foto jung zseni OSzMI BUBIK (Fotó/Forrás: Jung Zseni / Bajor Gizi Színészmúzeum)
"Az ember mindig megküzd egy szereppel. Nincs ugyan mindig tőr. De néha mégis vérzik. Gyönyörű játék ez a színházasdi, éppen ezért. De
hogy ennek minden életizgalmát átadhassuk másoknak, ahhoz kell a saját életünk.
Évek óta hordozom magamban Zeami mesternek, ennek a fantasztikus keleti színésznek-rendezőnek a tanítását, amely annyiból áll, hogy a színészet jellem kérdése. Amíg pedig földönjárók vagyunk, a lelkünk nem vált még el a testtől, ki vagyunk szolgáltatva. Tehát ha én, mint színész nem vagyok jó kondícióban, akkor lelkileg sem tudom elviselni alakításom terheit" - idézi a színészt korábbi cikkünk.
A tizennégy éve elhunyt Bubik István nemzedékének egyik legkarizmatikusabb alakja volt, "a reneszánsz kor emberének kései utódja, tele tűzzel, energiával, szókimondó igazságérzettel és életigenléssel" - írja róla Szebényi Ágnes, a kiállítás kurátora. Diplomáját 1981-ben kapta meg, s bár több színház hívta, ő rögtön a Nemzeti Színházhoz szerződött, melynek eszméjéhez még akkor is hűséges maradt, miután elszerződött onnét.
Az 1981-1990 közötti évek tekinthetők a művészi pálya fénykorának, szakmai élete legsikeresebb és leggazdagabb időszakának. Egy fiatal színészgeneráció vezető színészévé érett alig néhány év alatt,
egyik főszerep jött a másik után, nem csoda, ha generációja legdinamikusabb tehetségeként tartotta számon mind a szakma, mind a közönség. Néhány évvel a főiskola után már olyan nagyformátumú szerepek voltak a háta mögött, mint Ádám, Mercutio, Tartuffe vagy az István, a király címszerepe.
A 60 éve született Bubik István Jászai Mari-díjas színmûvész érdemes mûvész tiszteletére rendezett kamarakiállítás megnyitója a budapesti Bajor Gizi Színészmúzeumban 2018. május 19-én. (Fotó/Forrás: Balogh Zoltán / MTI)
Az első évtized meredeken fölfelé ívelő időszaka után kis megtorpanás következett. Túlhajszoltságról, a rá nehezedő nagy nyomásról beszélt. "Nagyon szeretem a szerepeimet, de az örömöm nem felhőtlen. Túl sok a teher rajtam. De mit tegyek? Próbáljak beleavatkozni a pályám alakulásába?" - tette föl a kérdést a művész. S
végül maga mögött hagyta a színházat és elment Londonba raktárosnak. Kilenc hónap múlva hazatért,
de nem ment vissza a Nemzetibe, rövid szabadúszást követően 1993-ban a Törőcsik Mari neve fémjelezte, frissen alakult Művész Színház társulatához szegődött, annak megszűnte után a Thália Színház, később a Thália Társaság tagja. 1997-ben hét neves színésztársával megalapították a Kelemen László Színkört, mely szakított a kőszínházi metódussal, független társulatként működött. 1998-ban a Kelemen László Színkör tagjaként - a többiekkel együtt - az akkor megalakult Új Színházhoz szerződött. De mindez "csak" a színész Bubik István, vagy ahogy ő nevezte magát, a színjátékos - írja a kurátor.
Kulka János Kossuth- és Jászai Mari-díjas színmûvész (Fotó/Forrás: Balogh Zoltán / MTI)
a művész kaszkadőrként jó barátjával, Funtek Frigyessel éveken át Pintér Tamás "Oroszlán" és Marosi László csapatát erősítette.
Sportemberként számtalan sportágban kipróbálta magát. Zenészként még a főiskolás évek alatt társaival megalakította az első magyar színészzenekart. Sipos Andrással hosszú évek során a dob és a dobolás ősi elemeit, a forrást, az afrikai autentikus ritmusok rejtélyét kutatta. Színészpedagógusként éveken át tartott középiskolások számára színészképzést a Fészek Művész Klubban.
Bubik István országjáró művészként Ritka (a) magyar című önálló estjével számtalan városban, apró faluban megfordult. 46 évesen hunyt el közúti balesetben.
Látogatói információk
A PIM - Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet
Ritka magyar - Bubik 60 című kamarakiállítása május 19-től 2019. január 20-ig, szerdától vasárnapig 14 és 18 óra között tekinthető meg a Bajor Gizi Színészmúzeumban.
hírlevél
