Vizuál

Térkép, szín, tipográfia

2012.05.13. 07:04
Ajánlom
Topográfia és betűszedés. Két fontos motívum a Société Réaliste kiállításán. S hozzá a dekorativitás. A térképekkel leírják a veszélyeket, a betűkkel kiszínezik a nyelvünket.

A 2004-ben létrejött két tagú művészkollektíva, a Gróf Ferenc és Jean-Baptiste Naudy alkotta Société Réaliste úgy látja, leginkább saját művek létrehozásával fogalmazhatják meg a kortárs praxis kritikáját. Egy interjúban így vallanak önmagukról: „(a) Société Réaliste két folyamatos helyváltoztatást végző pont között kirajzolódó erővonal, mely néha, megállítva ezt az állandó mozgásban lévő koordinátarendszert, egy adott helyen kiállítási pozícióba kerül." A hogyanról viszont - vagyis a financiális, illetve intézményi becsatornázottságról - nem tesznek említést.

A Société Réaliste mindenesetre nemcsak gyűjti, rendszerezi, vizsgálja az elit- és mainstream-kultúra vizuális vízjeleit, hanem ki is forgatja azokat. Az ideák, vagy éppen a reklámok nyelvén figurázza ki az eszmék bőrébe öltöztetett politikai praktikumot, gazdasági szükségszerűséget. "empire, state, building."  A Ludwig Múzeumban látható kiállítás címe határokat, szimbolikus, reprezentatív, vágyott tereket sejtet, illetve - így, nemecsekelve, vesszőkkel elválasztva - mindezek számbavételét, módszeres megkérdőjelezését, tégláról téglára történő dekonstrukcióját feltételezi. A felhőkarcolók világának nemcsak felületi karcolgatását, hanem mélyrétegi monitorozását. Lázmérőt a világ hóna alá.

A lépcsőfordulóban, még mielőtt a kiállítási térbe lépnénk, táblarengeteg fogad. Ahhoz hasonló nyíl-erdő, amely nagyvárosok közterein turisták útbaigazítására szolgál. Csakhogy ezúttal nem dóm, vár, de nem is fagylaltozó, toalett, szomszédos község, vagy testvérváros felé mutatnak a vektorok, hanem a huszadik század során valamikor függetlenséget élvező, mára viszont már nem létező kisállamoknak, a múzeum épületének nullpontjához képes tekintett földrajzi fekvését lövik be hozzávetőlegesen. Ahelyett, hogy irányt mutatnának, mintha azt kérdeznék: kilátunk még a sűrűből? Még szinte oda sem értünk, máris eltévedtünk.

Az odakünn előlegezett határ-tematika az egész tárlaton végigvonul, amit nyelvi-metaforikus szinten a kiállító(k) által megálmodott Limes New Roman betűtípus testesít meg (a Limes New Roman a Római Birodalom határait jelentő limes, illetve a Times New Roman néven ismert népszerű betűtípus elnevezésének összevonásából eredő hibrid). Ám a tipográfia mellett fontos szerep jut a topográfiának is. A térkép- vagy radarhasonlat, mint társadalmak, eszmék (ön)reprezentációs felülete, számos munkának szolgál kiindulópontjául. A Spektrális aerózió című alkotás felületét például a domború térképek domborzati kitüremkedései helyett az európai történelem ezer éve alatt sokszor, sokhelyütt változó határok marták, koptatták.

Ezt a témát variálja az a "történelmi hőtérkép", amely melegebb színeket használ ott, ahol határváltozások történtek mostanában, míg a régóta békés régiókat "kihűlt kráterekként" ábrázolja. Láthatjuk a falon az európai irredenta területigények térképét, melyről leolvasható, hogy a kimondatlan-kimondott követelések kielégítése érdekében mekkorára kellene felfújódnia az Öreg Kontinensnek, de megtekinthetjük az azonos méretűre sztenderdizált ENSZ-tagállamok összehasonlító táblázatát is. A sok bizarr térkép között kicsit úgy érezzük magunkat, mintha egy marsi expedíció mókás kedvű statisztikusainak dolgozószobájába kerültünk volna, holott a tablók levegőben lógó problémákat szondáznak.

Kartográfiai közhely, hogy minden térkép torzít, s nincs ez másként a Société Réaliste munkáival sem. A korántsem átlagos átlagok, mixek, az egyenlíthetetlennel kapcsolatosan tett uniformizálási kísérletek szórakoztatóak bár, de javarészt éppúgy célzott felhasználás érdekében készültek, mint az átlagszámítások általában. A sziporkázó ötletbazár további veszélyét az általa olykor könnyelműen, a pontos definíciót megkerülve használt fogalmak tisztázatlanságában látom. Sokkal frappánsabb, zsigeribb, csibészesebb, őszintébb, és ennélfogva számomra erősebb geg az ugyancsak az abszurd világába vezető Árnyékállam című projekt, amely - nem véletlenül - a kiállítás központi terében kapott helyet. Ha jól olvasom a kurátori koncepciót, a térbeli elhelyezkedés a Société Réaliste módszertani kiindulópontjára is reflektál.

A festéküzletek bemutatószalonjait eszünkbe juttató, teremnyi szín-installáció ugyanis a Magyar Nemzeti Galériában őrzött műkincsek grafikai programmal kikevert színátlagait, másképpen: "szín-középértékét" jeleníti meg. Ezért is indokolt hát a centrális helyzet. A művészpáros ezt a szórakoztatóan irreleváns, afféle dizájn-avantgárd gesztust dugja a honi képzőművészeti kánon orra alá, fityiszt mutatva múltnak és hagyománynak. 684 remekmű szivárványszín középértékéből pedig - nemkülönben kritikai, kánon-pukkasztó éllel - a modern magyar festészet színátlagát is kikeverik, ami nem más, mint a szürke. Komolyan vehetetlen, kacagtató konklúzió. A színek szerte a kiállítótérben keverednek. Az alkotók nemzeti lobogókat osztályoznak, méghozzá a négy őselemre tett utalások szemszögéből, de terveznek végtelenített imazászlót és vállalati címerpajzsokat is. Ráadásul minden terem önálló árnyalatot kap, így szélesítve a Société Réaliste munkáról munkára terebélyesedő szín-spektrumát.

A tárlat harmadik - a színekkel és térképekkel szervesen összefonódó, s fentebb már előlegezett - markáns metaforája a tipográfia. A Société Réaliste határkövekként, identitáshordozókként értelmezi a betűket. A színekhez és a térképekhez hasonlóan a betűtípusokat is keverik, egymásba folyatják, s vadonatúj tipográfiai jelrendszert dolgoznak így ki. Valami sejtelmes, érthetetlen, bábeli Újbeszélt. A különös karakterekből pedig szatirikus történeteket építenek, rácsozatokat, mintákat alkotnak. Szójátékokba bújtatott borzongató jövő-perspektívákat, vagy éppen múlt-toldásokat gyártanak. Mindehhez - az afféle közös európai előtudásunkként kezelt - logókkal, emblémákkal teletapétázott élettapasztalatunkra építenek.

Az empire, state, building című kiállításnak nagy a mesélőkedve. Szívesen kalandozik a múltban, és vázol számos várható jövő-verziót. Szürreális helyzeteket teremt, hogy rámutasson világunk szürrealitására. Erre kiváló példa a The Fountainhead című egész estés hosszúságú, szereplőtlenített filmjük. A King Vidor által rendezett, azonos című alkotás Société Réaliste által újravágott változatából roppant erős architektúra-, és átvitt értelemben hatalom-fétis képi nyomai válnak világossá.

A művészkollektíva a modernista építészet absztrakt New York-képével kétségkívül a virágba boruló kapitalista állam fénykorát kívánja ábrázolni. Persze felső gépállásból, vagyis komoly kritikai éllel. Egy a filmhez kapcsolódó műtárgy-együttes a vetítésből kivágott párbeszédtöredékeket jeleníti meg. A némafilmek inzertjeihez hasonlóan, már-már filmszalagszerűen installálva. Az egyik képen ezt olvassuk: "Nem hajtja őket más, mint a saját igazságuk." Azt hiszem, kulcsmondat ez az egész kiállítás szempontjából. Hisz, vajon melyik kritika megfogalmazója lehet biztos benne, hogy az általa képviselt tagadásnak nem létezik cáfolata?

Programkereső

Legolvasottabb

Plusz

A felújított Rumbach utcai zsinagóga a Zsidó Kulturális Fesztivál új helyszíne

„Éljük át újra!” - mottóval öt helyszínen, több mint húsz programot kínál a Zsidó Kulturális Fesztivál augusztus 22. és 30. között Budapesten. A fesztivál új helyszíne a felújított Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga lesz.
Vizuál

Pazar Vaszary-válogatás a Kieselbach Galéria nyári tárlatán

Vaszary Jánostól nyolc kiváló olajfestmény és több jelentős grafika is látható a Kieselbach Galéria A legnagyobbak - Főművek és fontos képek Munkácsytól Kondorig címmel nyílt reprezentatív nyári tárlatán.
Könyv

„Digitális boomot várok” – beszélgetés Rózsa Dáviddal, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatójával

Az OSZK új főigazgatója tavaly márciusban lépett hivatalba, azóta felgyorsultak a digitalizációs folyamatok a nemzeti könyvtárban. Erről, és az augusztus elején nyíló, Babits Mihály és Török Sophie több mint 6600 dokumentumból álló levelezését feldolgozó adatbázisról is kérdeztük Rózsa Dávidot. 
Klasszikus

Klasszikus zene szólt „a magyar Salzburgban” - Beszámoló Tatáról

Egy hete ért véget Tatán a Klassz a pARTon fesztivál, a Cimbora Alapítvány rendezvényét támogatta és második alkalommal fogadta be a város. A szervezőket nemcsak a kisváros festői Öreg-tavának szépsége vonzotta Tatára, hanem a város múltja is, hiszen itt is, mint minden Esterházy-birtokon a zenének is fontos szerepe volt. A tatai Esterházyak is igen sokat tettek a helyi zenei élet fellendüléséért, a kastély történeti múltja és a kortárs zenei élet így mára összeért.
Klasszikus

Olasz, spanyol turnén járt a Fesztiválzenekar

Olaszországban és Spanyolországban játszott óriási sikerrel a Budapesti Fesztiválzenekar július végén. A turné utolsó állomásán, az újabb lezárások előtti utolsó pillanatban, Kodály zenéje szólt az Adán Martín Auditórium fantasztikus épületében.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Vizuál hír

Liszt Ferenc miniszobra díszíti Szöul főutcáját

Új miniszobrot készített Kolodko Mihály, aki ezúttal egészen Ázsiáig repült, hogy leleplezze legújabb alkotását.
Vizuál interjú

A magyar animáció világhírű műhelye - interjú Mikulás Ferenccel

1971-ben a Pannónia Rajzfilmstúdió vidéki műtermeként jött létre az immár 50 éves Kecskemétfilm. A legegyszerűbb háttérmunkával, a kifestéssel kezdtek, ma már Balázs Béla-díjas munkatársakkal büszkélkednek és 3D-ben is gyártanak egészestés filmeket. A stúdió vezetőjével, Mikulás Ferenccel beszélgettünk.
Vizuál ajánló

Pazar Vaszary-válogatás a Kieselbach Galéria nyári tárlatán

Vaszary Jánostól nyolc kiváló olajfestmény és több jelentős grafika is látható a Kieselbach Galéria A legnagyobbak - Főművek és fontos képek Munkácsytól Kondorig címmel nyílt reprezentatív nyári tárlatán.
Vizuál hír

Astra Filmland: Budapest London kihívója lehet?

A filmipar csúcstechnológiáit felvonultató, Európa egyik legnagyobb filmparkja épülhet fel Mogyoródon. A hazai befektetők fejlesztésével megvalósuló új központ mintegy 40 milliárd forintos, több ütemben megvalósuló beruházás, tovább erősítheti előkelő pozíciónkat a nemzetközi filmgyártásban.
Vizuál hír

75 év után újra Magyarországon Courbet festménye

Magyar magángyűjtő vásárolta meg, így 75 év után újra Magyarországra került az egykori Hatvany-gyűjtemény jeles darabja, Gustave Courbet Fürdőzők az erdőben című festménye. Rövidesen a magyar közönség is láthatja az értékes alkotást.