A Frankenstein mozik - ahogy a horror- és szörnyfilmek nagy része - soha nem a női főszereplőről szóltak. Ők katalizálják a cselekményt, értük folyik a küzdelem, vagy épp őket kell megmenteni - általában két fontos feladatuk van: gyönyörűnek lenni és sikítani. Mégis, a közel fél tucat feldolgozás és folytatás egy rakás ikonikus színésznőt és alakítást adott a filmvilágnak: Mae Clarke Elizabeth-je a klasszikus Frankenstein-ben; Valeria Hobson ugyanebben a szerepben a Frankenstein menyasszonya című folytatásba; Josephine Hutchison (Frankenstein fia) és Evelyn Ankers (Frankenstein szelleme) Elsa von Frankenstein szerepében. És ott van magyar Ilona Massey, vagyis Hajmássy Ilona, aki szintén Elsát alakítja a már nevében is pompás Frankenstein és Vérfarkas című filmben.
Előbbi színésznők a sikoltozás mellett számtalan filmtörténetileg is jelentős alkotásban szerepeltek, és bár karrierjük nagy részében "széplányok" maradtak, remek alakításokat is hátrahagytak a szörnyfilmek mellett. Hajmássy Ilona a Frankenstein és Vérfarkassal ért fel a csúcsra, ahonnan karrierjében már csak lefelé vezetett az út.
A színésznő Hagymási Ilonaként született 1910. június 16-án - a közvélekedéssel ellentétben nem Nagykőrösön, hanem - Budapesten. Szülei viszont tősgyökeres nagykőrösiek voltak, akik lányuk születésekor épp a fővárosban éltek. Ez persze soha nem akadályozta meg a kőrösieket, hogy a színésznőt földijüknek tekintsék.
A Hagymási család nehéz körülmények között élt, Ilona később, befutott színésznőként így emlékezett vissza gyerekkorára egy amerikai riporternek:
Megváltásnak érzem, hogy tudom milyen az éhezés és a szenvedés. Budapesten, ahol felnőttem, 7 éves koromig nem tudtam, milyen íze van a húsnak. Ennyire szegény volt a családom.
Hátrányos helyzete is hozzájárult, hogy az I. világháború után a kis Ilona egy gyereknyaraltatási program keretein belül egy ideig Hollandiában lakhatott. Hollandul ugyan csak egy kicsit tanult meg, magyarul viszont szinte teljesen elfelejtett ezalatt - hazatérve nem tudott beszélni saját családjával sem, mint a csecsemőnek kellett újra megtanulnia a nyelvet, ami pár hónap alatt sikerült is neki.
Az iskola elvégzése után tanonclányként dolgozott egy belvárosi varrodában, majd varrónő szakmunkás lett. 1927-ben vált minősített női szabóvá. Munkakönyvéből kiderül: ekkor termete közepes, arca hosszas, szeme kékes, szemöldöke barna, orra, szája rendes, fogai épek, haja világos barna. Nővére férjének fodrászatában kezdett el dolgozni, de közbe már a színpad felé kacsingatott - Lázár Ödönnél jelentkezett a Király Színházba:
- Mit tud? - kérdezte az igazgató. - Semmit! - felelte a lány önérzetesen. - Énekelni tud? - Nem! - Táncolni? - Nem. - Hát akkor mit akar itt? - Görl szeretnék lenni!
- hangzott a legenda szerint a beszélgetés. Az akaratosság persze magában nem volt elég, kellett Zerkovitz Béla unszolása is, hogy felvegyék a színházba. "Jó nézni a színpadon az ilyen teremtést!" - vont vállat végül is Lázár, a színházigazgató, és havi hatvan pengő fizetésért felvette. Havi 200 pengő fixxel az ember könnyen viccelt akkoriban - a fiatal lánynak viszont ez a fizetés is egy vagyon volt az addigi keresetéhez képest. Két darabban lépett fel, az első a Diákszerelem volt.
Amint varrónőből színésznővé vedlett, nevét Hagymásiról Hajmássy-ra változtatta.
A fotó végül megjelent a Színházi Életben, és próba-szerencse alapon Munkácsi még Berlinbe is elküldte a képet. Az egész ország megismerte Hajmássy nevét és arcát, és a fiatal fotós pályája is beindult. A kép csodálói között ott volt Szávozd Miklós, egy gazdag földbirtokos is. Ő nem teketóriázott, és nem sokkal később feleségül vette Hajmássyt, családi beleegyezés nélkül.
Szávozd kellékfeleségnek szánta a gyönyörű színésznőt, aki legfeljebb csak az ő oldalán szerepelhetett volna a társasági eseményeken. Hajmássynak viszont más tervei voltak, nem akarta feladni álmát, még akkor sem ha a földbirtokos mellett előkelő életet élhetett volna. Végül Szávozd családja volt az, aki közbeavatkozott és kierőszakolta a válást - bánatában a gazda öngyilkos lett.
A pénzből, amihez a tragikus kimenetelű házasság alatt jutott hozzá, elkezdett énektanárhoz járni és nyelvleckéket venni. Szerencsét próbált Bécsben is. Itt ismét egy jóindulatú segítő, Zádor Jenő révén került be egy színházba, a Volksoperhez. A Toscában szerepelt először.
1935-ben a moziban is debütált: két osztrák filmet is forgatott, később, immár befutott színésznőként viszont azt nyilatkozta, gyakorlatilag semmire nem emlékszik belőlük. Ekkor ugyanis még inkább a színpadra koncentrált - a bécsiből a magyar Állami Operaházba igazolt. Németh Mária patronálta, aki első fellépésénél kézen fogva vezette a színpadra:
Ne félj, te csacsi! Fölösleges a lámpaláz, nem lesz itt semmi baj!
- biztatta. Nem sokkal később még ennél is többet köszönhetett Németh-nek: megbetegedésekor az operaénekes Hajmássyt ajánlotta maga helyére Josephine császárné szerepére. Bemutatkozásakor a közönség először meglepődve fogadta a beugrót, de Hajmássy már a belépő áriájával lekenyerezett mindenkit. Átütő sikert aratott.
"Kiléptem a színpadra és felzúgott a nézőtéren a taps. Első pillanatokban azt hittem, hogy ez a taps nekem szól. Rettenetesen le voltam gyengülve, ki voltam merülve, de ettől a tapstól felfrissültem, s úgy éreztem, hogy ismét megjön az erőm. Sikerem volt. Este megismétlődött a siker."
A két előadás után hazamentem, de a szörnyű izgalomtól két éjszakán keresztül egy pillanatra sem tudtam elaludni. Amikor másnap a nagyszerű kritikákat olvastam, akkor ijedtem meg igazán: Úristen, micsoda vakmerőség volt tőlem, hogy három próba után fel mertem lépni Németh Mária szerepében a pesti közönség és a pesti kritikusok előtt!
- emlékezett vissza.
Ekkoriban történt, hogy Louis B. Mayer filmmogul, az MGM stúdió egyik alapító-tulajdonosa Európába látogatott, hogy friss arcokat fedezzen fel az amerikai film számára - Bánky Vilmát is hasonló módon vitték Amerikába idején.
Kapcsolódó
Vidéki magyar lányból hollywoodi világsztár, majd unalmas golfozó feleség
Bánky Vilma Nagydorogról indulva vált az egyik legnagyobb hollywoodi sztárrá a némafilmkorszakban. A korai romantikus filmek tipikus női kedvese addig volt a csúcson, míg a film meg nem szólalt - akcentusával esélye sem volt a hangosfilm beköszöntével.
Egy anekdota szerint Hajmássy és Mayer nemcsak hamar összebarátkozott, de a színésznő hamar az amerikai kedvenc táncpartnerévé vált. A visszaemlékezés szerint egy rumba táncmulatság alkalmával a gyönyörű estélyit viselő Hajmássy-val az ő duójuk volt a parkett és az este fő szenzációja.
Egy pillanatnyi hezitálás után pedig gyorsan kiviharzott, hogy megjavítsa ruháját. Ilona persze másképp emlékszik vissza arra, hogyan kapott hollywoodi szerződést 1937-ben: eszerint Mayer egy csehszlovákiai fellépésén figyelt fel rá, amikor az Aidát adta elő.
Akárhogy is történt, immár álomszerződéssel a zsebében, még az utazás előtt Ilona hazalátogatott szüleihez Nagykőrösre. Ő volt a vidéki város hőse, óriási érdeklődés övezte minden lépését: a lapok beszámoltak róla, hogyan tölti utolsó napjait itthon a Nagykőrös üdvöskéje, fogadásokat rendeztek neki, ajándékokkal halmozták el. Egy nappal kénytelen volt elhalasztani utazását, hogy minden felkérésnek eleget tudjon tenni.
A vidéki látogatás után Ilona úgy érezte, lezárta karrierje magyarországi fejezetét, és most már nyugodtan utazhat a tengerentúlra. Nem mindenki értett ezzel egyet. Korábban is sokat pletykáltak arról, hogy a színésznőt gyengéd szálak fűzték Egyed Zoltánhoz, a kor egyik ismert színházi újságírójához. Egyed ezt később maga is megerősítette, mikor elpanaszolta a szomorú szerelmük történetét a Film Színház Irodalomban. Mindenesetre Hajmássy úgy utazott Hollywoodba, hogy a kapcsolatot lezártnak tekintette - Egyed viszont nem, ezért pénzt és fáradságot sem kímélve utána utazott.
Egyed csalódottan hazakullogott, majd megírta regényben a történetet.
Hajmássy egyike volt annak a közel három tucat színésznőek, akiket azért importáltak Európából, hogy csökkentsék az amerikaiak egzotikus, gyönyörű színésznők iránti étvágyát. Persze neki is át kellett esni a szokásos procedúrákon: szigorú diéta, társasági etikett, gardróbcsere. A Van Dyke -redezte Rosalie című filmben mutatkozhatott be 1937-ben. Partnere Nelson Eddy és a géppuskalábú lánynak becézett Eleanor Powell voltak. A film egy kollégiumi futballsztrárról szól, aki beleszeret egy inkongnítóban lévő balkáni hercegnőbe.
Következő filmje még nagyobb siker lett: a Balalajka című zenés mozi ismét egy rejtőzködő uralkodó és egy egyszerű, hétköznapi ember szerelméről szólt. Nelson Eddy játszotta a munkásnak álló orosz herceget, Ilona pedig a forradalmi eseményekbe belekeveredő kávéházi énekest, akibe beleszeret. A The New York Times így írt róla:
Úgy néz ki, mit Dietrich, úgy beszél mint Garbo és úgy fog mosolyogni ránk a magazinok címoldaláról, mint senki más!
A film Magyarországra is eljutott, így itthon is mindenki megismerte Hajmássy játékát. A hazai újságok egyébként is folyamatosan beszámoltak minden mozdulatáról: odáig voltak érte, mert a sikerek közepette sem felejtette el, honnan jött. Büszkén beszélt nem csak Magyarországról, de Nagykőrösről is. Nemcsak honfitársait bűvölte el, de a vele dolgozókat is. 1939-ben a Los Angeles Examiner-ben jelent meg egy vallomás egy bizonyos Mr. Jim Jamestől:
Munkás vagyok az MGM stúdiónál, a feleségem pedig az öltöztető osztályon dolgozik. Mind a ketten Miss Massey-t tartjuk itt a legnagyobbra - Marion Davies-zel és Binnie Barnes-szal ők hárman a legkiválóbb hölgyek, akik valaha betették lábukat a stúdióba!
Massey persze nem más mint Hajmássy, aki Ilona Massey néven kezdte meg hollywoodi karrierjét - ami nemsokára egy szexbotrány miatt hullámvölgybe került.
Ilona Sam Katz-cal, az MGM executive producerével szűrte össze a levet - mindenki biztos volt benne, hogy amint Katz véglegesíti válását, elveszi Ilonát. 1940-ben a stúdió elküldte a színésznőt Idaho-ba, hogy képviselje filmjét egy ottani bemutatón. Alan Curtis, egykori chicagói taxis és modell, feltörekvő férfiszínész is elkísérte másokkal együtt.
A stúdió nem igazán lelkesedett a románcért. Egy bennfentes szerint Katz, a producer szerető úgy értesült Curtis és Hajmássy kapcsolatáról, hogy előbbi egy alkalommal a színésznő lakásán felejtette a kalapját.
"Megbélyegeztek!" - nyilatkozta Hajmássy egy rádióinterjúban. Azt is elmesélte, hogy a stúdió egyik producere azt mondta neki:
Térden állva fogsz nekünk szerepért könyörögni, de semmit nem fogsz kapni!
Erre a színésznő annyit mondott neki: "Arra várhat!" Karrierje viszont megsínylette ezt az időszakot. Azokat a szerepeket, amiket neki szántak, másnak adták oda, vagy egyszerűen törölték az egész produkciót. 1940-ben egyetlen filmben sem szerepelt - két év kihagyás akkoriban viszont sokkal nagyobb űrt jelentett mint ma.
1941-ben aztán ismét játszott: az Új bor című filmben partnere a szexbotrány másik szereplője, Alan Curtis volt. A Franz Schubert életéről szóló film viszont nem keltett nagy érdeklődést. Ilona és Curtis nemsokára egyszerű ceremónia keretein belül, szűk körben összeházasodtak.
Az egykori operaénekesnő, hollywoodi üdvöske ezután kénytelen volt kém- és rémfilmek széplányát játszani, más szerepeket nem kapott. Ilyen volt az International lady vagy az Invisible agent című film is - és persze a Frankenstein és Vérfarkas, Hajmássy máig legmaradandóbb és legtöbbet emlegetett filmje. Eredetileg mindkét címszerepet Lon Chaney, a korai szörnyfilmek sztárja alakította volna, de a folyamatos átöltöztetés akadályozta volna a produkciót, így maga Drakula, vagyis a magyar Lugosi Béla ugrott be a Frankenstein-szörny szerepére.
Hajmássy előző filmjeit utálta, erről viszont csupa jót nyilatkozott - nagyon megkedvelte például Lon Chaney-t.
Igazán szoros kapcsolat nem alakult ki közöttük, mivel Lugosi ekkor már elég idős volt, és munkája nagy részét dublőre végezte helyette. Amennyire jó élmény volt a forgatás Hajmássynak, annyi magánéleti probléma gyötörte: úgy döntöttek, Curtis-szel elválnak egymástól. A hírek szerint a férfi italozásai és kicsapongásai vezettek el idáig.
A II. világháború idején Hajmássy az antifasiszta harc aktív tagja Amerikában, hangversenyekkel próbál pénzt gyűjteni - egyszer össze is hozott több mit egymillió dollárt a Vöröskeresztnek. Csillaga már nem ragyog olyan fényesen, mint egykor, de még mindig sztár: játszik a Mexikói vakáció című filmben, majd még néhány kevésbé ismert westernben és musicalben. 1949-ben a Love Happy című vígjátékban a Marx testvérekkel bolondozik együtt - Marilyn Monroe első filmjei egyikében ebben tűnik fel egy rövid szerepben. Ezután aztán Hajmássy inkább csak a tévében szerepel, '54-55-ben vetítik showműsorát is - egy nightclub-hangulatú varietét. 10 részt élt meg, de ezek mára mind eltűntek.
Hajmássy 1952-ben hozzáment egy manhattani antik ékszerészhez, akitől '55-ben el is vált.
Elvis Presley ugyanezt egyetlen fellépésén tette meg és teret neveztek el róla Budapesten, Hajmássynak ehhez az se volt elég, hogy egyenesen a Fehér Ház elé citált egy demonstrációt. A tüntetés során átnyújtott egy petíciót Donald S. Dawson tábornoknak is - kettejük között feszült volt a viszont, de összekötötte őket a kommunizmus iránti gyűlölet. Van, hogy ez is elég a boldogsághoz - később annyira megbarátkoztak, hogy össze is házasodtak. Ilona vissza akart térni Magyarországra is, de mivel kiállt a forradalom mellett, nem engedték haza. Egy nyilvános tiltakozása után viszont felhívták édesanyját Nagykőrösön azzal, hogy a lánya meghalt, nemsokára az újságok is megírták - így akartak ráijeszteni a mamára.
Kapcsolódó
Naponta sétál át rajtuk, ezeket mégsem tudta róluk
Miért harminckettes a harminckettesek tere? Mit keres Elvis Presley Budapesten? És miféle kálváriára emlékezik a nyolcadik kerület?
A Washington melletti Bethesdába költöztek egy gyönyörű, Happy Valley, azaz Boldog Völgy nevű birtokra. A rég elfeledett Hajmássy Ilona legutóbb pár éve pont azzal került be a hírekbe, hogy hihetetlenül lepusztult egykori otthonuk ismét kalapács alá került - a birtokkal még kevésbé volt kegyes az idő, mint Ilonával.
Nem adta fel teljesen a szereplést ekkor sem, de Hollywood helyett Havannába, vagy Dél-Afrikába járt énekelni - végre ismét azt csinálta amit szeret. Ezen felül viszont tipikus házaséletet éltek férjével: Ilona gyakran készített csirkepaprikást, és gondozta Hero és Nero nevű kutyáikat. A jótékonykodásról sem felejtkezett el: 1972-ben, amikor a Fund for Animals állatvédő egyesület irodát nyitott Washingtonban, nagyszabású partit adtak. A díszvendég két kanadai szürke farkas. Jethro és Clem voltak.
Folyamatosan tartotta a kapcsolatot a kint szerencsét próbáló magyarokkal, próbálta segíteni őket. 1972. augusztus 20-án hunyt el rákban. Hamvait halála után férje a kőrösi református temetőbe vitte és édesapja sírjára szórta.
Ugyan a világ Ilona Massey néven ismerte meg, ő soha nem felejtette el származását. Két évvel azután, hogy Amerikába utazott, földijei levelet írtak neki. Minden kőrösi büszke volt rá, de bántotta őket, hogy a nemzetközi siker kedvéért elhagyta a város legősibb családnevét.
Bele tudna nyugodni abba, hogy ez a név a színtelen, nemzetközi Ilona Massey legyen? Nem akarja, hogy a maga jövendő dicsőségéből a szegény, ismeretlen, letiport szülőhazájára is essen egy sugár? Nem azt akarja, hogy a Maga nevét a szülei, a magyar ősei nevét visszhangozza a világ egy kitalált, idegen tucatnév helyett?
- szólt a levél.
Hajmássy persze azonnal válaszolt is a levélre: elmagyarázta, hogy nem volt beleszólása a névválasztásba, egyszerűen muszáj volt más néven szerepelnie, mert az eredetit az amerikaiak nem tudják kiejteni és megjegyezni. Viszont újdonsült nevével sem tagadja meg önmagát: a Massey nem más, mint igazi neve fele: Haj-Mássy.
Én a magyar mivoltomra nagyon büszke vagyok s ezért minden alkalmat meg is ragadok annak hirdetésére. A nyáron, ha hazamehetek, magammal viszem az itteni újságokat, amelyekben Nagykőrös is sokat szerepel.
"Még egyszer megköszönöm a kedves nagykőrösieknek irántam érzett szeretetét és remélem, hogy soha nem fognak bennem csalatkozni. Augusztusban már két éve lesz, hogy eljöttem Kőrösről. A honvágy már nagyon gyötör. A mielőbbi viszontlátásig üdvözlök minden jó nagykőrösit és kérem őket, továbbra is tartsanak meg szeretetükben. Maradok igaz hívük, szeretettel: Hajmássy Ilona."
Sorozatunk előző része: Bánky Vilma.