Vizuál

Színes világ - Milyen régi a színes fényképezés?

2020.04.30. 10:05
Ajánlom
A képírók az első perctől mindent elkövettek, hogy színessé változtassák a fotográfiákat. De vajon mikortól beszélhetünk színes fényképezésről?

1839 januárjában a világ ámulva fogadta a hírt a képkészítés újfajta módjáról. Az ámulást az váltotta ki, hogy szinte emberi kéz nélkül, maga a természet alkotta meg valaminek, valakinek hű képmását. Ez volt a J.N. Niépce és L.J.M. Daguerre által kidolgozott eljárás, melynek eredményeként megszülettek az ezüstözött rézlemezre készült, szép csillogású dagerrotípiák

Ezt követően, kisebb hírveréssel, de mégis ismertté vált a W.H. Fox Talbot által kidolgozott másik módszer, ahol papírra készült először egy negatív kép, majd a róla levett másolat is.

1841734k-205339.jpg

Vízbe néző térdelő női aktról 1855-1858 között Párizsban (?), Auguste Belloc által készített sztereó dagerrotípia. A műtárgyfotón érzékelhető a fényképtárgy kiterjedése. (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár gyűjteménye)

Az új technikák megjelenésével párhuzamosan megfogalmazódott a velük szembeni hiányérzet is: a kép – bár hűen másolja tárgyát – nem adja vissza annak színeit. Ily módon nem láttatja azt, milyen színes is a világ.

286635k-205051.jpg

Zachariás Lukács, kézdivásárhelyi örmény textilkereskedő portréja, az 1850-es években Bécsben, F.K. Strezek által készített sztereó dagerrotípián. A műtárgyfotón a tokba épített sztereónéző is látható, melyen át nézve a portré térhatású képpé állt össze a szemlélő fejében. (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár gyűjteménye)

A képírók az első perctől mindent elkövettek, hogy a rendelkezésükre álló eszközökkel orvosolják ezt a problémát. A dagerrotípiákat például finom mókusszőr ecsettel színezték, főleg a hölgyek halvány arcpírját és ékszereik szépségét hangsúlyozva.

A sóspapír képeket (ebben az esetben pusztán sós vízben megúsztatták a papírt, és vitték fel rá a fényérzékeny vegyületet), a talbotípiákat (ezeknél a képeknél a negatív és a pozitív kép is sóspapír) és az albumin fényképeket (a legszélesebb körben ismert 19. századi fotópapír, nevét az érzékenyítő anyagot a felülethez rögzítő kötőanyagról, a tojásfehérjéből nyert albuminról kapta), akárcsak a többi 19. századi technikát, gyakorta színezték, festették.

32008451-204908.jpg

Széchényi Béla gróf jelmezben, Pest, 1867, színezett albumin, Borsos és Doctor felvétele (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár gyűjteménye)

A fotografálásról az évtizedek alatt felhalmozott tudásnak mintegy összefoglalását jelentették a kromotípiák. Ezek a többnyire többrétegű, átfestett fényképek, melyek szakszerűen elkészítve és keretbe foglalva nemcsak a szín élményét adták vissza, hanem távtartóiknak köszönhetően térhatást is keltettek. Ilyen eljárással az 1860-as évektől az 1900-as évek elejéig készültek fényképek olyan megrendelők kérésére, akik meg tudták fizetni ennek az aprólékos munkának az árát.

4201651-204740.jpg

Ismeretlen asszony, 1880 körül, kromotípia, ismeretlen felvétele (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár gyűjteménye)

Veress Ferenc a mindenféle technikát kipróbáló neves kolozsvári fényképész, évtizedeken keresztül kereste a színes fényképezés megoldását, mindhiába. Heliokrómiának elnevezett fényképei érdekes kísérleti, mára színüket vesztett, darabok maradtak.

Akárhogy is, minden próbálkozás és részsiker ellenére, a fényképezés megmaradt „színek nélküli” monokróm technikának.

Az igazi áttörést az 1904-ben feltalált és szabadalmaztatott, üvegre készülő autokróm (autochrome) hozta meg,

amely már valódi színes fényképészeti eljárásnak nevezhető. Mibenlétét megfogalmazhatjuk úgy is, hogy egy direktpozitív technika, azaz a fényképezés során egy – pozitív – felvétel készül, ami nem sokszorosítható. Az új fényképészeti technika a francia Lumière fivérek, Auguste és Louis nevéhez köthető, akik azt kidolgozták, majd 1907-től elkezdték a speciális üveglemezek gyári előállítását.

52015143-204509.jpg

Gyermekek a szabadban, 1908-1910, sztereó autokróm, ismeretlen fényképező felvétele (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár gyűjteménye)

Az autokrómok színessége abból eredt, hogy az üveglapot bevonták keményítőszemcsékkel, melyeket előtte vörösre, zöldre és kékre megszíneztek, és a felvétel készítésekor a fény először ezeken – mint színszűrőkön – haladt át, s csak azután a fényérzékeny anyagon.

A kép fényforrás elé helyezve vált láthatóvá.

Az 1900-as évektől az 1930-as évek közepéig alkalmazták ezt az eljárást. 1932-től már celluloid hordozót is használhattak az üveg helyett. Főleg igényes amatőrök készítettek ilyen fényképeket kedvtelésből.

620082861k-204353.jpg

Két nő a szabadban, 1910 körül, autokróm, ismeretlen felvétele (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár gyűjteménye)

Tapasztalatom szerint autokrómok meglehetősen ritkán fordulnak elő a jelentősebb fényképgyűjteményekben, bár megbecsült darabok, de kiállításokon időről időre találkozhatunk szép példányokkal.

A fényképezés magyarországi kezdeteinek emlékeiről is olvashat hamarosan megjelenő Fényképtárgy című kötetünkben. Addig is böngésszen a Magyar Nemzeti Múzeum online adatbázisában!

Fejléckép: Két nő a szabadban, 1910 körül, autokróm, ismeretlen felvétele (forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár gyűjteménye)

FÉNYKÉPTÁR

Mi ez a sorozat?

Hogyan, milyen elvek szerint épül fel, majd gyarapodik egy történeti fényképgyűjtemény? Mit jelent, hogy az analóg fényképek nemcsak képi tartalmak hordozói, hanem tárgyak is? Mire tanít egy fotóarchívum testközelből? A fénykép vajon elválasztható-e a tértől, időtől és attól a társadalmi környezettől, amelyben keletkezett, vagy kimondhatjuk: a fényképek története egyúttal használatuk története? Milyen forrásokkal dolgozunk? Mihez kezd – és mihez kezdhet még – egy történész a fényképekkel?

Sorozatunk írásaiban a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának történész-muzeológusai – többek közt – e kérdésekre keresik a választ egy-egy konkrét példán keresztül.

Magyarország legrégibb és legnagyobb történeti fényképgyűjteménye több mint százesztendős múltra tekint vissza. Munkatársai gyűjtik, rendszerezik, és feldolgozzák a magyar történelemre vonatkozó fényképfelvételeket, emellett a tár fotótörténeti és fotótechnika-történeti fényképanyaga is jelentős. Jelenleg összesen több mint 1 millió felvételt őriz, ebből több mint 200 ezret egyedileg nyilvántartva, a többit időrendi, tematikus rendszerezésben. A gyűjtemény műtárgynak számító fényképei kutathatók és a folyamatos digitalizálásának hála, egyre több kép érhető el a Nemzeti Múzeum online adatbázisában.

További érdekességeket olvashatsz a Fényképtárról sorozatindító cikkünkben.

A sorozat korábbi részeiért KATTINTS>>>

Legolvasottabb

Jazz/World

Shadows in the Forest, avagy milyen törékeny az élet – ALBUMPREMIER

Shadows in the Forest címmel jelent meg az MZK Publishingnál Palotás Gábor ütőhangszeres művész új marimba-albuma, amelynek a címadó dalból készült videóklipje is most a Fidelión debütál.
Színház

Pihe-puha babaszoba, nyers hús és brutalitás – Interjú Kiss-Végh Emőkével és Sodró Elizával

Mennyire határozzák meg az életünket azok a sebek, amelyeket tizenévesként szerzünk? – egyebek mellett erre keresi a választ a Darázs című krimi. Az előadásban látható két színművésszel beszélgettünk a bullying jelenségéről, a karakterekben rejlő sötétség szépségeiről, a független színházak helyzetéről, valamint arról, kedvesnek kell-e lennünk egymással.
Klasszikus

„A fiatal énekeseknek bizonyos szerepekre gondolniuk sem lenne szabad” – Elīna Garanča a pálya buktatóiról

A cseh Opera+ oldalnak nyilatkozott Elīna Garanča opera-énekesnő, a videóban arról mesélt Jan Bubák karmesternek, hogyan építette fel a karrierjét, és milyen veszélyek leselkednek egy pályakezdő művészre.
Vizuál

Párizsi éjszakák, napozó nők – A Vaszary-kiállításon jártunk

„Nem volt soha egyéb szándékom, vágyam: festeni akartam! Ez az autoszuggesztió nekem oly természetes volt, hogy annak ellenkezőjét nem is tudtam volna elgondolni” – írta naplójába Vaszary János, a 20. század egyik legnépszerűbb magyar festője, akinek kiállítása szeptember 14-től látható a Magyar Nemzeti Galériában. 
Klasszikus

Elhunyt Fodor Tamás hegedűművész

A Budafoki Dohnányi Zenekar egykori koncertmesterét, a Pesti Vigadó munkatársát váratlanul érte a halál. Egykori munkahelyei fájó szívvel emlékeztek rá.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál magazin

KÉP-regény: Bábszínház az egész világ

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal a Budapest Bábszínház ikonikus pálcikaemberkéjéről mesélt.
Vizuál hír

Idén sem lett jobb hely a világ – megnyílt a World Press Photo kiállítás – Galéria

Megnyitott a World Press Photo kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban. A nemzetközi zsűri idén 130 ország 4066 fotóriporterének 64 823 fotójából válogatta össze a tárlat anyagát, amelyet világszerte százhúsz helyszínen mutatnak be.
Vizuál ajánló

Megérkezett a Toldi teljes előzetese

Másfél perces előzetest kapott a tavaly elhunyt Jankovics Marcell utolsó alkotása, az Arany János Toldijából készült egész estés animációs film. A trailerben a szemfüles nézők felismerhetik a Kecskemétfilm alkotóit is. Videó a cikkünkben!
Vizuál hír

Visszautasította Bulgária Oscar-díjra nevezett filmjét az amerikai filmakadémia

A hivatalos indoklás szerint az Anya című alkotás párbeszédeinek több mint ötven százaléka angol nyelvű, így nem nevezhető a legjobb nemzetközi film kategóriájában – tudatta közösségi oldalán Zornica Szofija, a film rendezője.
Vizuál ajánló

Festői rend és szépség az elcsúfított világban – Dezső Tamás kiállítása a Capa Központban

Mi az a rejtélyes és megmagyarázhatatlan kapocs, ami összeköti az összes élő személyiségét egy életen át? – teszi fel a kérdést Dezső Tamás legújabb, Hipotézis: Levél minden című sorozatában. A világhírű fotóművész legújabb tárlata a Robert Capa Központban látható szeptember 22-től.