Vizuál

Tájportrék – Az év egyik legizgalmasabb kiállítása

Interjú Csáky Donát Márk festőművésszel
2019.12.28. 16:15
Ajánlom
Eldönthetetlen, hangzott el Csáky Donát Márk új kiállításának megnyitóján, hogy kivilágosodik vagy besötétül a világ a tájképein. Mindenesetre fenségesek. Nem is előttük áll a szemlélő, hanem benne él a tájban. Része az egésznek. 2019 egyik legizgalmasabb tárlata – Rajna Bálint a kurátora – nyílt Csáky Donát Márk alkotásaiból egy Ménesi úti magánvillában, amelyet tulajdonosa felajánlott a kiállításhoz. Így a tájképek rögvest megmutatták magukról, milyen lenyűgözőek egy lakás falán is.

A kiállítás 2020. január 10-ig még megtekinthető. Előre kell bejelentkezni. (Az interjú végén közöljük a telefonszámot, amelyet hívhatnak az érdeklődők.)

DSC04968-155954.jpg

Csáky Donát Márk (Fotó/Forrás: Csabai Kristóf / Fidelio)

Művészettörténészek, filozófusok is rendre újraveszik a kérdést: létezik-e tájképfestészet, vannak-e közös elemei a tájképeknek, egyáltalán mitől tájkép egy kép.

Ez mind izgalmas felvetés. És tényleg nincs egyetlen válasz, konkrét definíció. Csaknem mindegyik tájképfestő elmondhatná magáról: „A táj én vagyok”. Kétségtelen: ahogyan megjelentek a tájképek, a művészettörténet jelentős műfajává váltak. Az egykori németalföldi felfogás szerint a térképészet volt az első kvázi tájfestészet. Vagyis a térképek a tájképek előzményeinek tekinthetők.

Vehetjük a régi térképészetet akár az eligazodás művészetének is?

Akár igen. Másfelől a térképészetet az írásbeliséggel egyenértékű tudásforrásnak tartották. A megismerés a lényege a térképészetnek, próbálták rögzíteni a teret, hol vagyunk, merre induljunk el. Ami ugye sok mindent meghatározott, a hadviselést, a kereskedelmet, és nyilván az új világok felfedezését is. A megismerés hívta életre a tájképfestészetet is. Mindeközben természetesen változott az embernek a tájhoz fűződő viszonya is.

Montaigne például még úgy tekintett az Alpokra, mint leküzdendő akadályra, és rettentően csúfnak tartotta. Jó száz évvel később már a fenséges táj egyik példája lett az Alpok.

Abszolút. Mivel a térképészet feltárta az ember előtt a hegyeket, völgyeket, már nem féltek tőlük, nem kellett legyűrniük, legyőzniük azokat. Addig nem érezték a tájat. Onnantól viszont látványként is tekinthettek rá, és felismerhették, hogy minden táj gyönyörű, mert megismételhetetlen. A németalföldi festők léptek ki először a tájba. Hendrick Goltzius, a nagy holland rajzoló 1603 körül elsőként készített tájrajzot a Haarlem környéki dűnékről.

A holland aranykorból én Jacob van Ruisdaelért rajongok, főként a nyugtalan tengerpartjaiért.

Megértem. A 18. század után ugyanakkor teljesen másként kezdte vizsgálni az ember a tájat. Addig élvezeti forrás volt, a szép megörökítése, ezen a romantika tájszemlélete változtatott.

Mindig azt festették, amit láttak?

Éppen a németalföldiek voltak az elsők, akik azt festették, amit láttak.

A képre kattintva galéria nyílik:

Ön is azt festi, amit lát?

Igen. Ott állok a táj előtt. A Dunakanyarban, Verőcén és a zalai Várvölgyön. Nem festek fotóról, sem emlékezetből. A festőállvány le van fúrva. A vászon nem mozdul. Nincs változás a térben.

De a fények változnak.

Ez az egyik legkülönösebb dolog. Egyes képeimen nincs rögzített árnyék. Vagy csak ritkán. Szobrászoknak tetszettek ezek a tájképeim. Kíváncsi voltam, mitől. Akkoriban reggel kezdtem festeni, este hétkor hagytam abba. Egész napszakokat végigfestettem, és ilyenkor szinte körberajzolja az árnyék a formát.

Tömör, plasztikus képek lettek, és ettől váltak érdekessé a szobrászok számára, attól, hogy nincs rajtuk egy irányított árnyék, nincs sehol a pillanatnyiság, mint a fotókon.

DSC04966-155803.jpg

Csáky Donát Márk (Fotó/Forrás: Csabai Kristóf / Fidelio)

Mostanában már próbálom tartani a napszakot festés közben, minden egyes nap ugyanakkor nézni a tájra. Vannak ugyanabból az egy perspektívából is különféle képeim. Foglalkoztat az ’ugyanolyan’ és a ’más” filozófiája. Miközben azt is gondolom: a táj látványa olyan identitáshelyzetet hoz létre, mintha önportrékat festene az alkotó. Valamiféle ontológiai helyzet alakul ki, amelyben a festő önmagáról kezd el gondolkodni.

Az ember folyamatosan keresi a választ, kicsoda ő.

Talán ezért is vagyok szerencsés, mert a képek ennek a keresésnek a tárgyi vetületei. A táj topográfiailag nem módosul, de a gondolataim igen. Azt lehet mondani, hogy a tájképeim igazából tájportrék.

Kiállításának megnyitóján mondta Marsó Paula filozófus, hogy a képei önmegértési gyakorlatok, áramlástani vizsgálódások, a táj levegőjének, klímájának analízisei. Kezdettől tudta, hogy a tájképekben tudja leginkább kifejezni magát?

Nem. Eleinte nem is tájat festettem, hanem figurális tanulmányokat, ami felvételi követelmény volt a Képzőművészeti Egyetemre. Előtte nem jártam művészeti középiskolába, édesapámtól, Csáky Lajos festőművésztől tanultam meg az alapokat. Minden délután modellt fogadott a műtermében, és dolgoztunk négy-öt órán át.

Ő találta ki, hogy fessen?

Megkérdezte, mi szeretnék lenni. Kértem egy kis gondolkodási időt. Figyeltem őt, a nyugalmát, és gyorsan megállapítottam magamban, hogy akkor ez biztosan egy elég nyugodt szakma, és ez vonzott. Ha festő szeretnél lenni, mondta az apám, legalább az alapokat el kellene sajátítani. Így indult.

Édesapja az első mestere?

Igen. Úgy még pontosabb: ő a mesterem. Apám nem azt akarta, hogy őt kövessem. Hanem hogy találjam meg magam, a saját utamat. Sosem kritizált, a legnagyobb szabadságban alkottam mellette.

Az egyetemen sem próbálták más irányba terelni? Arra utalok: nem tűnhetett trendinek a tájfestészet, és valahogy azt tudom elképzelni, hogy az absztrakt felé tolják önt.

Az egyetemen túl korán várják el, hogy kész művész legyen valaki. Az ecsetkezelés technikája pusztán manuális ügyesség. De hogy abból művészet legyen, ahhoz szellemileg kell utolérni magadat. Ha siettetik az embert, nehéz rátalálni az útjára. Eleinte absztrakt tereket festettem, majd tájképeket műteremben, először fotókról, aztán a tájban készült tanulmányrajzokról. Nem tetszettek. Vívódtam. Kellett tíz év, hogy önazonos legyek. Apám azzal inspirált, hogy minden képrészletben meglátott valami előremutatót. Máig fest ő is tájképeket, csak a megközelítésünk egészen más.

Amit én csinálok, az konkrét élményen, észlelésen alapul.

A festők közül elsősorban Balthazar Klossowski, Balthus hatott rám. Klasszikus felfogásban festett a 20. század dübörgő izmusváltozásainak közepette, és újrapozícionálta a reneszánsz festészetre jellemző komplexitást és a kínai tájfestészetet. Nem követett semmilyen divatot, inkább zárt és költői világa volt. Soha nem járt művészeti egyetemre, de a családi környezete komolyan hatott rá, Rilke volt édesanyjának az utolsó szerelme. De még korábban Thomas Bernhard volt az, aki bevonzott a nagy kulturális diskurzusba. Bámulatba ejtenek változatos szövegképei, gondolati tisztasága. Voltaképpen mindig a létezésről ír, de sosem ismétli magát. Az ember, amikor tájélménye van, ugyancsak az élet értelméről elmélkedik.

Mennyi ideig készíti a nagy képeit?

Egy-két évig. Nagyon be kell osztani az időmet, a telet leszámítva szinte minden nap festek. Pontosan akarom csinálni. A mostani kiállításon vannak kisebb képek is, a nagy képek afféle előkészítő munkái, amelyeken sokkal gyorsabban kikísérletezhetek akár egy teljes színváltást.

Mintha láthatóvá is válna az idő a képein. Ahogyan a hónapok forognak a táj körül.

Azért érezheti így, mert a nap-nap utáni ecsetnyomok, amelyek a tér feltérképezéséből adódnak, talán kirajzolhatják az idő jelentésrétegeit. Ezeket a „nyomokat” amúgy halálosan komolyan vette például Veszelszky Béla – aki számomra a modern magyar festészet legjelentősebb alakja –, és a lányának írt egyik levelében úgy fogalmazott: „Minden ecsetvonás a vásznon felelősségvállalás az egész emberi világért.”

A kiállítás előzetes egyeztetés alapján tekinthető meg 2020. január 10-ig.

Ezen a telefonszámon lehet bejelentkezni: +36/30 9824235

Fotók: Csabai Kristóf / Fidelio

Programkereső

Legnépszerűbb

Könyv

Röhrig Géza karanténban - Élőben New Yorkból

Nyáry Krisztián online sorozata nem ismer országhatárokat. Ezúttal a New Yorkban élő költőt kérdezi arról, mit olvas a kényszerű otthonlét alatt.
Színház

Így mennek tovább a budapesti színházak - itt a megállapodás és néhány vélemény

Hosszú hetek egyeztetései után ma megállapodott a kormány és a Fővárosi Önkormányzat a színházak működtetéséről.
Jazz/World

Fonogram-életműdíjat kapott Kovács Kati – Hallgasd meg a nyertes felvételeket!

Hobo, Rácz Gergő és Orsovai Reni, a Mörk, a Sárik Péter Trió, Lajkó Félix & Volosi, Krizso, a Bagossy Brothers Company is Fonogram-díjat kapott a szombaton az interneten tartott online eseményen. Életműdíjjal Kovács Katit, szakmai életműdíjjal Gőz Lászlót ismerték el.
Plusz

Horgas Eszter: „Prés alatt vagyunk mindannyian”

Csak ülünk és teázunk. Két különböző lakásban, a monitor két oldalán. Hiába, az ember olyan könnyen megszokja a személyes találkozások luxusát. Interjú karantén idején – a gépeken keresztül – Horgas Eszter fuvolaművésszel.
Könyv

Gergely Ágnes: „Egyszer csak újra eszméletéhez tér a világ”

A napokban jelentették be: a Tiszatáj folyóirat 2019-es díját Gergely Ágnesnek ítélték oda. A 87 éves Kossuth-díjas költőt, írót, műfordítót Karácsony Ágnes hívta föl telefonon.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál gyász

Elhunyt Honor Blackman, egykori Bond-lány

A brit színésznőt 94 éves korában érte a halál, békésen, otthonában halt meg természetes okok következtében.
Vizuál magazin

A világ leghíresebb angyalai csak mellékszereplők Raffaello Sixtusi Madonnáján

A két kis kerub nagy karriert futott be, ahhoz képest, hogy épp csak ráfértek az 1512-ben festett műre. Alakjukhoz több anekdota is fűződik, festőjük ma 500 éve hunyt el.
Vizuál hír

„Nemcsak ez a helyzet kivételes, hanem az idei döntésünk is” - A MúzeumCafé idei díjazottjai

Mivel ez az időszak is rendhagyó – meg persze rendkívüli –, a MúzeumCafé című folyóirat idei díjkiosztása is csúszik a vészhelyzet feloldása utáni időkre. De már nyilvánosságra hozták, kinek ítélték oda 2020-ban a rangos MúzeumCafé-díjat.
Vizuál gyász

Elhunyt Shirley Douglas színésznő, Kiefer Sutherland édesanyja

A kanadai egészségbiztosítás megalapítójának lánya 86 éves volt. Fia azt közölte, tüdőgyulladással kapcsolatos komplikációk okozták az ünnepelt színésznő halálát, de nem a koronavírus-fertőzés.
Vizuál hír

Játékos műalkotások és művészi játékok - Pályázat fiatal képzőművészek számára

Művészet és játék címen ír ki fiatal alkotók számára képzőművészeti pályázatot a MANK Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. a szentendrei MANK Galériában rendezendő kiállításon való részvételre.