A Body, Fetish, Death című kiállítás anyaga az emberi lét mulandóságának, a test vágyainak és a halál közelségének alapélményét járja körül. Kerekes az archaikus technikákat tudományos fényképekkel vegyíti, a tapintható külvilágot és az emberi psziché titkos mozgatórugóit vizsgálja. Műveire a tárlaton a kitömött állatszobrok és a bizarr okkultizmus fiatal mestere, Szöllősi Géza reflektál. A kiállítás április 23-ig tekinthető meg.
Kerekes Gábor generációjának meghatározó fotósa, a későbbi nemzedékek számára is példamutató megújulással rendelkező, különleges tehetségű alkotóművésze volt. Pályája kezdetén a Budapesti Fényképész Szövetkezetnél, majd a Vasipari Kutatóintézetnél volt fényképész, 1985-től a Képes 7, 1990-től a Képes Európa fotóriportere, majd szabadúszó. 1981-ben a Dokumentációs csoport egyik alapítója, 1986-tól a Fiatal Fotóművészek Stúdiója művészeti vezetője. Európai és amerikai galériák rendszeres kiállítója volt. Sajátos vizuális stílust és iskolát teremtett, melyet oktatómunkájában is képviselt. 1990-ben Balázs Béla-díjjal tüntették ki, 2009-ben pedig érdemes művész címet kapott több évtizedes művészi és művészetoktatói tevékenysége elismeréseként.
„A kiválasztott motívumok és Kerekes történeti fotótechnikai eljárásai (zselatinos ezüst, albumin papír, antrakotípia stb.) drámai egységet alkotnak. Kerekes munkásságának különböző állomásaiból – de főleg a kései periódusból – láthatunk műveket a kiállításon, amelyet a „történelmi bizarr” hangulata ural. Ez válik kézzel foghatóvá a saját, esendő, meztelen testével megjelenített „halotti” portrékon, az alkimista ízű természettudományos makro-felvételeken, a szexuális játékszerek vintázs szépségében és a megszállottság fétiseinek frivol kelléktárában is. Az aprólékos vizsgálódás, a technikai kísérletezés, illetve a helyenként igen sötét témaválasztás egységbe foglalja Kerekes munkáit. A 19. századi antrakotípiák bonyolult eljárásai tudományos szintre emelik a művészi aktust; Kerekes minden munkafolyamatot maga végzett el, orvosi pontossággal.” - áll Einsprach Gábor ajánlójában.
„Kerekes Gábor fotóin a fragmentumokban való bemutatás, eltárgyiasítás mintha a legmegfelelőbb eszköze lenne az objektum vizsgálatának. Női testei is elénk vetett húsok, azaz tárgyak. A harisnya és egyéb minimális ruhamaradványok tartják meg emberinek, ambivalens módon vágykeltőnek. Akárcsak a férfiaktok, de nem mutat mást egyik sem, mint egy mészárszék hűtőkamrájában készített fotó. Hacsak nem az, hogy hozzánk hasonló emberi testet látunk.” - mondta Kis Róka Csaba a kiállítás múlt heti megnyitóján.