Vizuál

Szerelem a velocipéden

2014.06.04. 06:58
Ajánlom
Modern világunkban, különösen a huszonegyedik századi Magyarországon nagyon kevés olyan dolog van, aminek mindenki, vagy majdnem mindenki feltétel nélkül képes örülni. Talán két kivétel van: a jó idő és a biciklizés. Ha pedig a kettő együtt jár, az felér egy fél világbékével. KRITIKA

Ha az ember megáll a Deák téri metró mellett, és elkezdi figyelni az arra elhaladó bringásokat, lát mindenfélét: kigyúrt vízvezeték szerelőt, szőrös műfordítót, szigorú némettanárt, kecses divattervezőlányt, széplelkű postást, másnapos állatkerti gondozót. Ez az örökké változó kavalkád a maga ezer színével teszi élhetővé Budapestet, miközben a kerékpározásnak hála egyre szebb vádlikkal és formás bokákkal telik meg fővárosunk.

Csupa ilyen vidám gondolat keríti hatalmába a betérőt a Néprajzi Múzeumban nyílt Bicikliváros című kiállításon. A tárlat a Kárpát-medence bringás mekkájának számító Szabadka mellett Budapest kerékpáros történelmével is foglalkozik, de az igazi érdekességek a délvidéki városhoz kötődnek. Például a szabadkai biciklizés atyjának is tartott Vermes Lajos portréja, amelyen a bátor, bajszos férfiú egy velocipéd tetejéről néz lefelé. Vermes Lajosról az is kiderül, hogy egyszer "elvelocipédezett" Szabadkáról Palicsra. Ez nyolc kilométert jelent, ami önmagában is komoly távolság, de a kiállított korabeli velocipéd megtekintése után szinte hihetetlen teljesítménynek tűnik. A nagyjából két méter átmérőjű első, és körülbelül tizenhét centiméter átmérőjű hátsó kerékből álló jármű ugyanis gyakorlatilag alkalmatlan emberi használatra. Ilyenkor a néző kicsit elszégyelli magát, hiszen a cilinderben karikázó férfiak mókásnak tűnnek, azonban ha jobban belegondol, nélkülük ma nem létezne modern kerékpározás. Az ő hatalmas eséseik, törött bordáik és szétnyílt szájpadlásaik ébresztették rá a tizenkilencedik század végének tervezőit, hogy létre kell hozniuk egy egyszerűbben használható szerkezetet. Ez volt a manapság is használatos bicikli elődje, amelynek már mindkét kereke ugyanakkora, a biciklista pedig középen, a vázon ül, nem valamelyik keréken.

A tárlatot a számos gyönyörű, régi bicikli és kerékpáros cucc mellett a remekül megírt kiegészítő szövegek teszik kifejezetten élvezetessé. Megismerhetjük például Pénztárnok Marit, aki az 1910-es évek első számú femme fatale-ja volt Mezőkövesden. Nevét onnan kapta, hogy felismerte a matyó hímzésben rejlő komoly anyagi lehetőségeket, amelyeket ki is használt: megrendelői között számos pesti arisztokrata, sőt grófok és bárók is akadtak. Ezen kívül pedig ő volt az első mezőkövesdi nő, aki bringázni kezdett. Mari az elbeszélések szerint szabadelvű, haladó gondolkodású, emellett pedig végzetesen gyönyörű asszony volt, ami a kevésbé szép és haladó kövesdieket iszonyúan zavarta. Annyira, hogy még gúnydal is született Mariról:

Te kövesdi menyecske
Szégyelheted magadat.
Kanadába kiküldted az uradat.
Kanadába kiküldted az uradat.
Te meg itthon biciglin
Tologattatod magadat.

A nők szerepvállalása amúgy is érdekes kérdés volt a kerékpározás hajnalának számító századfordulón. Abban minden férfi egyetértett, hogy egy igazi hölgy számára mindenféleképpen illetlenség egy hosszú vasrúddal a lába között, két keréken száguldozni. A századforduló asszonyai azonban nem hagyták magukat, bringára pattantak, kirobbantva ezzel az egyik első divatháborút. A kérdés ugyanis az volt, hogy a nők hosszú szoknyában, vagy bőszárú nadrágban biciklizzenek. Míg előbbinél a kivillanó bokák, utóbbinál az addig csupán férfiak által hordott ruhadarab okozta elnőietlenedés volt a kritikusok fő érve.

A Bicikliváros kiállításon olyan bringatörténeti kuriózumokkal is megismerkedhetünk, mint a legfontosabb magyar kerékpárgyár, a Weiss Manfréd által alapított Csepel névadási szokásai. Korabeli plakátokon, hirdetéseken találkozhatunk meg a harmincas-negyvenes évek népszerű modelljeivel: a Csodával, a Toroczkóval, a Villámmal, a Diadallal, a Superrel, a Rapiddal, a Leánykával, valamint a névadás csúcsát jelképező Pajtikával. Sok darab közülük élőben is megtekinthető, az egyik terem falán például egy eredeti Csoda lóg.

A tárlaton azonban nem csupán a budapesti bringás létet meghatározó Csepel műveivel találkozhatunk. Szabadka a volt Jugoszlávia idején az ország legjobb versenybringásainak otthona volt, mert itt működött az Európa-szerte ismert Spartacus sportklub. A szabadkai Szparit pedig a Partizán, a jugoszlávok Csepelje látta el gépekkel, melyek közül néhány versenymodell a nemrég elhunyt Tarapcsák Miklós, ismertebb nevén Pajti bácsi gyűjteményének köszönhetően a Néprajzi Múzeumban is megtekinthető. Pajti bácsi az ötvenes-hatvanas években maga is versenyzett Budapesten, az azóta eltelt évtizedekben pedig biciklijavítással és tervezéssel foglalkozott legendás csepeli műhelyében - mesteri szinten.

A három nagyobb részből álló kiállításon külön terem foglalkozik azokkal a művészeti alkotásokkal, melyek a biciklizéshez kapcsolódnak. Ezek közül kiemelkedik a zentai Bíró Miklós festőművész munkássága, aki "Ki tehet róla, hogy szeretem a köveket" címmel egész ciklust szentelt a kerékpározásnak. A Banja Luka-i kötődésű Edita Kadric képein a bicikli, mint a szerelmi aktus helyszíne jelenik meg, ahogy például a Dávid behatol Mariannába című alkotáson látható.

A bicikli tehát nem csupán közlekedés- és sporteszköz, hanem a szerelem hírnöke is. Talán erre gondolt Vermes Lajos is, amikor száztizenkét évvel ezelőtt felült velocipédjére, és elindult a messzeség felé, ahol Palicsot sejtette.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Nem hajlandó örmény énekesnővel énekelni az azeri tenor, illetve dehogynem, semmi baja vele

Sok mindent nem tudunk biztosan, mivel mindenki másra mutogat. És már az örmény külügy is megszólalt a témában.
Klasszikus

Bach billentyűs szvitjeit viszi egy általános iskolába Fejérvári Zoltán

Fejérvári Zoltán szólóestjével indul az alsógödi Belépés családostul klasszikus zenei sorozatának 2020-as évada. A művész Bach Francia szvitjeit adja elő január 25-én a Búzaszem Általános Iskola aulájában. Utána pedig a Zeneakadémiára viszi a műsort.
Vizuál

A mádi Rákóczi-kúriában Erhardt Gábor építésszel

A Partitúra zempléni adásában a stáb ellátogatott a mádi Rákóczi-kúriába, lenyűgözve sétáltak az évszázados falak között. Az épület átalakításának és bővítésének tervezőjét, Erhardt Gábort Tokaj-hegyalja építészeti hagyományairól kérdeztük.
Klasszikus

Gustavo Dudamel folytatja Los Angelesben

Újabb négy évre meghosszabbították a szerződését a Los Angeles-i Filharmonikus Zenekar élén, 2026-ig maradhat.
Jazz/World

Ki mondta, hogy egy nő nem trombitálhat jazzt?

Új albumán bátor nők előtt tiszteleg Yazz Ahmed, aki trombitásként és nőként maga is ritka jelenség. Meghallgattuk a Polyhymnia című lemezt.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál portré

Ki nevet még a bohócon? – 100 éve született Fellini

Száz éve, 1920. január 20-án született Riminiben Federico Fellini, az egyik legnagyobb olasz filmes, akit első olaszként jelöltek rendezői Oscar-díjra, s mind a négy a kitüntetésre jelölt alkotása nyert a legjobb külföldi filmek között, a legnagyobb elismerésnek mégis azt érezte, ha rendező-festőnek nevezték.
Vizuál premier

Az 1917 a legjobb film az amerikai producerek szerint

Sam Mendes első világháborús eposza, az 1917 című film kapta meg az Amerikai Producerek Céhének (PGA) díját a mozikban forgalmazott filmek mezőnyében szombaton Los Angelesben.
Vizuál interjú

A mádi Rákóczi-kúriában Erhardt Gábor építésszel

A Partitúra zempléni adásában a stáb ellátogatott a mádi Rákóczi-kúriába, lenyűgözve sétáltak az évszázados falak között. Az épület átalakításának és bővítésének tervezőjét, Erhardt Gábort Tokaj-hegyalja építészeti hagyományairól kérdeztük.
Vizuál hír

Filmes hiányszakmák képzését támogatja a Filmintézet

Most először lehet pályázni sminkes és fodrász kisegítő, jelmezkivitelező, mikrofonos és öltöztető képzések programjával is. Március 2-ig várja a Filmintézet a szakmai képzéseket szervező intézmények pályázatait összesen 12 szakterületre. 
Vizuál Film

A legjobban várt januári filmek

Hűvös, szürke januári estéken jó dolog moziba járni, mostanában különösen, mert fontos és izgalmas filmek érkeznek, legtöbbjük számos kategóriában Oscar-díjra jelölt. Szubjektív válogatásunkból a francia szerzői film és egy különleges dokumentumfilm sem maradhatott ki.