A gazdatest, a Snowpiercer – Túlélők viadala, az Okja rendezője tízévnyi nemzetközi kitérő után forgatott ismét a hazájában, és ennek eredményeként egy tőle megszokott hangvételű, besorolhatatlan szociális tragikomédiát készített. Bong Dzsun Ho nem először választotta a szórakoztató zsáner műfaját, hogy hangsúlyosabban és szimbolikusan tudja megmutatni a szociális viszonyokat egy olyan világban, ahol a társadalmi különbségek igazságtalan módon növekednek.
Az Élősködők egy feszes történetvezetésű és izgalmas thriller formájában egy mély családi drámát mesél el, és mutatja meg a szociális egyenlőtlenségek okozta társadalmi erőszakot.
A film egy négytagú munkanélküli családról szól, amely egy sötét és koszos szuterén lakásban vegetál, amíg a fiút, Kevint egyik külföldre utazó barátja meg nem kéri, hogy helyettesítse őt egy gazdag családban angoltanárként. A nővére által hamisított diplomával Kevin megkapja az állást, elcsábítja tanítványát, és meggyőzi a sznob és naiv anyát, hogy a nővérét is vegye fel művészterapeutának a másik gyerek mellé. A két szegény testvér különböző cselekkel lassanként kirúgatja a gazdag család sofőrét és házvezetőnőjét, és helyükre felvetetik saját szüleiket. A luxusban élő Park család tagjai pedig nem is sejtik, hogy alkalmazottaik ugyanannak a szegény családnak a tagjai, akik őket átverve próbálnak meg jobb életet teremteni maguknak.
„A 2000-es évek óta Dél-Koreában nagyon sok változás történt a zsánerfilmekben anélkül, hogy az amerikai mozit követtük volna. Sajátos módon mesélünk el történeteket, amelyek társadalmi és politikai témákat vetnek fel. Nehéz elképzelni ma már dél-koreai filmet ilyen üzenetek nélkül. Ez lett a mi különlegességünk” – mondta az 59 éves rendező Cannes-ban.
A zsűri a második legjelentősebb díjat, a Nagydíjat, a szenegáli származású elsőfilmes francia rendezőnő Mati Diop Atlantique (Atlanti-óceán) című alkotásának ítélte, amely egy fantasztikus szerelmi történet a hazájukat elhagyni vágyó dakari munkásvilágban.
A zsűri díját megosztva nyerte el a francia Ladj Ly a francia külvárosokban tapasztalható rendőri erőszakról készített Les misérables (A nyomorultak) című első játékfilmjével, valamint Kleber Mendonca Filho és Juliano Dornelles brazil alkotók, akik egy a hatalom által kiirtásra ítélt képzeletbeli brazil közösség utópisztikus lázadásáról forgattak egy misztikus westernfilmet Bacurau címmel.
A nyomorultak Párizs egyik keleti elővárosában, Montfermeilben egy fekete bőrű kiskamasz ellen 2008-ban megtörtént rendőri túlkapási eset alapján készült. Ez az első játékfilm, amelyben a francia elővárosok összetett társadalmát a hazai nézők is teljes valóságában láthatják, virtuóz rendezésben. A kliséktől mentes film kiválóan érzékelteti, hogy ebben a robbanásig feszült közegben a legkisebb incidens is zavargásokat és összetűzéseket idéz elő a helyiek és a rendőrök között, de nem foglal állást sem a rendőrök ellen, sem a bevándorlók védelmében.
A zsűri különdíjjal jutalmazta a palesztin Elia Szulejman It must be heaven című abszurd burleszkjét, amelynek főszerepét a rendező játssza. A palesztin Buster Keatonnak is nevezett Szulejman otthonában Názáretben, Párizsban és New Yorkban forgatott filmjében a világot egyre inkább eluraló erőszak abszurditását mutatja meg. Az alig néhány szavas, szigorúan megkomponált szkeccsekből felépülő film főhőse elindul Palesztinából, hogy Párizsban, majd New Yorkban próbáljon pénzt szerezni a filmjéhez és eközben minkét nagyvárosban a társadalmi, illetve a rendőri erőszak különböző formáit találja.
A legjobb rendezés díját a kétszeres Arany Pálma-díjas belga Luc és Jean-Pierre Dardenne érdemelte ki A fiatal Ahmed című drámájáért, amely egy radikalizálódott 13 éves fiúról szól. Az Idir Ben Addi által alakított kamasz egy nyitott és toleráns muzulmán családban él Brüsszelben, de egy imám hatására radikalizálódik, majd megpróbálja megölni az arab nyelvtanárát.
A legjobb forgatókönyv díját a francia Céline Sciamma kapta a Portrait de la jeune fille en feu (Egy lány lángoló portréja) című kosztümös filmért, amelynek egyben a rendezője is, s amely egy visszafogott és érzékeny szerelmi történet két nő, egy festőnő és arisztokrata modellje között, rávilágítva a nők kiszolgáltatott helyzetére a XIX. században.
A legjobb férfi alakítás díjat Antonio Banderas érdemelte ki Pedro Almodóvar Fájdalom és dicsőség című önéletrajzi ihletésű filmjében nyújtott alakításáért. Almodóvar és Banderas nyolcadik alkalommal dolgozott együtt, s a hollywoodi világsztár ezúttal a spanyol rendező alteregóját alakítja, hasonló, őszes hajkoronát növesztve és színes ruhákat viselve, jóllehet nem utánozza őt teljesen.
Kapcsolódó
Pedro Almodóvar elkészítette élete legszemélyesebb filmjét
Élet és film szétválaszthatalanul összegabalyodik Pedro Almodóvar legújabb alkotásában. Egy héttel a cannes-i bemutató után itthon is látható a Fájdalom és dicsőség Antonio Banderas és Penelope Cruz főszereplésével. Kritika.
Emily Beecham angol-amerikai színésznő kapta a legjobb női alakítás díját az osztrák Jessica Hausner angol nyelven forgatott Little Joe című filmjének főszerepéért, amelyben egy munkamániás és személyiségzavarral küzdő tudományos kutatót játszik, aki egy olyan virágot fejleszt, amelynek illata boldoggá teszi azt, aki beleszagol.
A legjobb rövidfilmnek járó Arany Pálmát Vaszilisz Kekatosz görög rendező A távolság az ég és köztünk című kisfilmje kapta, az argentin Agustina San Martin Monstro Dios (Szörnyisten) című rövidfilmje pedig elismerő oklevelet kapott.
A fesztivál hivatalos és párhuzamos szekcióiba beválogatott 26 elsőfilm közül a legjobbnak járó Arany Kamera-díjat egy guatemalai alkotás, César Díaz Nuestras Madres (Anyáink) című filmje kapta, amelyet Kritikusok hete elnevezésű válogatásban mutattak be.
A kritikusok és a közönség által várva várt Volt egyszer egy Hollywood, Quentin Tarantino kilencedik filmjét végül nem díjazták. Viszont a napokban kaptunk új előzetest hozzá.
hírlevél
