Vizuál

Táj csíkokra és kockákra törve

Sean Scully: Átutazó – Retrospektív kiállítás
2020.10.23. 12:30
Ajánlom
A mintegy száztíz Scully-művet bemutató kiállításon a monumentális festmények mellett szerepelnek papírmunkák, illetve megjelenik egy-egy plasztika és fotómű is. A művek értelmezését – a falakon és a tárlókban – a művész saját írásai, feljegyzései és vázlatai segítik.

Sean Scully: Átutazó – Retrospektív kiállítás

2020. október 14. – 2021. január 31.

A Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria a kelet-közép-európai régióban

először mutatja be retrospektív igénnyel Sean Scully életművét.

Scully az absztrakció legfontosabb kortárs képviselői közé tartozik, akinek művészetét egyszerre jellemzi formai redukció és referenciális gazdagság, geometrikus építkezés és expresszív önkifejezés. Az 1980-as évektől sajátságos képi nyelvet alakított ki, amely látszólag ellentétes minőségek kifinomult szintézisére épül.

A kiállítás az életmű összes meghatározó periódusát áttekinti, az 1960-as évek korai figurális kísérleteitől az 1970-es évek minimalista formanyelvén, az 1980-as évek expresszív sávokból építkező, plasztikai értékű alkotásain át (Adoráció, 1982) az ablak- és falmotívumokkal asszociálható műcsoportokig (Ablak figura, 2002), a művész sajátos tájértelmezéseiig (Tájvonal-sorozat, Fényfalak-sorozat), illetve egészen a közelmúlt sokakat meglepő figurális fordulatáig (Madonna-sorozat). A kiállítás az időrendet lazán követve, az életmű fontosabb műcsoportjait tematikus egységekbe rendezve mutatja be, hogyan „nyitotta meg” az absztrakciót Scully a tárgyias referenciák és a metaforikus tartalmak felé.

A kiállítás kiemelkedő alkotásai közé tartozik a művész egyik legújabb festménye, a Fekete négyzet (2020), amely a „tiszta érzet” Kazimir Malevics által megfestett ikonjához tér vissza.

A képen – amelyet első ízben a Magyar Nemzeti Galéria mutat be a közönségnek – a malevicsi motívum fekete lyukként ékelődik be a „romantikus táj” izzásába: a szinte tapintható Semmi tárgyiasulásaként, egy egzisztenciális szorongásokkal terhelt szituáció kortárs metaforájaként.

A mintegy száztíz Scully-művet bemutató kiállításon a monumentális festmények mellett szerepelnek papírmunkák, illetve megjelenik egy-egy plasztika és fotómű is.

A művek értelmezését – a falakon és a tárlókban – a művész saját írásai, feljegyzései és vázlatai segítik.

A művészettörténeti múlttal folytatott párbeszéd kulcsfontosságú az életmű értelmezése szempontjából. Külön szekciók foglalkoznak a művész olyan meghatározó alkotókra vonatkozó reflexióival, mint Vincent van Gogh és Pierre Bonnard. A kiállítás szövetébe mintegy beékelődik egy Bonnard-festmény is a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből, tovább árnyalva a festészettörténettel folytatott dialógust.

A tárlat címe Scully egy különös szépségű sorozatát, az Átutazó-festményeket idézi.

A műveken képalapba beékelődik egy másik kép (a művész kifejezésével inset), amely minden esetben elcsúszik a kompozíció függőleges szimmetriatengelyétől.

Mintha elmozdult volna, mintha mozgásban lenne. Az insetek értelmezhetők elidőző, mozgásban lévő figurákként, magányos emberalakokként, amelyek áthaladnak a horizonton. „Az inset, vagyis a belső, egy átutazó egy nagyobb struktúrában, amely asszociálni enged az anyára és a gyermekre, valamire, amit egy nagyobb dolog tart és véd” – fogalmazott a művész. Az utazás, illetve az anya és a gyermek asszociációja egyfajta életmetaforává avatja a képsík és az inset kapcsolatát: Scully az időben változó formák-alakzatok útját, alakulását, a konstellációk módosulását mutatja fel a művein. Mindez személyes tapasztalatokkal és emlékekkel is összefügg: talán az utazás, az emigráció szerepére is utal az ír származású, Angliában nevelkedő, majd Amerikában letelepedő, később pedig Európába időről időre visszatérő művész életútjában, ugyanakkor a változó konstellációk folyamatos keresésének igényére is vonatkozik.

Scully egyfajta érzelmi geometriát alakított ki az évek során, amelyet az ösztönösség és az intellektuális reflexió dinamikája jellemez.

A kiállítás azt vizsgálja, hogy Scully miképpen értelmezi újra az absztrakció hagyományait és tágítja ki a fogalmát: művészetének perspektívájából szemlélve a festészet történetére és a klasszikus alkotásokra is másképp tekinthetünk.

Nemcsak a kiállítás, hanem a hozzá kapcsolódó angol, illetve magyar nyelvű katalógus is átfogó képet nyújt Sean Scully művészetéről: a kiadvány szerzői a kiállítás kurátora (Fehér Dávid) mellett Sean Scully életművének kiemelkedő szakértői (David Carrier, Kelly Grovier, Raphy Sarkissian, Arthur C. Danto), mindemellett a kötet gazdag válogatást közöl Sean Scully saját írásaiból is, amelyek közül több most jelenik meg első alkalommal.

Sean Scully: Átutazó – Retrospektív 

Magyar Nemzeti Galéria A épület - 2020. október 14. – 2021. január 31.

kurátor: Fehér Dávid

Ébredj az Ásító inassal!

Kapcsolódó

Ébredj az Ásító inassal!

Akár hangulatjelzőként is használhatjuk a reggeli kávét, én legalábbis ma ezt tettem az Ásító inassal díszített flat white-ommal. A Szépmű és a Nemzeti Galéria képeivel indíthatjuk a napot!

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Zenés színház

„Az abúzust nyilván másképp értelmezi, aki elköveti, és aki elszenvedi” – reagált Almási-Tóth András védekezésére Varga-Tóth Attila

Varga-Tóth Attila énekes, aki a közelmúltban Almási-Tóth András zeneakadémiai menesztése kapcsán abúzussal vádolta a rendezőt, arról is beszámolt, milyen sérelmeket kellett tanulmányai alatt Marton Évától elszenvednie.
Színház

Nagy Viktor: „Szász János nálunk, Kaposváron tér vissza a magyar színpadi rendezéshez”

A kaposvári Csiky Gergely Színház igazgatója szerint az intézmény nemcsak szervezeti, hanem szemléleti átalakuláson is keresztülmegy. Nagy Viktor a Fideliónak árulta el: Szász János náluk rendez jövőre, ami szintén fontos mérföldkő a színház életében.
Színház

„Nagy Ervin kincset örökölt meg!” – reagált Vidnyánszky Attila

Merre tovább, új kezdet? címmel hosszú véleménycikk jelent meg Vidnyánszky Attilától az Indexen. A Nemzeti Színház igazgatója az írással az Inga ZaccPerKávé című műsorának Nagy Ervin kulturális államtitkárral készített adására reflektál.
Zenés színház

A hangversenyterem Szent Grálja – új Parsifal a Müpában

A húszéves évfordulóra új Parsifal-produkcióval készült a Budapesti Wagner-napok. Az újdonság varázsánál azonban sokkal fontosabb volt, hogy az előadás épp azokat az erényeket mutatta, amiért a Duna-parti Bayreuthot annyira szeretjük.
Könyv

David Szalay: „Az elődeim és az utódaim is magyarok, csak én nem vagyok rendes magyar”

A Booker-díjas író beszédével nyílt meg az Ünnepi Könyvhét, a hazai irodalmi élet egyik legfontosabb eseménye. David Szalay a Magyarországhoz és saját magyarságához való bonyolult viszonyáról beszélt.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Vizuál hír

Nagy Ervin: „Nyílt pályázatot hirdetünk az NFI intézményvezetői pozíciójára”

A kulturális államtitkár június 11-én este egyeztetett a filmszakma képviselőivel. Terveik közt szerepel egy többablakos finanszírozási rendszer kialakítása a köztelevízió átalakításával, illetve egy V4-es koprodukciós alap létrehozásával.
Vizuál magazin

KÉP-regény: Poloskavadászaton

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal a poloskafényképezés embert próbáló kihívásairól mesél. 
Vizuál gyász

Elhunyt David Hockney világhírű festőművész

A kortárs brit képzőművészet egyik meghatározó alakja egy hónappal 89. születésnapja előtt hunyt el otthonában. David Hockney a 60-as években indult pop-art mozgalom egyik vezéregyénisége volt.
Vizuál ajánló

Gasztroélmények, történelmi kalandok, koncertek – június 20-án ismét Múzeumok Éjszakája

A Múzeumok Éjszakáján országszerte különleges kalandok várnak minden korosztályt: a múzeumok zenével, tánccal, gasztroprogramokkal telnek meg, és feltárulnak titkos helyszínek a látogatók előtt.
Vizuál kritika

Az emlékezet tengerpartján – kritika a Blue Heron című filmről

Sophy Romvari érzékeny és személyes filmje azt vizsgálja, miként élnek tovább bennünk a múlt feldolgozatlan veszteségei. A rendező a gyermekkori emlékek töredékeiből teremt fájdalmasan szép mozgóképes önvizsgálatot. Blue Heron kritika.