Tarr Bélától Enyedi Ildikóig: ezeket a filmeket várjuk a legjobban a Filmpikniken

Augusztus 27. és 29. között rendezik meg a Veszprém-Balaton Filmpikniket. A három nap során mintegy hetven filmmel, köztük két premierrel várják az érdeklődőket Veszprémben és Balatonfüreden nyolc helyszínen. A nézők találkozhatnak többek között Szamosi Zsófiával, Herendi Gáborral és a premier előtt először itt vetített Még egy kívánság stábjával, Dobó Katával, Hermányi Mariannal, Trill Beatrixszel és Kádár L. Gellérttel. Emellett Enyedi Ildikó is részt vesz a szemlén, ahová Csendes barát című alkotását kíséri el. 

A friss hazai filmes termés mellett a látogatók örökérvényű klasszikusokat, dokumentumfilmeket, rövidfilmeket és animációs alkotásokat is láthatnak, valamint szakmai beszélgetésekkel és különleges kísérőprogramokkal is készülnek a szervezők.

Összeállítottuk személyes listánkat: mi ezeket a vetítéseket semmiképpen sem hagynánk ki.

Minden csillag (r.: Olasz Renátó, 2025)

Olasz Renátó első nagyjátékfilmjével nyílik meg a megújult fesztivál. A történet egy testvérpár, Bianka és Milán történetét követi nyomon. Budapesten élnek, de hosszú évek után hazamennek vidékre karácsonyozni, hogy újra találkozzanak a gyerekkori barátaikkal, az első szerelmeikkel. Buliznak és nagyon sokat isznak, de közben semmi sem olyan, mint régen. A testvérpár szemén keresztül magyar vidéki sorsokkal találkozunk. És hát muszáj szembesülniük a kérdéssel: hová tartanak harmincévesen? Vajon ilyennek képzelték-e az életüket tizenévesen?

Az ötödik pecsét (r.: Fábri Zoltán, 1976)

Talán senkinek sem kell bemutatni Fábri Zoltán Sánta Ferenc regényéből forgatott mesterművét. 1944. Békés, kispolgári hangulat egy városszéli kiskocsmában. Egy jól összeszokott asztaltársaság beszélget, moralizál jó ételekről, halálról, feltámadásról, háborúról becsületről és zsarnokságról. Másnap mindez már az ő sorsuk is, hisz egy árulásnak köszönhetően a nyilasok börtönében találják magukat, ahol bebizonyíthatják, hogy a gyakorlatban megfelelnek-e saját maguk elveinek. De vajon melyik a könnyebb: becsülettel meghalni vagy mások iránti felelősségből megalázottan tovább élni? Az ötödik pecsétet nagyvásznon átélni kivételes lehetőség, éljünk vele!

Kurtág-töredékek (r.: Nagy Dénes, 2025)

A százéves Kurtág György nemcsak a leghíresebb magyar kortárs zeneszerző, de nemzetközileg is egyedülálló jelenség. A világ minden tájáról látogatják a legelismertebb zenészek, hogy egy olyan lelkileg és szakmailag is megterhelő, rendkívül alázatos munkafolyamatnak vessék alá magukat, ahol akár több óra alatt egy-egy műnek mindössze néhány percét dolgozzák fel. Nagy Dénes és forgatócsapata úgy nyújt betekintést Kurtág életébe, hogy közben a rendezőt legkevésbé sem egy konvencionális életrajzi film lehetősége érdekelte. Ahogy műről írt kritikánkban fogalmaztunk: „Az egész film egyfajta vizuális lábjegyzet a Kurtág-életműhöz.”

Blue Heron – Egy nyár emléke (r.: Sophy Romvari, 2025)

Valamikor a ’90-es évek végén, egy Kanadában élő magyar család a Vancouver-szigeten talál új otthont. Legfiatalabb gyerekként a nyolcéves Sasha nem annyira érti, de annál inkább érzi, hogy költözés felszínre hozza a család rejtett feszültségeit. Évtizedekkel később a felnőtt Sasha a régmúlt nyár emlékeiből próbálja felfejteni a legidősebb testvér, Jeremy egyre veszélyesebb viselkedése mögötti titkot. A magyar származású rendező első nagyjátékfilmjéről kritikánkban azt írtuk: „A Blue Heron (ön)terápiás mélymerülés az emlékezetbe, egyfajta kísérlet, hogy a rendező helyreállítsa, és újból összerakja személyes múltját, amely túlságosan régóta hever darabokban. [...] Sophy Romvari vállalja sebezhetőségét, őszinteségével pedig képes elnyerni a néző empátiáját mindenféle dramaturgiai hatásvadászat nélkül. Az eredmény egy valóban költői másfél óra.”

Kárhozat (r.: Tarr Béla, 1987)

A képlet egyszerű: ha lehetőség kínálkozik nagyvásznon látni Tarr Béla bármely alkotását, akkor nem szabad hezitálni. Ráadásul az közelmúltban elhunyt rendező egyik legerősebb alkotásáról van szó, amelyben első alkalommal dolgozott együtt Krasznahorkai Lászlóval, a Kárhozatban pedig már ott van minden elem, amely visszaköszön a Sátántangó, a Werckmeister harmóniák vagy A torinói ló világában is. A film főszereplője Karrer, akinek napjai mozdulatlan időtlenségben telnek egy szürke bányászvárosban. Egyetlen vágya, hogy megszerezze magának a helyi bár énekesnőjét. Hosszú monológokban értelmezi a leépülés létállapotát, amely tovább folytatódik az állandó esőben, sárban és szürke környezetben.

Tyúk (r.: Pálfi György, 2025)

Tarr Béla csaholó kóbor kutyái után továbbra is maradhatunk az állatoknál, a szemlén ugyanis látható lesz Pálfi György legújabb filmje, amely a rengeteg humoros helyzete ellenére mégis elgondolkodtató történet lett. Pedig a főhőse valóban egy közönséges házi tyúk: az állat eldönti, hogy nem törődik bele a sorsába, megszökik a biztos halált jelentő telepről, és mindent megtesz azért, hogy végre anya lehessen. Gyönyörű tengerparti tájakat és kietlen pusztaságokat is keresztező kalandjai során egy olyan igazi emberi dráma bontakozik ki előttünk, amelyet ilyen nézőpontból még biztosan nem láthattunk. Pálfi Györggyel korábban interjút is készítettünk, amelyben egyebek közt azt is elárulta, hogyan lehet a rendezői instrukciókat lefordítani egy tyúk nyelvére.

Szaffi (r.: Dargay Attila, 1985)

Visszatér a vászonra Dargay Attila klasszikusa is. Ahmed pasa és csecsemőkorú kislánya, Szófia menekülőben van. Kincseiket Ahmed jó barátja, Botsinkay Gáspár birtokán ássák el, aki eljegyezte Jónás nevű fiát Szofival. Mivel a törökkel barátkozó Botsinkay élete is veszélyben forog, ő is menekülőre fogja. Útközben a kis Szaffi a kincs helyét megjelölő levéllel együtt belezuhan a megáradt folyóba, míg Jónás vándorló cigányokhoz kerül. Életük ugyan göröngyössé válik, sorsukat azonban nem kerülhetik el. A vetítésnek szomorú apropóját adja, hogy idén nyáron elveszítettük Dargay Attila özvegyét és alkotótársát, Henrik Irént, aki korábbi interjúnkban arra a kérdésre, közös filmjeikből ki a legkedvesebb karaktere, így felelt: „Talán a Szaffiból az anyó, azt nagyon szeretem. Ott van Puzzola is, az is jó figura. Szaffit is imádom egyébként, tüneményes kislány, szeretem a mozdulatai finomságát. A Vukból Karak a kedvencem, remek karakter, kicsit fontoskodó, de mégis megnyugtató és bölcs.”

Minden Rendben (r.: Sós Bálint Dániel, 2025)

A Minden Rendben megrázó film egy nemrég megözvegyült apáról, Sándorról, aki súlyos morális dilemmába keveredik. Az egyetlen szemtanúja egy súlyos balesetnek, amit magatartászavaros kiskamasz fia okoz. Sándornak döntenie kell: vállalja az igazság terhét és a fia életét romokba döntő következményeket, vagy hazudja el a tettet, ami viszont a fiú lelkivilágát torzítja el egy életre? Kritikánkban úgy fogalmaztunk: „A Minden Rendben egészen magas színvonalú film, ami jócskán kiemelkedik a magyar alkotások sorából.”

A közvetítő (r.: Petrovics Eszter, 2025)

A portréfilm Kovács János Kossuth és Liszt Ferenc-díjas karmester sokrétű tevékenységét mutatja be. Egy hallatlan mozgalmas életet élő művész mindennapjait követhetjük nyomon, aki a Magyar Állami Operaház örökös tagjaként és mesterművészeként a legjelentősebb hazai szimfonikus zenekaroknak is meghatározó karmestere. De a film legfőbb célja Kovács János művészetének és a karmesterség titkainak feltárása, mely mindig izgalmas és megfoghatatlan egy külső szemlélő számára.

Csendes barát (r.: Enyedi Ildikó, 2025)

Hogy is maradhatna ki a listából Enyedi Ildikó csodálatos alkotása, amelyet lapunk 2025 legjobb filmjeinek listáján dobogós helyen szerepeltetett. A filmben egy idős fa áll egy botanikus kert közepén. Magányos, ahogy a kert többi lakója is – sok ezer kilométerre eredeti élőhelyüktől, hogy megcsodálhassuk, megfigyelhessük őket. Ahogy mi őket, úgy ők is megfigyelnek minket. Tanúi rövid, kusza, zajos és zaklatott életünknek. A film három történetet mesél el, ember és növény három tétova találkozását, amikor ez a kétfajta, radikálisan különböző érzékelés egy pillanatra igazán összekapcsolódik. Emberi hőseink, akárcsak a kert növényei, kívülállók, magányos lelkek. És épp úgy vágynak a kapcsolódásra, ahogy ők. Interjúnkban Enyedi Ildikó úgy fogalmazott: „A filmben nincs nagy katarzis, nagy rátalálás és aha-élmény, hanem minden főszereplő a maga útját végigjárva találja meg a módját, hogy közelebb kerüljön a világhoz.”

A teljes programért lapozz bele a Filmpiknik programfüzetébe!

Fejléckép: Jelenet a Minden Rendben, Kárhozat, Az ötödik pecsét, Kurtág-töredékek és a Csendes barát című filmből (Forrás: CineSuper, Cirko Film, Mokép, Mozinet)