Vizuál

Tájportrék – Az év egyik legizgalmasabb kiállítása

Interjú Csáky Donát Márk festőművésszel
2019.12.28. 16:15
Ajánlom
Eldönthetetlen, hangzott el Csáky Donát Márk új kiállításának megnyitóján, hogy kivilágosodik vagy besötétül a világ a tájképein. Mindenesetre fenségesek. Nem is előttük áll a szemlélő, hanem benne él a tájban. Része az egésznek. 2019 egyik legizgalmasabb tárlata – Rajna Bálint a kurátora – nyílt Csáky Donát Márk alkotásaiból egy Ménesi úti magánvillában, amelyet tulajdonosa felajánlott a kiállításhoz. Így a tájképek rögvest megmutatták magukról, milyen lenyűgözőek egy lakás falán is.

A kiállítás 2020. január 10-ig még megtekinthető. Előre kell bejelentkezni. (Az interjú végén közöljük a telefonszámot, amelyet hívhatnak az érdeklődők.)

DSC04968-155954.jpg

Csáky Donát Márk (Fotó/Forrás: Csabai Kristóf / Fidelio)

Művészettörténészek, filozófusok is rendre újraveszik a kérdést: létezik-e tájképfestészet, vannak-e közös elemei a tájképeknek, egyáltalán mitől tájkép egy kép.

Ez mind izgalmas felvetés. És tényleg nincs egyetlen válasz, konkrét definíció. Csaknem mindegyik tájképfestő elmondhatná magáról: „A táj én vagyok”. Kétségtelen: ahogyan megjelentek a tájképek, a művészettörténet jelentős műfajává váltak. Az egykori németalföldi felfogás szerint a térképészet volt az első kvázi tájfestészet. Vagyis a térképek a tájképek előzményeinek tekinthetők.

Vehetjük a régi térképészetet akár az eligazodás művészetének is?

Akár igen. Másfelől a térképészetet az írásbeliséggel egyenértékű tudásforrásnak tartották. A megismerés a lényege a térképészetnek, próbálták rögzíteni a teret, hol vagyunk, merre induljunk el. Ami ugye sok mindent meghatározott, a hadviselést, a kereskedelmet, és nyilván az új világok felfedezését is. A megismerés hívta életre a tájképfestészetet is. Mindeközben természetesen változott az embernek a tájhoz fűződő viszonya is.

Montaigne például még úgy tekintett az Alpokra, mint leküzdendő akadályra, és rettentően csúfnak tartotta. Jó száz évvel később már a fenséges táj egyik példája lett az Alpok.

Abszolút. Mivel a térképészet feltárta az ember előtt a hegyeket, völgyeket, már nem féltek tőlük, nem kellett legyűrniük, legyőzniük azokat. Addig nem érezték a tájat. Onnantól viszont látványként is tekinthettek rá, és felismerhették, hogy minden táj gyönyörű, mert megismételhetetlen. A németalföldi festők léptek ki először a tájba. Hendrick Goltzius, a nagy holland rajzoló 1603 körül elsőként készített tájrajzot a Haarlem környéki dűnékről.

A holland aranykorból én Jacob van Ruisdaelért rajongok, főként a nyugtalan tengerpartjaiért.

Megértem. A 18. század után ugyanakkor teljesen másként kezdte vizsgálni az ember a tájat. Addig élvezeti forrás volt, a szép megörökítése, ezen a romantika tájszemlélete változtatott.

Mindig azt festették, amit láttak?

Éppen a németalföldiek voltak az elsők, akik azt festették, amit láttak.

A képre kattintva galéria nyílik:

Ön is azt festi, amit lát?

Igen. Ott állok a táj előtt. A Dunakanyarban, Verőcén és a zalai Várvölgyön. Nem festek fotóról, sem emlékezetből. A festőállvány le van fúrva. A vászon nem mozdul. Nincs változás a térben.

De a fények változnak.

Ez az egyik legkülönösebb dolog. Egyes képeimen nincs rögzített árnyék. Vagy csak ritkán. Szobrászoknak tetszettek ezek a tájképeim. Kíváncsi voltam, mitől. Akkoriban reggel kezdtem festeni, este hétkor hagytam abba. Egész napszakokat végigfestettem, és ilyenkor szinte körberajzolja az árnyék a formát.

Tömör, plasztikus képek lettek, és ettől váltak érdekessé a szobrászok számára, attól, hogy nincs rajtuk egy irányított árnyék, nincs sehol a pillanatnyiság, mint a fotókon.

DSC04966-155803.jpg

Csáky Donát Márk (Fotó/Forrás: Csabai Kristóf / Fidelio)

Mostanában már próbálom tartani a napszakot festés közben, minden egyes nap ugyanakkor nézni a tájra. Vannak ugyanabból az egy perspektívából is különféle képeim. Foglalkoztat az ’ugyanolyan’ és a ’más” filozófiája. Miközben azt is gondolom: a táj látványa olyan identitáshelyzetet hoz létre, mintha önportrékat festene az alkotó. Valamiféle ontológiai helyzet alakul ki, amelyben a festő önmagáról kezd el gondolkodni.

Az ember folyamatosan keresi a választ, kicsoda ő.

Talán ezért is vagyok szerencsés, mert a képek ennek a keresésnek a tárgyi vetületei. A táj topográfiailag nem módosul, de a gondolataim igen. Azt lehet mondani, hogy a tájképeim igazából tájportrék.

Kiállításának megnyitóján mondta Marsó Paula filozófus, hogy a képei önmegértési gyakorlatok, áramlástani vizsgálódások, a táj levegőjének, klímájának analízisei. Kezdettől tudta, hogy a tájképekben tudja leginkább kifejezni magát?

Nem. Eleinte nem is tájat festettem, hanem figurális tanulmányokat, ami felvételi követelmény volt a Képzőművészeti Egyetemre. Előtte nem jártam művészeti középiskolába, édesapámtól, Csáky Lajos festőművésztől tanultam meg az alapokat. Minden délután modellt fogadott a műtermében, és dolgoztunk négy-öt órán át.

Ő találta ki, hogy fessen?

Megkérdezte, mi szeretnék lenni. Kértem egy kis gondolkodási időt. Figyeltem őt, a nyugalmát, és gyorsan megállapítottam magamban, hogy akkor ez biztosan egy elég nyugodt szakma, és ez vonzott. Ha festő szeretnél lenni, mondta az apám, legalább az alapokat el kellene sajátítani. Így indult.

Édesapja az első mestere?

Igen. Úgy még pontosabb: ő a mesterem. Apám nem azt akarta, hogy őt kövessem. Hanem hogy találjam meg magam, a saját utamat. Sosem kritizált, a legnagyobb szabadságban alkottam mellette.

Az egyetemen sem próbálták más irányba terelni? Arra utalok: nem tűnhetett trendinek a tájfestészet, és valahogy azt tudom elképzelni, hogy az absztrakt felé tolják önt.

Az egyetemen túl korán várják el, hogy kész művész legyen valaki. Az ecsetkezelés technikája pusztán manuális ügyesség. De hogy abból művészet legyen, ahhoz szellemileg kell utolérni magadat. Ha siettetik az embert, nehéz rátalálni az útjára. Eleinte absztrakt tereket festettem, majd tájképeket műteremben, először fotókról, aztán a tájban készült tanulmányrajzokról. Nem tetszettek. Vívódtam. Kellett tíz év, hogy önazonos legyek. Apám azzal inspirált, hogy minden képrészletben meglátott valami előremutatót. Máig fest ő is tájképeket, csak a megközelítésünk egészen más.

Amit én csinálok, az konkrét élményen, észlelésen alapul.

A festők közül elsősorban Balthazar Klossowski, Balthus hatott rám. Klasszikus felfogásban festett a 20. század dübörgő izmusváltozásainak közepette, és újrapozícionálta a reneszánsz festészetre jellemző komplexitást és a kínai tájfestészetet. Nem követett semmilyen divatot, inkább zárt és költői világa volt. Soha nem járt művészeti egyetemre, de a családi környezete komolyan hatott rá, Rilke volt édesanyjának az utolsó szerelme. De még korábban Thomas Bernhard volt az, aki bevonzott a nagy kulturális diskurzusba. Bámulatba ejtenek változatos szövegképei, gondolati tisztasága. Voltaképpen mindig a létezésről ír, de sosem ismétli magát. Az ember, amikor tájélménye van, ugyancsak az élet értelméről elmélkedik.

Mennyi ideig készíti a nagy képeit?

Egy-két évig. Nagyon be kell osztani az időmet, a telet leszámítva szinte minden nap festek. Pontosan akarom csinálni. A mostani kiállításon vannak kisebb képek is, a nagy képek afféle előkészítő munkái, amelyeken sokkal gyorsabban kikísérletezhetek akár egy teljes színváltást.

Mintha láthatóvá is válna az idő a képein. Ahogyan a hónapok forognak a táj körül.

Azért érezheti így, mert a nap-nap utáni ecsetnyomok, amelyek a tér feltérképezéséből adódnak, talán kirajzolhatják az idő jelentésrétegeit. Ezeket a „nyomokat” amúgy halálosan komolyan vette például Veszelszky Béla – aki számomra a modern magyar festészet legjelentősebb alakja –, és a lányának írt egyik levelében úgy fogalmazott: „Minden ecsetvonás a vásznon felelősségvállalás az egész emberi világért.”

A kiállítás előzetes egyeztetés alapján tekinthető meg 2020. január 10-ig.

Ezen a telefonszámon lehet bejelentkezni: +36/30 9824235

Fotók: Csabai Kristóf / Fidelio

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Felmondások és tiltakozás az SZFE-n Vidnyánszky Attila kinevezése miatt

Zsámbéki Gábor rendező 41 év tanítás után hagyja ott az Egyetemet, és követi példáját Gáspár Máté megbízott intézetvezető is, aki lemondásával az SZFE modellváltásának elve és gyakorlati megvalósítása ellen is tiltakozik. Mindez azután, hogy a minisztérium bejelentette: Vidnyánszky Attila vezetheti az Egyetemet fenntartó alapítvány kuratóriumát.
Zenés színház

Először vezényel női karmester a Salzburgi Ünnepi Játékokon

A világ legnagyobb komolyzenei fesztiváljának, az idén százéves Salzburgi Ünnepi Játékok programsorozatának szervezői a koronavírus-járvány árnyékában számos biztonsági intézkedést rendeltek el a fellépők és a nézők egészségének megóvása érdekében.
Vizuál

Herceg a vasfüggöny mögül – Róna Viktor kiállítás

A Petőfi Irodalmi Múzeum – Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet új időszaki kiállítását Róna Viktor balettművésznek szenteli.
Színház

Otthagyja a Nemzetit Bánsági Ildikó

A színésznő a közösségi oldalán jelentette be, hogy felmondott a Vidnyánszky Attila vezette teátrumban.
Vizuál

Angyalszív, Madárka, Evita - Alan Parker legjobb filmjei

Hetvenhat éves korában, július 31-én meghalt Alan Parker angol filmrendező, forgatókönyvíró és producer, akinek nevéhez olyan kult filmek fűződnek mint a Pink Floyd:Fal, az Angyalszív vagy az Evita.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál portré

Az Apokalipszis most sztárja egy érsek után választotta nevét

Két évig még díszletmunkásként is dolgozott mielőtt Coppola filmje meghozta számára a sikert. Két fia követte őt a szakmában. Martin Sheen amerikai színész augusztus 3-án ünnepli 80. születésnapját. 
Vizuál ajánló

Herceg a vasfüggöny mögül – Róna Viktor kiállítás

A Petőfi Irodalmi Múzeum – Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet új időszaki kiállítását Róna Viktor balettművésznek szenteli.
Vizuál magazin

Angyalszív, Madárka, Evita - Alan Parker legjobb filmjei

Hetvenhat éves korában, július 31-én meghalt Alan Parker angol filmrendező, forgatókönyvíró és producer, akinek nevéhez olyan kult filmek fűződnek mint a Pink Floyd:Fal, az Angyalszív vagy az Evita.
Vizuál Film

75 éve halt meg Csortos Gyula - PORTRÉ

Hetvenöt éve, 1945. augusztus 1-jén halt meg Csortos Gyula, a két világháború közötti korszak egyik legkedveltebb magyar színésze, a Hyppolit, a lakáj című film főszereplője. 
Vizuál interjú

Fontos a fiatal művészek önmenedzselése

„Magyarországon, és persze a legkiemelkedőbb gócpontban, Budapesten a jelenkor művészetével, kultúrájával egy igen behatárolható közeg foglalkozik, és jár el kiállításokra, megnyitókra, előadásokra. Ismerjük egymást látásból, és ezek a személyes kapcsolódások gyakran felértékelhetik az alkotói produktumot” – mondta el Pócs Veronika művészettörténész, a MANK Galériában augusztus 2-ig látogatható kiállítás kurátora. Hozzátette: elengedhetetlen az önmenedzselés, sok energiát kell ebbe is fektetniük a fiataloknak. A 35 éven aluli művészek számára meghirdetett pályázat eredményeként létrejött szentendrei kiállítás munkáinak válogatásakor fontos szempont volt a sokszínűség.