- Mivel kezdte a munkát, miután elfoglalta a megbízott főigazgatói pozíciót?

- Elsőként a múzeum épületét érintő rekonstrukció építészeti tervpályázatát és a nyertes pályaművet olvastam át. Ez arról szól, milyen jövőképet alkot magának az intézmény, amerre a későbbiekben haladni tudunk. Ezután fölmértem, hogy a rekonstrukcióhoz szükséges források megszerzéséért milyen lépéseket kell tennem és több értekezleten is részt vettem, ahol megismertem a munkatársakat és az intézmény működését. Az Iparművészeti Múzeum újraalapításának a szándéka fogalmazódott meg bennem, amelyhez a rekonstrukció csak egy eszköz.

- Egy ilyen nagy múltú intézmény esetében honnan lehet elkezdeni az ismerkedést? Volt lehetősége bejárni a látogatók elől elzárt részeit is az épületnek?

- Bizonyára sokakat izgat, hogy milyen eldugott raktárak vannak az épületben, ahol a fantasztikus gyűjteményeket őrizzük. Ez így nagyon romantikusan hangzik, noha némileg igaz is. Természetesen módomban állt végigjárni a termeket, de a tájékozódás még az elején tart, ugyanis erre nem elég egy hónap. Bizonyos gyűjteményekkel korábban is találkoztam már, de legalább két év kell ahhoz, hogy egy ekkora intézményt kellően megismerjek.

- Milyen típusú gyűjteményekkel rendelkezik a múzeum?

- Nemzetközi szinten is jelentősnek mondható a gyűjtemény. Négy alaptípust különítünk el: ötvös-, textil- és kerámiamunkák, valamint bútorok. Jelentős szőnyeggyűjteménnyel is rendelkezünk, korábban többször nekifutottak nagy kiállítás rendezésének, remélhetőleg ez hamarosan megvalósul. Létezik még egy különleges irányzat, a "kisgyűjtemények" kollekciója, amely kultúrtörténeti érdekességeket és ritkaságokat vonultat fel. Ugyancsak fontos gyűjtési terület a design, ahol komoly bővítést tervezünk a közeljövőben. Az Iparművészeti Múzeum fontosságát mutatja az a tény is, hogy a londoni és a bécsi intézmények után harmadikként alapították.

- Tudatában van a múzeum jelentőségének a hazai közönség?

- Nincsenek tisztában az intézmény valódi értékeivel. Ez talán az egyik legnagyobb kritikai észrevétel. Ennek több oka is van. Egyrészt a múzeum nem tudott elég dinamikusan fejlődni, ezért több évtizedes lemaradásban van, mintha egy elefántcsonttoronyba záródott volna. Másrészt máig nem történt meg az épület rekonstrukciója, amely az egyik legsürgetőbb feladat. Most úgy látom, további két évre lesz szükség, hogy előteremtsük a forrásokat, minden szükséges engedélyt beszerezzünk és megtörténjenek az előkészületek. Azt is meg kell jegyezni, hogy míg a szépművészeti alkotások, tehát a festmények és a szobrok a világon mindenhol népszerűek, addig az iparművészet kevésbé vonz be tömegeket. Vannak kitörési elképzeléseink, ennek egyik iránya lehet a már említett design. Végül az újraalapítás alatt azt is értem, hogy hiába vannak értékek házon belül, ha ezt kifelé nem tudjuk megfelelően kommunikálni. Teljesen új koncepcióra van tehát szükség.

- A múzeum épületének rossz állapota abból is könnyen megítélhető, hogy állványzat veszi körül. Építészként hogyan ítéli meg a gondok nagyságát?

- Azért van szükség az épületet körülvevő állványzatra, hogy az esetleg lehulló homlokzati elemek ne essenek a járókelőkre. Magának az épületnek az üzemeltetése azonban veszélytelen, így ebben a formában kell működnünk mindaddig, amíg el nem indul a rekonstrukció. Több előkészítő lépés hátra van még: statikai vizsgálatok, a homlokzat állapotának felmérése és az épületet díszítő Zsolnay-kerámiák termékfejlesztése. Az is egy alapkérdés, hogy teljesen újra kell-e alkotni az épületet vagy a jó állapotú elemek egészüljenek-e ki az újakkal - én egyébként ez utóbbi mellett vagyok, mivel így őrizhetjük meg az épület belső hitelességét. Építész szemmel azt látom, hogy a tervek nagyon jó minőségűek.

- A tervpályázaton nyertes pályamű egy új szárnyat is tartalmaz.

- A Vikár és Lukács építészstúdió egy kifejezetten jó kortárs épületet álmodott hozzá a meglévőhöz. Nagy szükség van az új szárny megépítésére, ugyanis a múzeum egyben egy üzem is, ahol különböző logisztikai feladatokat kell tudnunk megoldani. A külföldről érkező tárgyakat például olyan biztonsági feltételekkel kéne fogadnunk, amelyeknek jelenleg nem tudunk megfelelni. Létre kell hozni egy mai, legalább 1400 négyzetméteres, egybefüggő, zárt kiállítóteret. Végül fel kell készülnünk arra is, hogy nagyjából két év múlva a MOME kiköltözik az épület egyik szárnyából, tehát egy teljesen új intézménnyé alakul az Iparművészeti Múzeum.

- Mely intézményekkel, szervezetekkel terveznek együttműködésre lépni?

- A lehetséges partnerek között szerepel a Design Terminál, akikkel úgy tervezzük elosztani a működési területeinket és a kompetenciáinkat, hogy egymást erősítsük. Itt elsősorban arra gondolok, hogy az általuk folytatott inkubátortevékenységből származó alkotások számára mi szolgálhatnánk bemutatkozási tereppel. Továbbra is hagyományos múzeumi funkciókban gondolkodunk, tehát a gyűjtésre, a bemutatásra és a tudományos tevékenységre koncentrálunk, a Design Terminál pedig a nemzetközi piaci tevékenységet tudná segíti. Ez a kettő nagyon erősen össze tud kapcsolódni. Ezenkívül erősebb kapcsolatot szeretnénk az Építészmúzeummal is, ugyanis sok olyan terület van, ahonnan mindkettőnknek vannak gyűjtött tárgyai, és ezeket érdemes lenne együttesen bemutatni. A Magyar Művészeti Akadémiával is komoly együttműködés alakult ki.

- Jelenleg milyen mértékben gyarapodik a múzeum gyűjteménye?

- A gyűjtési területen források hiányában sajnos gyengék vagyunk, a kölcsönzésben viszont nagyon aktívak. Megjelent egy új kiállítási irány, amikor többféle szakterület együttesen jelenik meg egy kiállításon. Jó példa erre a Szépművészeti Múzeumban jelenleg is látható Rembrandt-kiállítás, ahol a festményeken szereplő tárgyakat fizikai valójukban is felvonultatja a tárlat az Iparművészeti Múzeum közreműködése jóvoltából,illetve a tavasszal megrendezett Merészebb, mint a festészet című plakátkiállításunk, melyen a plakátokon szereplő tárgyakat is bemutattuk. Állandó kiállításokra is kölcsönzünk, például a majki Kamalduli Remeteség részére adtunk oda tárgyakat. Vannak továbbá restitúciós ügyek, amikor egy történelmi család kap vissza tárgyakat és az Esterházy-kincsek is vissza fognak kerülni az eredeti helyükre.

- Elődje, Takács Imre szakmai aggályokat fogalmazott meg az Esterházy-kincsek fertődi áthelyezése kapcsán. Mint elmondta, a gyűjtemény folyamatos restaurátori felügyeletre szorul és rossz állapota miatt nem szállítható.

- Azt gondolom, hogy ezek részletkérdések. Az állam, mint tulajdonos, eldöntheti, mit hol helyez el. A restaurálási munkák nagyon lassan haladnak, ezt mindenképpen föl kéne gyorsítani. Úgy tudom, hogy az Esterháza Központ tervezi egy tudományos központ létrehozását Fertődön, ahol megfelelő körülmények között folytatódhat a tárgyak gondozása.

- November 20-án nyílt meg a Lechner, az alkotó géniusz című időszaki kiállítás. Milyen szinten tudott belefolyni a szervezésbe?

- Ezt a kiállítást még az elődeim szervezték, én úgy érkeztem ide, hogy már minden készen állt, úgyhogy csak élvezem a munkájuk gyümölcsét. Az installációt a Zoboki és Demeter Építésziroda tervezte, ami bejött, és azt mutatja, hogy egy jó építésziroda képes jó kiállítást szervezni. Eddig úgy tartottuk, hogy építészekről kiállítást rendezni problémás, mivel az alaprajzok, metszetek, homlokzatok nem túl élvezetesek a laikusok számára, és nem is biztos, hogy értik. Az pedig, hogy csak a szakmabelieket szólítsa meg, luxus egy kiállításnál. Úgy látom, hogy itt sikerült egy olyan izgalmas tárlatot létrehozni, ahol a kiállítás látványa kitárul, a szabadkézi rajztól a szobrokon, maketteken és a fotón át az interaktív elemekig nagyon változatos a kínálat. Maga a múzeum épülete, mint műtárgy is részt vesz a kiállításon. Virtuóz tárlat készült, ezt kezdi visszaigazolni a látogatottság is. Érdemes tehát jó kiállításokat létrehozni, hiszen ez a legjobb brandépítés.

- Milyen kép rajzolódik ki Lechner Ödönről?

- Magáról az alkotóról szinte mindent megtudunk a kiállításon. Nyolc terem vezet végig az életművön kronológiai sorrendben. Egy nagyon erős egyéniséget ismerhetünk meg. Szokták említeni, hogy Lechner a nemzeti építészeti stílust kereste, de szerintem ennél is erősebb állítás, hogy saját magát kereste, mint egy játékos géniusz, és ezzel sikerült átlépnie egy határt. Korának jellemző építészeti irányzata a historizáló -klasszicista stílus volt, amely Európa építészetét másolta. A legtöbb alkotó ebben igyekezett jó lenni, ő viszont továbblépett, és olyan egyéni stílust alkotott meg, amely sokkal híresebb lett, mint a kortársaié, annak ellenére, hogy sokan támadták. Szeretnénk a közönséggel megértetni, hogy Lechner Gaudíhoz mérhető építész. Ahhoz, hogy az életmű a világörökség részévé válhasson, minden fontos épületet rendbe kell hoznunk. Ebben nem állunk olyan rosszul, a Postatakarék, a Földtani Intézet, a kecskeméti és szegedi épületek jó állapotban vannak, az Iparművészeti épülete van még hátra.

- Vannak már elképzelések a következő időszak új kiállításairól?

- Vannak hosszabb és rövidebb távú elképzeléseink. Egy komoly kiállításra három-öt éves előkészület is kell, hogy felépüljön egy erős koncepció és össze lehessen gyűjteni a hiányzó tárgyakat. A rövidtávú tervek a következő két évre vonatkoznak, amíg elkezdődik a felújítás. Itt egyelőre csak vágyálmaink vannak, mivel a 2015-ös tervezet jelenleg készítjük, még nincs elfogadva. Gondolkodunk egy nagy szőnyegkiállításban, szóba került egy Bugatti-kiállítás, szeretnénk elindulni a design vonalon is és tematikus tárlatokat is tervezünk, ahol a múzeumpedagógia, az interaktivitás és a kortárs tendenciák is megjelenhetnek. Az is esemény lehet, amikor átmeneti állapotban van az intézmény: a gyűjtemények költöztetése látványtár hatással bírhat, erre is lehetne szervezni látogatásokat. A nagytétényi kastélyban látható jelenleg egy érdekes kiállítás: iparművészek díszítettek fel karácsonyfákat, és ugyanitt szaloncukor workshopot is szervezünk. Január végén nyílik egy kínai kiállításunk. Ennek anyaga Prágából érkezik, több kínai múzeum és tudományos központ rakta össze az itt szereplő tárgyegyüttest. Japánba viszünk jövőre egy erős Herendi-kiállítást, amely négy helyszínen lesz látható a szigetországban. A Lechner-tárlat kapcsán is fölmerült, hogy esetleg vándorkiállítást lehetne belőle szervezni. Szóba került, hogy Isztambul rendezne egy kiállítást a szőnyegeinkből, Mexikóban a Maróti Géza-tárlatunk lesz látható, az Egyesült Államokban pedig több helyszín is érdeklődik a szecessziós kiállításunk iránt. A világ tudományos életében ismert, hogy nagyon erős szecessziós gyűjteménnyel rendelkezünk. Azon kell dolgoznunk, hogy a hazai közönség is ráébredjen, micsoda kincseket őriz az Iparművészeti Múzeum.