Az Utolsó tangó Párizsban rendezője azóta próbálta korrigálni egykori vallomását, azt állítva, csak a vaj szexuális segédeszközként felhasználásáról nem tájékoztatták Maria Schneider színésznőt. Az igazságot valószínűleg soha nem tudjuk már meg – Brando 12 évvel ezelőtt, 80 éves korában, Schneider pedig 5 éve, 58 évesen hunyt el.
Marlon Brando és Maria Schneider az Utolsó tangó Párizsban című filmben (Fotó/Forrás: Keystone / Getty Images Hungary)
A forgatás idején Brando 48 évesen alakította az idősödő erőszaktevőt. Áldozata, Maria Schneider 19 éves kezdő színésznő volt. A film azt boncolgatta tabudöntögető módon, egy fiatal lány miért választja a vele szörnyen bánó, pszichopata vonásokkal tarkított Brandót egy hozzá korban és látszólag mindenhogyan jobban illő fiatal, jóképű férfi helyett. A film készültekor Bertolucci is mindössze 32 éves, pályája elején járó művészfilmes volt, alkotásának nagy talánya pedig allegóriákat fedett: kissé leegyszerűsítve a durva, nőket kihasználó hím a felszínes, amerikai mozi megtestesítője, riválisa pedig az eszményi európai művészfilmet fedte. Schneider női figurája e szerint az analógia mentén a nézőket jelentette.
Habár tényleges közösülés nem történt forgatáskor, Schneider megalázva és megerőszakolva érezte magát – pont úgy mint karaktere. A sors ironikus fintora, hogy a valóságban a figurával ellentétben Schneidert pont az európai művészfilm használta ki csúnyán, és nem a hollywodi filmipar. Az Utolsó tangó Párizsban hatalmas siker lett, de Schneider nem vált keresett színésznővé. Nem vállalt több meztelen jelenetet, de a forgatás emlékei sokáig kísértették még – nyilatkozataiból kiderül, Brando és Bertolucci sem bánt túl kedvesen vele, meg sem próbálták kompenzálni azokat a szörnyűségeket, amiket át kellett élnie. Drog- és alkoholproblémái is voltak, mielőtt rákban elhunyt.
Nem Bertolucci az egyetlen elismert rendező, aki nem bánt kesztyűs kézzel színészeivel. Stenley Kubrick legendásan perfekcionista volt, ezt igazolják filmjei is a 2001: Űrodüsszeiától kezdve a Mechanikus narancsig. Egyik legelismertebb filmje a Ragyogás, amelyben Shelley Duvall alakította a Jack Nicholson karakterétől szenvedő családanyát. A filmet az eredeti könyvet író Stephen King a mai napig gyűlöli, annak idején pedig két Aranymálnára is jelölték – az egyik nominációt Kubrick, a másikat pont Duvall kapta. A filmtörténelem viszont őket igazolta, a Ragyogás minden idők egyik legismertebb és legelismertebb horrorfilmjévé vált.
Az erről szóló hírek néhány hete kaptak ismét szárnyra, miután a 67 éves színésznő testileg és szellemileg is borzalmasan leépülve szerepelt a Dr. Phill című műsorban. Shelley az őt szintén felhasználó showban bevallotta hogy beteg, ezért segítségre van szüksége, valamint beszámolt látomásairól és hallucinációiról is. Pedig a Ragyogás főhősének Nicholson és maga King is valaki mást, mondjuk az American Horror Story-ból ismert Jessica Lang-ot akarta, Kubrick viszont ragaszkodott Duvall-hoz. Ahogy azonban a forgatás elkezdődött, teljesen máshogy bánt a színésznővel, mint a többiekkel. Megpróbálta teljesen elzárni őt a stáb elől, megkurtította szövegeit, az ikonikus baseballütős jelenetét pedig 127-szer játszatta el vele – ez be is került a Rekordok Könyvébe. Duvall kisírt szeme, remegő keze és zaklatottság a képeken valódi volt.
Pedig előfordult, hogy az 500 napos forgatási munkálatok alatt Duvall 12 órát sírt egy nap. Kubrickhoz csatlakozva Jack Nicholson is szörnyen bánt a színésznővel, hogy minél hihetőbb legyen alakítása. Azt pletykálják, a film leghíresebb jelenetében, amikor Nicholson baltával betöri az ajtót („Here's Johnny!”), Duvall pedig sírva könyörögve azt mondja, 'Kérlek Jack!' – az valójában nem a figurának, hanem Nicholsonnal szólt. A jelenet filmezésekor ugyanis nagyrészt improvizáltak, és legalább 60 ajtót elhasználtak – érthető tehát, hogy a végig megalázva kezelt színésznő valóban megijedt. A Ragyogás által mindenki megismerte Duvall arcát, és szerepelt is néhány nagyobb produkcióban, de keresett színésznő nem vált belőle. A vele készült interjút elnézve most már csak abban reménykedhetünk, hogy talpra áll és sikerül felépülnie.
Alfred Hitchcock művészi zsenialitását Kubrickéhoz hasonlóan senki nem vitatja, személyisége viszont egyre megkérdőjelezhetőbbé vált, ahogy sorra jelentek meg a róla és munkamódszeréről szóló könyvek és filmek. Donald Spoto 1983-as biográfiájából például kiderült, hogyan zaklatta a rendező Tippi Hedren színésznőt a Madarak forgatásán – fizikai és pszichológiai módon is. A híres jelenetben, mikor a színésznőt madarak támadják meg, Hedren valójában megsérült, ami rendkívül felbosszantotta Hitchcock-ot. Állítólag szerette Victorian Sardou színdarabíró mondását idézni, miszerint:
Kínozd a nőket! Az a baj manapság, hogy nem kínozzák elegen őket.
Ezt követte a Marnie című film, amelynek készítésekor Hitchcock szexuális ajánlatot tett Hedrennek – ő elutasította azt, mire a rendező megfenyegette, hogy tönkreteszi a karrierjét. Hitchcock soha nem felejtette el az elutasítást, a forgatás hátralevő részében csak úgy utalt a színésznőre, mint „az a lány”, és soha többet nem szólította a nevén.
Mentális börtönbe zárt
– emlékezett vissza Hedren, amikor a történetből az HBO tévéfilmet forgatott címen. Más színésznők, így például Grace Kelly és Janet Leigh is arról számoltak be, hogy Hitchcock megpróbálta megtörni és teljesen kontroll alá vonni őket, mocskos dolgokat suttogott a fülükbe forgatás előtt, és nem engedte, hogy jóban legyenek a stábtagokkal.
Nem mindig a rendező az, aki megkeseríti, vagy akár meg is nyomorítja egy színész életét.
Mikor Heath Ledger megkapta Joker szerepét Christopher Nolan második Batman-filmjében, több volt a felháborodott, mint az örvendő hang. Aztán ahogy érkeztek a hírek és képek a forgatásról, egyre többen fogadták el az akkor még mindig csak szépfiúnak tartott Ledgert az ikonikus pszichopata szerepében. A film végül óriási siker volt, és nagyban befolyásolta a ma is érvényben lévő mozis trendeket – a legnagyobb hagyatéka mégis Joker figurája volt. Magát a filmet nem jelölték Oscarra (sokan a mai napig köpködnek A felolvasóra, amiért elvette előle a helyet az akkor még csak 5 tételes jelöltlistán), de Ledger megnyerte a díjat – ekkor viszont ő már nem élt. 2008 január 22-én holtan találták lakásában, halálát véletlenül túladagolt gyógyszerek okozták. A hírek szerint a nyugtatókból és antidepresszánsokból álló koktélt Ledger kényszerképzetei és depressziója miatt szedte, ami azóta kísértette, hogy Jokerré alakult Nolan filmjében.
A szerepre készülve több mint egy hónapig elzárkózott a világ elől, hogy magába szívja a figura lényegét. Halála után bemutatott naplója valóban úgy néz ki, mint egy őrült feljegyzései: képek a Mechanikus narancs című filmből, kártyalapokról és hiénákról, részletek Batman-képregényekből, és több oldalra is nagybetűvel a „Káosz” szót véste.
Brandon Lee halála talán a leghírhedtebb eset, amikor egy színész szó szerint életét adta egy szerepért. Lee A holló című film forgatásakor hunyt el, mindössze 28 évesen. Egy nem megfelelően átalakított kellékfegyverrel lőtték agyon.
Nem ritkák azok az esetek, amikor maga a forgatás jár olyan extrém igénybevétellel, hogy a színészek is megszenvedik a munkát. Ed Harris A mélység titka című film kedvéért megtanult búvárkodni – mégis veszélybe került az élete, amikor egy víz alatti jelenet során elzáródott az oxigénadagoló csöve. Azon a napon a színész az élménytől sírva omlott össze, de végül be tudta fejezni a filmet. Harrison Ford a térdét sértette meg A szökevény című film forgatásának egy menekülőjelenetében, de a kamera ekkor sem állt le. Jackie Chanről köztudott kaszkadőr-tudása és fájdalomtűrése – szüksége is volt ezekre, amikor a Balhé Bronxban című filmjében bokáját törte. Mondanunk sem kell, ez nem akadályozta őt a jelenet leforgatásában.
Leonardo DiCaprio torture-porn-ja, A visszatérő egészen a régóta megérdemelt Oscar-díjág repítette a színészt, aki úgy emlékszik vissza: 30-40 olyan jelenetet is tartalmaz a film, ami élete legnehezebbjei közé tartozik.
Ha a macskának kilenc élete van, én azt hiszem elhasználtam párat
– nyilatkozta. Daniel Day-Lewisnak három Oscarja is van, mindegyiket a tökéletességig fejlesztett, a karaktert teljesen magáévá tevő színészi módszerével érte el. Egyik leghíresebb ilyen alakítása A bal lábam című film, amelyben egy lebénult ír férfit játszik. Lewis akkor sem hagyta el kerekesszékét, amikor épp nem forgott a kamera, és a stábtagoknak kellett őt etetni, mert szünetekben sem hagyta el a figuráját. Oscar-díj, egy felejthetetlen alakítás és két törött borda igazolja őt.
Christian Bale elképesztő testi átalakulásai legendásak Hollywoodban. A gépész című film kedvéért csontsoványra fogyott, néhány hónap múlva pedig már megizmosodva játszotta el a szuperhőst a Batman: Kezdődik! című filmben. 2010-ben A harcos című film szerepéért ismét lefogyva és leamortizálva jelent meg a vásznon, Oscart érően – majd 2013-ban az Amerikai botrány kedvéért megint meghízott, ezúttal Oscar-jelölést érdemelve játékáért. Robert DeNiro a Taxisofőr kedvéért valójában beállt taxizni, Natalie Portman a Fekete hattyúért szinte hivatásos balerinává alakult, Charlize Theron szörnyű kinézete az Oscart érő A rém című filmben pedig nem a sminkesek érdeme – a színésznő teljesen átalakult a szerep kedvéért.
A method actingnak és a Sztanyiszlavszkij-módszernek zseniális alakításokon és Oscar-díjakon kívül egyéb súlyos hozadékai is lehetnek. Liebe Attila önjelölt színjátszó-rendező 1978-ban megfojtotta egyik színésznőjét egy szituációs gyakorlat közben. Börtönbüntetése letöltése után tovább folcytatta a módszer félreértelmezett használatát – és újabb színésznők életét sodorta veszélybe.