Január 24. és február 1. között mintegy 40 elismert külföldi alkotó érkezik Magyarországra, hogy részt vegyen a Budapest Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon (BIDF). A BIDF-en 60 film és 250 vetítés várja a nézőket. A főváros mellett több vidéki helyszínen (Békéscsaba, Debrecen, Eger, Győr, Jászberény, Kecskemét, Pécs, Szeged, Szombathely, Veszprém) zajlanak majd a programok.
További részletek a BIDF honlapján.
A dél-csehországi Sumava-hegység elhagyatott részén két férfi él egy farmon. František Klišík és Ondřej Klišík egypetéjű ikrek, első ránézésre lehetetlen megkülönböztetni őket: mindketten kopaszok, és még hosszú szakálluk is ugyanúgy csomósodik. Az egyetlen árulkodó jel a végtagok számában keresendő: František ugyanis egy balesetben elvesztette a fél karját, igaz, testvérét még így is képes bármikor lenyomni szkanderban. Bármelyik karjával.
Az elválaszthatatlan, hatvanas éveiben járó ikerpár mostanra már az őrületbe kergeti egymást, igaz, heves vitáikat jellemzően hamar, szentimentális és teátrális gesztusokkal rendezik el. Napjaikat a farm körüli teendők teszik ki, küszködnek a nehéz fizikai munkával, az állatokkal, de legfőképpen saját magukkal. František valódi álmodozó: szabadidejében filozofikus verseket ír, időnként repülni próbál, nem mellesleg húsz éve dolgozik egy rejtélyes örökmozgón. „Vannak, akik Jézusban hisznek, és vannak, akik az örökmozgóban” – inti le František acsarkodó ikertestvérét, akit más gondok nyomasztanak. Ondřej küszködik alkoholizmusával és az idő múlásával, elveszett fiatalságát siratja, és nem érti, hová tűntek a nők az életükből.
Ki ez a két ember? Őrültek vagy szentek?
Miro Remo filozofikus, rendhagyó narratívával készült dokumentumfilmje – amely fődíjat nyert a 59. Karlovy Vary Nemzetközi Filmfesztiválon – érzékeny portré két különleges személyiségről. A történetet olykor Nandy, a karámban ácsorgó bika narrálja, ő oszt meg velünk információkat a Klišík testvérekről. Mint kiderül, valamikor a szovjet megszállás idején egy békés underground mozgalom tagjai voltak, amely réges-rég megszűnt, ők azonban kitartottak eszméik mellett. Ellenállói munkájukért állami díjjal is kitüntették őket.
Jelenet a Bolonduljunk meg inkább együtt! című dokumentumfilmből (Fotó/Forrás: Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál)
De miben hisz ez a két, nagyvárosi, polgári szemmel nézve inkább hibbant férfi, ez a két furcsa, kelet-európai hippi? Mit jelent František visszatérő mantrája, amit napjában többször is kikiált a természetbe: „Örömöt minden érző lénynek! Beleérte a köveket is!”
Az alkotók nem adnak túlzottan nagy teret annak, hogy a két testvér szavakba öntse filozófiáját és elmondja, mit gondol a világról. Szavak helyett a tettek beszélnek: öt éven keresztül, összesen hatvan napot forgattak a farmon, így bepillantást nyerhetünk a páros hétköznapjaiba, akik olykor meztelenül fürdőznek a közeli tóban, állatokat vágnak le, hóembert építenek, tetőkről ugrálnak le, részegen fetrengenek a gazban vagy épp esővízzel felgyűlt, kopott kádakban pihennek. Életük a mi szemünkkel nézve zavarba ejtő, de egy kissé csábító is. Nincs mit bizonyítaniuk a világnak. Nem arról van szó, hogy harmóniában élnek a természettel, olykor nagyon is küzdenek az elemekkel, és továbbra is ők állnak a tápláléklánc csúcsán – mégis valamiféle otthonra találtak. Első ránézésre abszurd az életük. De minél tovább figyeljük őket, annál inkább belénk hasít egy kényelmetlen gondolat.
Nem hasonlóan abszurd-e, hogy milyen könnyedén otthonra leltünk mi is a nagyvárosi betonrengetegben?
Vajon az ő szemükben nem mi vagyunk-e a hibbantak?
Jelenet a Bolonduljunk meg inkább együtt! című dokumentumfilmből (Fotó/Forrás: Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál)
Miro Remo alkotása fikciós filmeket megszégyenítő szépséggel tárja elénk a főszereplők életét. Olykor nehéz elhinni, hogy nem megkoreografált jeleneteket látunk, még maguk az állatok is úgy viselkednek, mintha jól kidolgozott forgatókönyvet követnének. Az izgalmas narratívát pedig a rendező, illetve Dušan Husár lenyűgöző operatőri munkája teszi teljessé. A Grimm-meséket idéző természetben költői szépséggel mutatják meg a Klišík fivéreket,
a táj pedig beteljesületlen álmokat tükröz vissza képeiken.
Mint megtudjuk, a két testvér nagyjából az egész életét együtt töltötte, és csak amikor ideiglenesen barátnők költöztek hozzájuk, akkor érezték úgy, hogy szükségük volna valamiféle privát térre. A házukat ezért egy fallal kettéválasztották, és mindössze egy apró lyukat fúrtak, amin keresztül mégsem szakadtak el egymástól teljesen. Az alkotók szerint ugyanis Františeket és Ondřejt különválasztani olyan, mint darabokra törni egy tükröt. Ennek fényében még szomorúbb érzés úgy nézni ezt a filmet, hogy mi már tudjuk: František a Karlovy Vary-i fesztivál díjátadója után tragikus hirtelenséggel elhunyt. Az egész, mely ellentmondásaival együtt volt teljes, jóvátehetetlenül eltörött. Az a tény azonban, hogy ilyen színvonalas és szívhez szóló dokumentumfilm készült róluk, mégis csak bizonyítja a művészet jelentőségét. Micsoda szerencse, hogy az alkotók megörökítették életüket, és bepillantást nyerhetünk kapcsolatukba, örömeikbe és fájdalmaikba, aggasztóan csábító őrületükbe.
Fejléckép: Jelenet a Bolonduljunk meg inkább együtt! című dokumentumfilmből (Forrás: Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál)
hírlevél
