Vizuál

Tájportrék – Az év egyik legizgalmasabb kiállítása

Interjú Csáky Donát Márk festőművésszel
2019.12.28. 16:15
Ajánlom
Eldönthetetlen, hangzott el Csáky Donát Márk új kiállításának megnyitóján, hogy kivilágosodik vagy besötétül a világ a tájképein. Mindenesetre fenségesek. Nem is előttük áll a szemlélő, hanem benne él a tájban. Része az egésznek. 2019 egyik legizgalmasabb tárlata – Rajna Bálint a kurátora – nyílt Csáky Donát Márk alkotásaiból egy Ménesi úti magánvillában, amelyet tulajdonosa felajánlott a kiállításhoz. Így a tájképek rögvest megmutatták magukról, milyen lenyűgözőek egy lakás falán is.

A kiállítás 2020. január 10-ig még megtekinthető. Előre kell bejelentkezni. (Az interjú végén közöljük a telefonszámot, amelyet hívhatnak az érdeklődők.)

DSC04968-155954.jpg

Csáky Donát Márk (Fotó/Forrás: Csabai Kristóf / Fidelio)

Művészettörténészek, filozófusok is rendre újraveszik a kérdést: létezik-e tájképfestészet, vannak-e közös elemei a tájképeknek, egyáltalán mitől tájkép egy kép.

Ez mind izgalmas felvetés. És tényleg nincs egyetlen válasz, konkrét definíció. Csaknem mindegyik tájképfestő elmondhatná magáról: „A táj én vagyok”. Kétségtelen: ahogyan megjelentek a tájképek, a művészettörténet jelentős műfajává váltak. Az egykori németalföldi felfogás szerint a térképészet volt az első kvázi tájfestészet. Vagyis a térképek a tájképek előzményeinek tekinthetők.

Vehetjük a régi térképészetet akár az eligazodás művészetének is?

Akár igen. Másfelől a térképészetet az írásbeliséggel egyenértékű tudásforrásnak tartották. A megismerés a lényege a térképészetnek, próbálták rögzíteni a teret, hol vagyunk, merre induljunk el. Ami ugye sok mindent meghatározott, a hadviselést, a kereskedelmet, és nyilván az új világok felfedezését is. A megismerés hívta életre a tájképfestészetet is. Mindeközben természetesen változott az embernek a tájhoz fűződő viszonya is.

Montaigne például még úgy tekintett az Alpokra, mint leküzdendő akadályra, és rettentően csúfnak tartotta. Jó száz évvel később már a fenséges táj egyik példája lett az Alpok.

Abszolút. Mivel a térképészet feltárta az ember előtt a hegyeket, völgyeket, már nem féltek tőlük, nem kellett legyűrniük, legyőzniük azokat. Addig nem érezték a tájat. Onnantól viszont látványként is tekinthettek rá, és felismerhették, hogy minden táj gyönyörű, mert megismételhetetlen. A németalföldi festők léptek ki először a tájba. Hendrick Goltzius, a nagy holland rajzoló 1603 körül elsőként készített tájrajzot a Haarlem környéki dűnékről.

A holland aranykorból én Jacob van Ruisdaelért rajongok, főként a nyugtalan tengerpartjaiért.

Megértem. A 18. század után ugyanakkor teljesen másként kezdte vizsgálni az ember a tájat. Addig élvezeti forrás volt, a szép megörökítése, ezen a romantika tájszemlélete változtatott.

Mindig azt festették, amit láttak?

Éppen a németalföldiek voltak az elsők, akik azt festették, amit láttak.

A képre kattintva galéria nyílik:

Ön is azt festi, amit lát?

Igen. Ott állok a táj előtt. A Dunakanyarban, Verőcén és a zalai Várvölgyön. Nem festek fotóról, sem emlékezetből. A festőállvány le van fúrva. A vászon nem mozdul. Nincs változás a térben.

De a fények változnak.

Ez az egyik legkülönösebb dolog. Egyes képeimen nincs rögzített árnyék. Vagy csak ritkán. Szobrászoknak tetszettek ezek a tájképeim. Kíváncsi voltam, mitől. Akkoriban reggel kezdtem festeni, este hétkor hagytam abba. Egész napszakokat végigfestettem, és ilyenkor szinte körberajzolja az árnyék a formát.

Tömör, plasztikus képek lettek, és ettől váltak érdekessé a szobrászok számára, attól, hogy nincs rajtuk egy irányított árnyék, nincs sehol a pillanatnyiság, mint a fotókon.

DSC04966-155803.jpg

Csáky Donát Márk (Fotó/Forrás: Csabai Kristóf / Fidelio)

Mostanában már próbálom tartani a napszakot festés közben, minden egyes nap ugyanakkor nézni a tájra. Vannak ugyanabból az egy perspektívából is különféle képeim. Foglalkoztat az ’ugyanolyan’ és a ’más” filozófiája. Miközben azt is gondolom: a táj látványa olyan identitáshelyzetet hoz létre, mintha önportrékat festene az alkotó. Valamiféle ontológiai helyzet alakul ki, amelyben a festő önmagáról kezd el gondolkodni.

Az ember folyamatosan keresi a választ, kicsoda ő.

Talán ezért is vagyok szerencsés, mert a képek ennek a keresésnek a tárgyi vetületei. A táj topográfiailag nem módosul, de a gondolataim igen. Azt lehet mondani, hogy a tájképeim igazából tájportrék.

Kiállításának megnyitóján mondta Marsó Paula filozófus, hogy a képei önmegértési gyakorlatok, áramlástani vizsgálódások, a táj levegőjének, klímájának analízisei. Kezdettől tudta, hogy a tájképekben tudja leginkább kifejezni magát?

Nem. Eleinte nem is tájat festettem, hanem figurális tanulmányokat, ami felvételi követelmény volt a Képzőművészeti Egyetemre. Előtte nem jártam művészeti középiskolába, édesapámtól, Csáky Lajos festőművésztől tanultam meg az alapokat. Minden délután modellt fogadott a műtermében, és dolgoztunk négy-öt órán át.

Ő találta ki, hogy fessen?

Megkérdezte, mi szeretnék lenni. Kértem egy kis gondolkodási időt. Figyeltem őt, a nyugalmát, és gyorsan megállapítottam magamban, hogy akkor ez biztosan egy elég nyugodt szakma, és ez vonzott. Ha festő szeretnél lenni, mondta az apám, legalább az alapokat el kellene sajátítani. Így indult.

Édesapja az első mestere?

Igen. Úgy még pontosabb: ő a mesterem. Apám nem azt akarta, hogy őt kövessem. Hanem hogy találjam meg magam, a saját utamat. Sosem kritizált, a legnagyobb szabadságban alkottam mellette.

Az egyetemen sem próbálták más irányba terelni? Arra utalok: nem tűnhetett trendinek a tájfestészet, és valahogy azt tudom elképzelni, hogy az absztrakt felé tolják önt.

Az egyetemen túl korán várják el, hogy kész művész legyen valaki. Az ecsetkezelés technikája pusztán manuális ügyesség. De hogy abból művészet legyen, ahhoz szellemileg kell utolérni magadat. Ha siettetik az embert, nehéz rátalálni az útjára. Eleinte absztrakt tereket festettem, majd tájképeket műteremben, először fotókról, aztán a tájban készült tanulmányrajzokról. Nem tetszettek. Vívódtam. Kellett tíz év, hogy önazonos legyek. Apám azzal inspirált, hogy minden képrészletben meglátott valami előremutatót. Máig fest ő is tájképeket, csak a megközelítésünk egészen más.

Amit én csinálok, az konkrét élményen, észlelésen alapul.

A festők közül elsősorban Balthazar Klossowski, Balthus hatott rám. Klasszikus felfogásban festett a 20. század dübörgő izmusváltozásainak közepette, és újrapozícionálta a reneszánsz festészetre jellemző komplexitást és a kínai tájfestészetet. Nem követett semmilyen divatot, inkább zárt és költői világa volt. Soha nem járt művészeti egyetemre, de a családi környezete komolyan hatott rá, Rilke volt édesanyjának az utolsó szerelme. De még korábban Thomas Bernhard volt az, aki bevonzott a nagy kulturális diskurzusba. Bámulatba ejtenek változatos szövegképei, gondolati tisztasága. Voltaképpen mindig a létezésről ír, de sosem ismétli magát. Az ember, amikor tájélménye van, ugyancsak az élet értelméről elmélkedik.

Mennyi ideig készíti a nagy képeit?

Egy-két évig. Nagyon be kell osztani az időmet, a telet leszámítva szinte minden nap festek. Pontosan akarom csinálni. A mostani kiállításon vannak kisebb képek is, a nagy képek afféle előkészítő munkái, amelyeken sokkal gyorsabban kikísérletezhetek akár egy teljes színváltást.

Mintha láthatóvá is válna az idő a képein. Ahogyan a hónapok forognak a táj körül.

Azért érezheti így, mert a nap-nap utáni ecsetnyomok, amelyek a tér feltérképezéséből adódnak, talán kirajzolhatják az idő jelentésrétegeit. Ezeket a „nyomokat” amúgy halálosan komolyan vette például Veszelszky Béla – aki számomra a modern magyar festészet legjelentősebb alakja –, és a lányának írt egyik levelében úgy fogalmazott: „Minden ecsetvonás a vásznon felelősségvállalás az egész emberi világért.”

A kiállítás előzetes egyeztetés alapján tekinthető meg 2020. január 10-ig.

Ezen a telefonszámon lehet bejelentkezni: +36/30 9824235

Fotók: Csabai Kristóf / Fidelio

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Nem hajlandó örmény énekesnővel énekelni az azeri tenor, illetve dehogynem, semmi baja vele

Sok mindent nem tudunk biztosan, mivel mindenki másra mutogat. És már az örmény külügy is megszólalt a témában.
Klasszikus

Bach billentyűs szvitjeit viszi egy általános iskolába Fejérvári Zoltán

Fejérvári Zoltán szólóestjével indul az alsógödi Belépés családostul klasszikus zenei sorozatának 2020-as évada. A művész Bach Francia szvitjeit adja elő január 25-én a Búzaszem Általános Iskola aulájában. Utána pedig a Zeneakadémiára viszi a műsort.
Vizuál

A mádi Rákóczi-kúriában Erhardt Gábor építésszel

A Partitúra zempléni adásában a stáb ellátogatott a mádi Rákóczi-kúriába, lenyűgözve sétáltak az évszázados falak között. Az épület átalakításának és bővítésének tervezőjét, Erhardt Gábort Tokaj-hegyalja építészeti hagyományairól kérdeztük.
Klasszikus

Gustavo Dudamel folytatja Los Angelesben

Újabb négy évre meghosszabbították a szerződését a Los Angeles-i Filharmonikus Zenekar élén, 2026-ig maradhat.
Jazz/World

Ki mondta, hogy egy nő nem trombitálhat jazzt?

Új albumán bátor nők előtt tiszteleg Yazz Ahmed, aki trombitásként és nőként maga is ritka jelenség. Meghallgattuk a Polyhymnia című lemezt.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál portré

Ki nevet még a bohócon? – 100 éve született Fellini

Száz éve, 1920. január 20-án született Riminiben Federico Fellini, az egyik legnagyobb olasz filmes, akit első olaszként jelöltek rendezői Oscar-díjra, s mind a négy a kitüntetésre jelölt alkotása nyert a legjobb külföldi filmek között, a legnagyobb elismerésnek mégis azt érezte, ha rendező-festőnek nevezték.
Vizuál premier

Az 1917 a legjobb film az amerikai producerek szerint

Sam Mendes első világháborús eposza, az 1917 című film kapta meg az Amerikai Producerek Céhének (PGA) díját a mozikban forgalmazott filmek mezőnyében szombaton Los Angelesben.
Vizuál interjú

A mádi Rákóczi-kúriában Erhardt Gábor építésszel

A Partitúra zempléni adásában a stáb ellátogatott a mádi Rákóczi-kúriába, lenyűgözve sétáltak az évszázados falak között. Az épület átalakításának és bővítésének tervezőjét, Erhardt Gábort Tokaj-hegyalja építészeti hagyományairól kérdeztük.
Vizuál hír

Filmes hiányszakmák képzését támogatja a Filmintézet

Most először lehet pályázni sminkes és fodrász kisegítő, jelmezkivitelező, mikrofonos és öltöztető képzések programjával is. Március 2-ig várja a Filmintézet a szakmai képzéseket szervező intézmények pályázatait összesen 12 szakterületre. 
Vizuál Film

A legjobban várt januári filmek

Hűvös, szürke januári estéken jó dolog moziba járni, mostanában különösen, mert fontos és izgalmas filmek érkeznek, legtöbbjük számos kategóriában Oscar-díjra jelölt. Szubjektív válogatásunkból a francia szerzői film és egy különleges dokumentumfilm sem maradhatott ki.