Összesen 104 műtárgy kapott helyet a falakon, ezek 9 múzeum, 2 galéria és 15 műgyűjtő jóvoltából kerültek Debrecenbe. A Szépművészeti Múzeum csaknem 30 alkotással járult hozzá a kiállításhoz, melynek létrehozását egy nagyszabású, tavaly novemberig tartó kutatómunka előzte meg. Majd idén januárban elkezdődött az a közel féléves összeállítási folyamat, mely során a MODEM csapata igyekezett a műveket rendszerezni.
Ez viszont nem olyan egyszerű, mert mint Fehér Dávid kurátor elmondta,
Lakner életműve rendkívül heterogén, stílusa nehezen kategorizálható, minden korszakában tetten érhetők az adott évtized meghatározó irányzatainak lenyomatai.
„Az egyik legnagyobb magyar képzőművész” – jellemezte Fehér az alkotót a megnyitó előtti tárlatbejáráson, hozzátéve, hogy körülbelül 10 éve készül arra, hogy létrehozza az életmű-tárlatot, mellyel egy „valódi retrospektív kiállítást” akartak megvalósítani.
Az első kiállított kép 1959-ből való, míg a legfrissebb, 2022-es mű kifejezetten a MODEM-be készült. Bár látható egy időbeli kategorizálás, a kiállítók egy lazán kezelt kronologikus rendszert szerettek volna megvalósítani. Ugyanakkor a tárlat szekciói a maguk nemében egységesek, megvan a belső összefüggésrendszerük.
A kiállítás címe, az Alter ego is inkább Laknerre, a művészre reflektál, illetve arra a szerepjátékra utal, mellyel a képzőművész történeti helyzeteket modellez.
A művek sokszínűségén túl a tárlat másik érdekessége, hogy a képek egy része nemrég került elő. A Max Ernst tájábrázolását idéző Hajógyári hegesztők például 60 év után látható újból, de Lakner azon képei is most először szerepelnek kiállításon, amelyek a múlt feldolgozására tesznek kísérletet. A II. világháború traumatikus élményére hívja fel a figyelmet az az 1937-es dokumentumfotó alapján készült alkotás, amely Hitler beszédét hallgató varrónőket ábrázol.
A kép felteszi a kérdést, hogy mi az egyén felelőssége – ahogy Fehér Dávid elmondta, erre minden látogatónak egyénileg kell megkeresnie a választ.
Lakner László egész életében érdeklődött a technikai vívmányok iránt, ez alkotásain is megjelenik – ezzel egy időben változik az alkotói stílusa is.
Míg az életmű első szakaszában inkább a figurális ábrázolás jellemzi, később az absztrakt formák kerülnek fókuszba.
A ’60-as évek közepén ráadásul különös figyelmet szentel Rembrandtnak, referenciaszeméllyé teszi a festőt. Ez még a színábrázolásában is megjelenik: barna, olajzöld és sötét tónusok dominálnak.
Lakner László folyamatosan feszegeti a művészet határait, és előszeretettel kísérletezik a különböző formák megújításával. Ehhez olykor saját magát használja modellnek. Nagyításokkal, fotó- és szövegalapú alkotásokkal próbálkozik, sőt Paul Celanre reflektálva a hangot is az alkotás részévé teszi.
„A megakadályozhatatlan létrehozása” – ez a kísérlet tárgya. Lakner művészetében aztán fordulat mutatkozik, miután 1974-ben emigrált Németországba, és a magyarsághoz – pontosabban az „eredőhöz” – csak New York-i tartózkodása idején tér vissza. Akkor az „isa pur es homou vogymuk” sorral kísérletezik az alkotásain.
A MODEM is igyekszik a korszak szövegközpontúságát kiemelni, ezért létrehoztak egy betűfolyosót, amely egyszerre jelképezi az olvashatót és az olvashatatlant.
Nemcsak a különböző alkotók, a közvetlen környezete is hatott Laknerre. Az édesanyja személye inspirálta a tárlat végén kiállított, megfejthetetlen leveleket. Jelenleg a művész a saját identitását veszi górcső alá – az utolsó terem alkotásai is erről szólnak. „Én az univerzumban” – hirdetik a képek, melyek bár látszólag már párhuzamba sem állíthatók az első képként jegyzett Hajógyári hegesztőkkel, azonban a maguk módján mégis megszólítják a látogatókat.
Néhány kép a május 28-án megnyílt tárlatról:
Az Alter Ego május 29. és szeptember 11. között látható a debreceni MODEM-ben. További információ az alábbi oldalon olvasható.
Fejléckép: Alkotások a MODEM Lakner László-kiállításán (fotó: Vass Antónia)