A 30 éve elhunyt művész életútján keresztül a hatvanas évektől a nyolcvanas évek végéig a párizsi bohém művészvilág életstílusából is ízelítőt kaphatunk. A film története szerint Lucien Ginsburg, a groteszk képzeletvilágú zsidó fiú, zongorista apja unszolására kezd zongorázni, de inkább festő szeretne lenni. Fel is veszik a Montmartre-i Akadémia fető szakára, ennek ellenére a háború után már Serge Gainsbourg néven bárzongorista, majd zeneszerző és előadóművész lesz. A France Gall által énekelt Viaszbaba szerzőjeként vált ismertté, amellyel megnyerte az Euroviziós Dalfesztivált. Innentől kezdve nincs megállás: a leghíresebb művészekkel köt barátságot, a legszebb és leghíresebb színésznőkkel bonyolódik szerelmi viszonyba. Jane Birkin-nel töltött éveiből  született a mai francia film egyik legzseniálisabb színésznője, Charlotte Gainsbourg.

Serge Gainsbourg 1980-ban (Fotó/Forrás: Ulf Andersen/Getty Images, Hungary)

A hetvenes évek erotikus slágere helyett Serge Gainsbourg egyik legbotrányosabb szerzeménye a Nazi rock volt, meglehetősen kellemetlen szöveggel. Az elátkozott költő és provokátor szerepét magára öltő művész egyike volt kora legtermékenyebb énekes-dalszerzőinek, közel hatszáz dalt komponált, és minden zenei stílust kipróbált: írt klasszikus sanzont, rockot, a kubai ritmusok is hatottak rá, és ő vezette be a francia könnyűzenébe a rap-et. Ma a francia sanzon legjelentősebb megújítójának tartjuk, de belekóstolt a filmkészítésbe és az irodalomba is. Kiszámíthatatlan interjú alany volt, mindig tudott meglepetést okozni riportereknek, nem egyszer élő adásban. Saját bevallása szerint, az alkohol, nők és a Gitane aranyháromszögében élte le életét. Ő is, mint Alain Delon, napi két doboz mezítlábas Gitane-t szívott el. 

Fejléckép: Serge Gainsbourg és Jane Birkin 1977-ben / fotó: Impress Own/United Archives/Getty Images, Hungary