szoros kapcsolatban állnak egymással.

Tartalmi szinten is változatos nézőpontokat sűrítenek magukba az egyes alkotások. A hétköznapi realitás síkján megjelenik a bizonytalanság, különböző álmok és félelmek. Egyén és társadalom viszonyában a saját célok és a közösségi elvárások közötti feszültség bontakozik ki, egy transzcendens jelentésréteg pedig a lét értelmét keresi és annak megfogalmazására tesz kísérletet. A legújabb alkotásokat a művészet és a divat találkozása hatja át azáltal, hogy a Cakó márka kollekcióinak felhasznált anyagai új életre kelnek a képeken.

Gaál Kata: Más világ (Fotó/Forrás: Várfok Galéria)

Ugyancsak október végéig látogatható a Várfok Project Roomban Győrffy László kiállítása: a 2+2=5 című tárlat a művész eddigi legszemélyesebb és leginkább reflektív munkája, amely sajátosan hivatkozik George Orwell 1984 című regényére. Győrffy pszichedelikus disztópiájában 1984 nem feltétlenül csak a huszadik századi diktatúrák sötét kontúrjait jeleníti meg, hanem

Győrffy első ízben mutatja be tárlat formájában szöveg és fotó alapú kollázsait, amelyek a családi hagyaték részét képező Népszabadság lapok hasábjaiból (de)konstruálódtak. A Kolbásznapló / Hulladéknaptár olyan nemlineáris álhír-kollekció, ahol a nosztalgia melankóliáját folyamatosan átírja, eltörli vagy újrarendezi az apokaliptikus nevetés. A múlt, jelen és jövő egybeomlása jellemzi a Kiváló holttest akvarellsorozat folytatásának tekinthető nagyméretű vízfestményeket is: a kibogozhatatlan részletekben bővelkedő papírmunkák transzhistorikus kalandra csábítanak, időnként a szokásosnál komorabb monokróm útvesztők mentén.

A kiállítás egyetlen szobrászati műve egyszerre idézi meg Kurt Schwitters dadaista barkácsmunkáit és a konstruktivizmus örökségét, azonban Győrffy módszeresen aláássa a modernizmus utópiájának reményét: a matematika szépsége helyett a megismerés kudarcával szembesülhetünk, hiszen 2+2=5.

Fejléckép: Gaál Kata: Fejjel lefelé (Fotó/forrás: Várfok Galéria)