"Szentendre a festők városa" - olvasható a település határába állított táblán. Innen is tudhatjuk, a Dunakanyar kapujában elterülő városnak nemcsak a fekvése festői. A kedvelt kirándulóhely a turisták mellett a képzőművészek számára is preferált célpont, téma, apadhatatlan ihletforrás. A helyi alkotók több mint száz éve színesítik vásznaikkal Szentendrét. A városban élő, illetve a hozzá kötődő művészek - kezdetben csak festők, később aztán szobrászok és iparművészek - évente, kétévente ismétlődő közös kiállítása hatvan éves múltra tekint vissza. A Szentendrei Tárlat néven intézményesült esemény a hetvenes-nyolcvanas években élte virágkorát, s a Pest Megyei Tárlatokkal váltakozva ekkoriban vette fel a kétéves ritmust is. Eleinte a Ferenczy Múzeumban rendezett, majd később a Szentendrei Képtárba költöző kiállítások akkoriban különleges jelentőséggel bírtak a honi képzőművészeti szcéna számára.
"A hetvenes években a Szentendrei Tárlatok eseményszámba mentek" - írja Hann Ferenc Munkácsy-díjas művészettörténész. „Esszenciáját adták voltaképp a teljes magyar kortárs művészetnek. Ismeretes, hogy Szentendre (a kezdeti periódust leszámítva) soha nem jelentett egységes stílust, soha nem jelentett iskolát, viszont a lassan száz esztendő alatt szinte valamennyi stílusmozzanatra születtek itt kitűnő példák. A nyolcvanas években még a Szentendrei Képtár falain függtek még Barcsay Jenő, Pirk János, Korniss Dezső vagy Vaszkó Erzsébet festményei, s minden megnyitón megjelent elegánsan, élesre vasalt nadrágban Bánovszky Miklós, a Szentendrei Festők Társaságának alapító tagja. Hangulata, aurája volt ezeknek a kiállításoknak. 1987-ben azonban a hatalom erőszakos beavatkozása ellen tiltakozva a Vajda Lajos Stúdió művészei kivonultak a Képtárból, s ellenkiállítást rendeztek a VLS pinceműhelyében. Ez az esemény a Szentendrei Tárlatok végét jelentette. A politikai rendszer megváltozásával elveszítette koordináló, összetartó szerepét a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége (s annak Pest Megyei Területi Szervezete), megszűnt, illetve átalakult a Művészeti Alap. A művészek rövidebb-hosszabb életű, kisebb csoportokat alakítottak - sokan magányosan építették pályájukat."
A vajdások demonstratív kivonulásáról elhíresült, 1987-es Tárlatot csak 1999-ben követte újabb, ismét másik helyszínen, az abban az évben átadott MűvészetMalomban. A hiány szülte "éhség", továbbá az új kiállítóhely feletti öröm és a távlati tervekkel átszőtt jövőkép egyaránt hozzájárult a felfokozott érdeklődéshez. Ennek ellenére 2002-től egy újabb évtizeden át szüneteltek a tárlatok. A Local colour címmel megrendezett 2012-es Szentendrei Tárlat abban tér el elődeitől, hogy csak festészeti anyagot hoz be a kiállítótérbe, vele párhuzamosan ugyanis a MűvészetMalom többi részét a Szobrászati Biennálé tölti meg. A Local Colour közel száz műtárgyat mutat be, szentendrei művészeti közösségekhez (Szentendrei Régi Művésztelep, Vajda Lajos Stúdió/VLS, IKON Csoport, OMKAMRA, Forgács Társaság) tartozó és önálló alkotóktól.
Mint a korábbi tárlatokon, most is neves és megbecsült festők, élő klasszikusok, valamint pályájuk elején álló, ecsetüket még próbálgató, ám már most a tehetség biztos előjeleit mutató fiatalok, stabil autodidakták, lelkes amatőrök legfrissebb alkotásai is láthatók kiállítótermekben. Köszönhetően a legkülönbözőbb stílusirányzatokat követő, szívesen kísérletező képző- és iparművészeknek, a már érettebb korú autodidaktáknak és azoknak a "vasárnapi festőknek", akik csak a maguk örömére vesznek a kezükbe ecsetet, vagy éppen turistáknak kínálják a városról készült alkotásaikat, a Szentendre-legenda máig él. A Local Colour pedig a szentendrei paletta legfrissebb színeit mutatja be. A kiállítás 2012. június 9-től szeptember 2-ig látogatható.
hírlevél
