Michelangelo di Lodovico Buonarroti Simoni (1475-1564) az olasz reneszánsz kimagasló mestere, szobrász, festő, építész és bár kevesen tudják róla, de a lírában is jelentőset alkotott. Michelangelo kétségtelenül egyike a művészettörténet legnagyobb alakjainak, a Sixtus-kápolna mennyezetfreskója a világ egyik legértékesebb műve.

A reneszánsz mesterének tartott művész alkotásaiból mégis hiányzik a kor eleganciája, harmóniája és derűje. Az alapvetően önmarcangoló természetű, különc művész keserűségének lenyomata érződik festményein. Több műértő súlyos mentális betegség nyomait fedezte fel művein, hiszen a melankolikus hangulat és az ábrázolt alakok búskomor arckifejezései depresszióra és bipoláris zavarra utalnak. A művész élete második felében új, szokatlan megoldásokat alkalmazott, amikkel kapcsolatban kortársai ellenérzésüket fejezték ki, különösképpen az Utolsó ítélet hatalmas, kavargó embertömegével, a kor művészetének ellentmondó dinamikus mozgással és a meztelen alakokkal kapcsolatban.

Csontváry Kosztka Tivadar (1853-1919) 27 éves korában egy égi hang felszólítására kezdett festeni, azzal az eltökélt szándékkal, hogy elismert művész váljon belőle.

Állandó hallucinációi és skizoid jellegű problémái voltak, de elmegyógyintézeti kezelésben sosem vett részt. Kortársai őrültnek tartották, művein is érzékelhetők a skizofrénia nyomai és magányosságának hatása. A festő életművének egyik kiemelkedő darabja összetett személyiségének tökéletes lenyomata: az Öreg halász című művén a jó és a rossz kettőssége jelenik meg, a portré az emberi sors nehézségeit érzékelteti. Csontváry elmeállapota idővel annyira súlyosbodott, hogy életének utolsó tíz évében már képtelen volt festeni.

Csontváry Kosztka Tivadar: Öreg halász

Vincent Van Gogh (1853-1890) a posztimpresszionizmus egyik legnagyobb alakja, akiről világszerte köztudott, hogy levágta saját fülét. A holland festő kétségtelenül komoly mentális zavarral küzdött, ám híres-hírhedt tettének körülményeiről megoszlanak a vélemények.

A festő élénk színekkel érzelem gazdag műveket készített, munkássága komoly hatást gyakorolt a modern festészetre. A művészettörténet ikonikus alakja rendkívül zaklatott ember volt, súlyos depresszióján kívül a szifilisz fájdalmai és epilepsziás rohamok is gyötörték, utóbbit feltehetőleg a mértéktelen abszintfogyasztásnak köszönhette. Paul Gauguin személyében különös barátra és alkotótársra lelt, ám a két művész nem volt jó hatással egymásra. 1888. december 23-án borotvapengével támadt Van Gogh a fölényeskedő Gauguinre, sikertelenül. Van Gogh végül saját fülét vágta le, amit később egy prostituáltnak ajándékozott. A művész festményei, például az Önarckép levágott füllel, vagy a Gauguin karosszéke, határtalan magányról és bánatról tanúskodnak. Utolsó képeinek egyike a Hollók a gabonaföld felett, ami zaklatott lelkivilágát szemléletesen mutatja: kemény ecsetvonások egy kaotikus, már-már absztrakt művön. Szakértők szerint akár több mentális betegség – a bipoláris zavar és a Meniére-betegség – együttes hatása válthatta ki Van Gogh őrületét. A zseniális művész 37 évesen mellbe lőtte magát egy revolverrel.

Vincent Van Gogh: Hollók a gabonaföld felett

Louis Wain (1860-1939) az az angol művész, akit sokan csak a „macskás festőként” ismernek. Kétségtelen, hogy a nagyon termékeny alkotó élete végéig rajongott a macskákért, ám ábrázolástechnikája hatalmas változáson ment keresztül az évek során.

Munkásságának korai szakaszában festményeit a realizmus és a naturalizmus jellemezte, a tökéletesen élethű négylábúak ábrázolása foglalta le a művészt. Később illusztrációkat kezdett készíteni, ekkortól a macskákat emberi tulajdonságokkal ruházta fel. Különösen a testtartásuk és arckifejezésük volt igazán emberi, hatalmas, kifejező szemeik és az egyre jellemzőbb absztrakt hátterek már betegségének korai jeleit mutatták. Állapotának súlyosbodásával alkotásai és technikája drasztikusan megváltozott. Továbbra is macskákat festett, ám azok absztrakt stílusú, kavargó képekké váltak. Művészetpszichológusok szerint Wain átlagosnál jóval fokozottabb érdeklődése a macskák iránt az Asperger-szindróma következménye. Súlyosbodó skizofréniája hatására pedig jellemzően megváltozott a technikája és bár Wain élete végéig magas szintű műveket hozott létre, stílusa elméjével együtt egyre tébolyultabbá vált.

Louis Wain

A norvég expresszionista festő, Edvard Munch (1863- 1944) egy alkotását biztosan mindenki ismeri: A sikoly bizarr, rossz érzést keltő mű, ami szemléletesen ábrázolja a mindenkori elidegenedést. Munch az avantgárd egyik legnagyobb vezéralakja, az expresszionizmus előfutáraként radikális irányt képviselt. Sokszor keltettek botrányt képei, mégis – sok festővel ellentétben – már életében felkapott művész volt, így 1892- 1909 között 106 alkalommal volt kiállítása világszerte.

A rengeteg munkához ihlet is kellett, amit alkohollal idézett elő az amúgy is szorongó természetű művész. Munch egyre inkább úgy érezte, hogy egyfajta örökletes őrület mérgezi az elméjét: rémálmok és látomások gyötörték, a halált várta. A kimerültség, az egyre sűrűbben jelentkező hallucinációk és az alkoholfogyasztás ideg-összeroppanáshoz vezetett, ekkor vonult szanatóriumba és kezeltette ki magát mentális betegségéből és alkohol függőségéből.

Edvard Munch: A sikoly

Henri de Toulouse-Lautrec (1864-1901) francia grófi családból származott, egy genetikai betegség következtében nem fejlődött korának megfelelően, sokat betegeskedett. Ágyba kényszerülve kezdett érdeklődni a festészet iránt, majd később Párizsba költözött, ahol a Moulin Rouge, a Montmartre és az abszint megszállottja lett.

Posztimpresszionista alkotásai állítólag kivétel nélkül a hallucinációt okozó ital hatása alatt készültek. Az abszintmámort és az okozott függőséget tökéletesen mutatja be Toulouse-Lautrec Monsieur Boileau a kávézóban című komor hangulatú festménye. Művészettörténészek szerint a ma már betiltott ital nélkül számos, igen jelentős képzőművészeti alkotás nem jött volna létre.

Henri de Toulouse-Lautrec: Monsieur Boileau a kávézóban

Salvador Dalí (1904-1989) katalán-spanyol festőművész, aki nem az általa képviselt irányzatot, hanem saját magát tartotta a szürrealizmusnak. A 20. század egyik legnagyobb alkotó elméje, aki különös látásmódjával és különc megjelenésével a világ egyik legnépszerűbb művésze is. 

Rendkívül termékeny alkotó volt, több mint 1500 festményt festett, emellett 30 könyvet írt, litográfiát, könyvillusztrációt, színházi jelmeztervet, rengeteg szobrot készített, és még Walt Disney-vel is dolgozott együtt egy rajzfilmen. A művész viszont szinte egész életét szörnyű pszichés állapotban élte le. Kényszerképzetei voltak, állandó depresszió és szexuális frusztráció gyötörte, amik bizarr nevetőgörcsöket okoztak nála.

Álomszerű, gyakran visszatérő motívumokat használó képeiről úgy nyilatkozott, hogy a saját személyes paranoiáit és illúzióit jelenítik meg. Az Alice Csodaországban sorozat darabjai eleven színekkel játszó, eseménydús képek, amik szinte vászonra vitt hallucinációkként hatnak. Dalí szinte folyamatosan az idegösszeomlás szélén állt.

Salvador Dalí: Alice Csodaországban sorozat

Tim Burtont, azaz Timothy William Burtont leginkább filmjeiről ismerjük, pedig a mozivásznon megjelenő kitalált világok és különös lények nagy része először grafikáin kel életre. Burton festményei mellett nehéz szó nélkül elmenni, sajátos stílusát szürreális képek, olykor morbid szituációk és igazi fekete humor jellemzi.

Első filmes sikerét a Vincent című stop motion technikával készült kisfilm jelentette, melyben egy magányos kisfiú barátok nélküli világát mutatja be. A Karácsonyi lidércnyomás alapötletéül szolgáló alkotás indította be Burton filmes karrierjét, melynek témaválasztása nem véletlen, hanem önéletrajzi ihletésű, hiszen Burton gyerekként nem tudott beilleszkedni környezetébe. Az 1958-ban született amerikai művész a köznyelvben mániás depresszióként emlegetett bipoláris zavarral és Asperger-szindrómával küzd. Ez az igazi „egyszer fent egyszer lent” érzés alkotásaira is hatással van.

Tim Burton festménye